Midnight Game (Jikook )✔️

Megbocsátás

(Jungkook szemszöge)

Rohantam lefelé a lépcsőn, elképesztő sebességel majd mikor le értem meg is láttam Nayeont az ajtóban..
Jimin pedig ott volt a földön.. össze kuporodva ,és közben a fejét fogva sírt
Sőt.. zokogott..

-MI A FASZT CSINÁLTÁL MÁR MEGINT? TŰNJ EL INNEN MÉG SZÉPEN MONDOM!!- le guggoltam a törpéhez aki már olyan picire húzta magát mint még soha
-É-én..nem csináltam semmit..é-én csak..-
-Be se fejezd , hívom a rendőrséget- már épp vettem volna elő a telefonom ,de egy hang egyből megállított

-J-jungkook..-Jiminre néztem aki lassan fel nézett rám és már úgy tűnt nagyon nem fáj semmilye
-Jimin.. fáj valamid?-
-Jungkook..- páromnak könnyek kezdtek el hullani a szeméből majd hirtelen a nyakamba ugrott és nem akart elengedni
-Jimin..mi a..- nem értettem mi történik de mikor kimondott egy szót már én is a sírás szélén jártam
-Nyuszi..- elmosolyodva szorítottam őt magamhoz és féltem hogy a végén megfojtom
-Emlékszel?- érztem hogy bólogat mire eltoltam őt magamtól és nem tudtam elhinni hogy vissza kaptam őt
-Hogyan??..-
-E-ezt...nem szép kimondani..de gondolom a Nayeon iránt érzett harag miatt..mikor megláttam minden beugrott.. még mindig fáj a fejem de már elviselhető- végig simítottam édesem arcán majd újra megöleltem őt
-Hívok egy orvost hogy megnézze minden rendben van e... segítek felmenni addig pihenj ,ezt pedig..itt..megoldom rendben?- Nayeonra pillantottam aki könnyes szemekkel nézett minket de nem láttam gyűlöletet a szemében..csak fájdalmat

-Rendben- lassan fel segítettem Jimint a földről majd be invitáltam őt a hálószobába
-Hívom az orvost te addig pihenj- mikor betakartam őt egy lassú csókot nyomtam homlokára majd elő vettem a telefont és miközben leértem Nayeonhoz felhívtam az orvost aki azt mondta pár perc és itt van

A könnyes arcú lány még mindig ott állt az ajtóban majd mikor észre vette hogy ott vagyok már mondott volna valamit de leintettem
-Most hívnom kéne a rendőrséget..-
-N-ne.. kérlek-
-De nem teszem..de csakis azért mert vissza hoztad Jimin emlékeit..-
-N-nem értem..-
-Azt hogy kómában volt azt tudod de azt sose mondtam hogy nem fog emlékezni ha felébred.. egy hónappal ezelőtt ébredt fel és fogalma sem volt hogy ki vagyok-
-Sajnálom..-
-Sajnálhatod is..ez a te hibád-
-J-jungkook.én..azért szöktem meg mert a bocsánatodat szeretném kérni..nem jó ott bent úgy hogy közben tudod valaki gyűlöl téged-
-Csodálkozom is hogy ezek után ide tudsz jönni-
-De kezdek megváltozni.. fáj még..és néha az van a fejemben hogy szeretném hogy mellettem légy de aztán be ugrik az arcod és Jiminé is... hogy mennyire szeretitek egymást.. tudom hogy nagyon sokat ártottam Jiminnek és neked is de kérlek.. bocsáss meg nekem.. vissza megyek saját magam oda, de könyörgöm.. bocsáss meg... megváltozom ígérem..és ha két év múlva vissza jövök meglátod hogy új ember leszek-

Láttam rajta... hogy szégyenli magát és elismeri hibázott..
Még mindig haragszom rá de nem lehetek vele kegyetlen..ha úgy vesszük csak túlságosan szerelmes volt

Megköszörülve torkom néztem az előttem álló lányra akinek vörös volt arca és szeme a sírástól szóval hogy befejezzük ezt az egészet bele kezdtem
-haragszom rád.. nagyon..de megtudok neked bocsájtani csak tegyél meg valamit-
-Bármit!-
-Menj fel..és kérj bocsánatot Jimintől is..- Nayeon arca kisimult majd lassan bólintott és beljebb lépett

Mikor fel értünk a lépcsőn én be nyitottam a hálószobába és előre engedtem a lányt aki le ült az ágyra
Jimin neki támaszkodott az ágytámlának és nem tudta mi folyik itt
-J-jimin..-mondta Nayeon és bűnbánóan a padlót kezdte el kémlelni
-Örülök neki hogy tudod a nevem..-
-Figyelj én.. hibáztam-
-Nem mondod?- egy nagyot sóhajtottam mire Jiminie rám nézett
elmotyogtam hogy ,,adj neki egy esélyt" mire lassan, igaz elég unottan de bólintott

-bocsánatot szeretnék tőled kérni.. tudom sosem voltam a legjobb testvéred.. sőt..az ellenséged voltam-
-sosem értettem miért..-
-Hibáztattalak,mert meghaltak a szüleim..a szüleink..-
-én..nem akartam ezt Nayeon-
-Tudom..csak sosem tudtam igazán feldolgozni..de Jungkook rávezetett.. hiszen gyerek voltál..és mikor már erre rájöttem ott voltam bent a pszichiátrián..-
-Sajnálom ami történt veled-
-Én sajnálom hogy ennyi fájdalmat okoztam neked..megloptam mindkét pasid..az egyiknek még fizetned is kellett.. aztán tönkre tettem Jungkook termét és azt is rád fogtam..bántottalak.. nagyon sokszor..-
-N-nayeon..most jut eszembe..a baba..hol van?- Jimin ijedten nézett rá az előtte ülőre mire nekem össze szorult a szívem

-A baba.. igen..őt csak kitaláltam..ebben is hazudtam-
-Istenem..- Jimin rám nézett mire leintettem semmi baj.. már úgy ahogy túl vagyok rajta...jó talán azért mégis csak bekönnyeztem egy kicsit

-Hogy tehetted ezt?.. hiszen Jungkook annyira boldog volt..-
-Azt akartam hogy velem legyen..de ..csak csalódást okoztam- a lány elsírta magát majd megfogta Jimin kezeit
-Bocsáss meg nekem kérlek...lehet már soha többé nem láthatlak.. mégis csak a testvérem vagy..-
-Hogy érted hogy nem láthatsz?-
-Megszöktem a pszichiátriáról , még mindig ott kéne lennem.. nagyon nehéz volt de szükségem van a megbocsátásra.. így nem tudok ott lenni-
-Nayeon..nekem gondolkodnom kéne mert így nehéz megbocsájtani-
-Igen.. megértem..-
-De talán..majd egyszer meglátogatlak..- a lány felkapta fejét mire elmosolyodtam
-Tényleg?-
-Igen..-
-Köszönöm- majd Jimin lassan átölelte Nayeont ami meg kell hagyni nagyon édes volt
-Sosem öleltél még meg..-
-Mert nem engedted- itt elnevettem magam mire ők is elmosolyodtak

Pár perc múlva lassan elhúzódtak egymástól de még mindig ott volt a mosoly szájuk szélén
-Hát...akkor én megyek..-
-Rendben..-
-Jimin.. mostmár legyél boldog.. Jungkookkal.. nagyon szeret téged..- a törpe bólintott mire Nayeon lassan fel kelt de lent megszólalt a csengő

Miután egy intés után a lány ki lépett a szobából lefelé menet még oda szóltam neki
-Én megbocsátok neked Nayeon, és tényleg nagyon remélem hogy rendbe jössz majd-
-Köszönöm Jungkook- még gyorsan rá néztem majd egy mosoly után ki nyitottam az ajtót ahol a doki már idegesen álldogált
Az orvos bejött.. Nayeon pedig vissza sétált onnan ahonnan eljött
Azért fontos volt ő nekem szóval tényleg remélem hogy jobban lesz

A dokit fel vezettem a törpéhez de szerencsére azt mondta csak hirtelen sok emlék érte de azért ad fájdalomcsillapítót ha lenne még ilyen rohama
Miután becsuktam az ajtót mosolyogva fel sétáltam a hálószobába majd be nyitottam a törpéhez

-Jólvan Park.. szóval akkor emlékszik rám?-
-Persze Mr.Jeon de inkább kérdezzen valamit-
-jólvan.. melyik tulajdonságodat imádom?-
-De abból kettő is van..- lebiggyesztette ajkait mire ki takartam őt és lábát megfogva oda húztam az ágy végébe és fölé hajoltam
-Akkor mondd el mind a kettőt-
-Jólvan jólvan... nézzük akkor öhmm... szereted hogy szókimondó vagyok...és szégyentelen..azt hiszem-
-Szóval.. tényleg emlékszel..-
-persze nyuszi- mosolyra húztam ajkaim majd végig simítottam párom arcán

-Szeretlek Jimin- a törpe könnyezve elmosolyodott majd nyakam köré fonta karjait
-Én is szeretlek Jungkook- én már majdnem sírva néztem le rá de Jimin megint hozta a formáját
-De mostmár dugjunk mert hiányom van-
-Annyira imádlak-
-De.. Jungkook én komolyan mondom.. rendesen mindjárt szét szakad a gatyám.. néztél ma tükörbe? Ez az ing csoda hogy rád ment.. kurva jól nézel ki és a...-nem engedtem hogy végig mondja mivel belé folytottam a szót egy csókkal..

Lábait körém fonta és csípőmet az övének szorította mire mindketten bele nyögtünk a csókba de Jimin elvált tőlem
-Várj...- a törpe le lökött magáról és a szekrényéhez lépkedett majd az aljából elő húzott egy dobozt
-Az mi?-
-Csak várj itt nyuszi.. mindjárt jövök- Jimin rám kacsintott és ki lépett a szobából a dobozzal a kezében

Remélem hamar vissza jön mert már most hiányzik...