Midnight Game (Jikook )✔️

,,Mostmár minden rendben"

-Tae..-

Komolyan mondom róla teljesen elfelejtkeztem..
-Jólvan mindjárt itt a rendőrség..és ha valamelyikőjük megpróbálja azt amit ez a fasz akkor őt is agyon lövöm-
Barátom felsegített a földről majd kérte emeljék fel a kezüket ezek a mocskok

Én pedig eközben mihelyst már lehetett rohantam is Jiminhez
-nem bírom elállítani a vérzést Kook..- Jin könnyes szemekkel nézett fel rám én pedig nem tudtam mit tenni erősen rá nyomtam a kötszert Jimin hasára
Csakhogy édesem vörös vére mindent beborított ez miatt
-Semmi baj nem lesz életem.. kérlek tarts még ki egy kicsit- Jimin gyönyörű arca most fal fehér volt..vastag puha ajkai ki voltak száradva a bőre pedig nagyon hideg volt
Remegett , nagyon fázott ezért az ott lévő takaróval be takartam őt mert ha azt nézzük csak egy lepedő takarta testét.
-Könyörgöm ne hagyj itt..picim kérlek ne hunyd le a szemeidet- láttam rajta hogy egyre álmosabb de nem hagyhattam hogy elaludjon ezért egy picit meg nyomtam sebét mire össze szorította szemét..de legalább ébren volt
Hirtelen hallottam meg a rendőrség és a mentők hangját mire  elmosolyodva döntöttem homlokom övének
-Semmi baj nem lesz.. ígérem- igaz tiszta vér volt a kezem de nem igen tudott érdekelni arcára fogtam és közben mondtam neki hogy tényleg bírja ki még ezt a kis időt

Mikor megláttam a rendőröket az ajtóban Tae megmutatta nekik hogy kik a ,, rosszfiúk" majd bilincsbe is fogták őket
Két orvos rohant az ágyhoz majd meg nezték mi van Jiminnel.
Egyből rá tették őt egy hordágyra és ki vitték  a mentőautóba, én pedig természetesen utánuk mentem..
Az egyik orvos ki nézett hogy megy-e valaki velük mire egyből fel is ugrottam az autóba
-Ön jól van?-
-Ez...nem az én vérem..- a doki csak bólintott és már jelzett is hogy indulhatunk

Félúton hirtelen az orvosok megijedtek én pedig azt sem tudtam miről van szó
De utána meghallottam hogy az egyik azt mondja ,,el fogjuk veszíteni" én pedig itt éreztem hogy a szívem darabokra törik

El kezdték újraéleszteni..én pedig csak figyeltem azt az apró törött kis lényét ,és szorítottam a kezét
-Könyörgöm ébredj fel...- nem tudnék nélküle élni az már biztos ,nem hagyhat itt
Mikor már percek teltek el és még mindig nem vett levegőt megláttam hogy a doki abba akarja hagyni
-FOLYTASSA.. MOST! JIMIN NEM HALHAT MEG!- láttam rajtuk hogy vacilállnak magukban de mégis csak folytatták
Sírtam... sőt zokogtam majd mikor megpillantottam hogy az ajkain keresztül hirtelen levegőt vesz magamhoz szorítottam kis kezét

Mikor oda értünk a kórházba Jimint bevitték egy műtőbe én pedig össze estem a folyosón..
Fél órán keresztül ott gubbasztottam a földön
Erős férfi létemre most ott guggoltam, véres kézzel, sírva, és aggódva de ez jelen pillanatban nem igazán érdekelt
Lépteket hallottam majd mikor oda néztem megláttam Jint és Taet ahogy épp felénk sietnek
-Jungkook..mi van Jiminnel?- Tae aggódva guggolt le elém de én csak megráztam fejem
-Most műtik..-
-Minden rendben lesz.. Jimin nagyon erős fiú..- bólogatva néztem fel Taere aki csak a kezembe adott egy fekete pólót és felsegített a hideg kőről
-Taenek igaza van.. Jimin nagyon erős..-
-Hol..van Yoongi?-Hangom rekedt volt de Jin szerencsére hallotta mit kérdeztem
-Épp Hobival veszekszik..-
-Miért?-
-Mert ki akar nyírni téged..- Jin épp hogy csak kimondta  már meg is hallottam Hoseok elég hangos hangját és lépteit
-MOST KINYÍRLAK TE FASZFEJ!- mikor Hobi elém ért hirtelen arcon ütött és folytatta
-BAZDMEG JEON, EZ AZ EGÉSZ A TE HIBÁD..HA NEM VITTED VOLNA ILYEN BETEG EMBEREK KÖZÉ AKKOR MÉG MINDIG BOLDOG LENNE!!- Jimin legjobb barátja megfogta pólóm majd a falnak ütött és egy újabb ütést mért arcomra

Yoongi és Jin egyből elhúzták őt tőlem és le is fogták
-Hobi állj le ez egy kórház bazdmeg majd kint megbeszélitek, de ne okold Jungkookot ő csak meg akarta védeni Jimint- Tae idegesen nézett a fekete hajúra aki egy mély levegő után azt hittem újra ordítani fog de helyette könnyek gyűltek szemében és a földre rogyott
Talán neki még nehezebb is mint nekem.. hiszen Jimin a legjobb barátja és már vagy 7 éve ismerik egymást

Ha Jimin most meghal..vagy baja lesz a műtét közben azt talán sosem bocsátom meg magamnak..

Yoongi le guggolt párja mellé majd ott a folyosón átölelte őt
-ő az egyetlen olyan ember aki velem volt mindig..nem halhat meg- Hobi szavai könnyeket csaltak szemembe amit Tae észre is vett
-ülj le Jungkook..- lassan helyet foglaltam a széken majd a még mindig véres kezeimbe temettem arcom

Ott ültünk.. két órán keresztül , már néha azt hittem fogom magam és be megyek megnézem mi van de persze talán ki is tiltottak volna a kórházból
De szerencsére pár perc múlva mikor ezen agyaltam ki nyílt az ajtó a doki pedig ki lépett a műtőből
-Kérem.. mondja meg hogy van Jimin- Hobi lépett oda először mire az idős úr lentebb húzta maszkját
-A fiú meg is halhatott volna a második lövés után.. hiszen.. belső vérzése volt így nagyon sok vért vesztett.. ráadásul az erőszak jeleit is megvizsgáltuk...de kitartott és sikerült is megmentenünk, ne aggódjanak mostmár minden rendben lesz- ott helyben kedvem lett volna elsírni magam örömömben de helyette most én kérdeztem
-Mikor mehetünk be hozzá?-
-Egy fél óra múlva..de most jó lenne ha pihenne- bólintva és vagy ezerszer megköszönve ültem vissza a székre de valaki elém állt
-Jungkook!-
-Bomi?-
-Feljöttem amint megtudtam hogy itt van Jimin.. mi történt jól vagy?- mihelyst felkeltem megöleltem őt majd bólogatni kezdtem
-Mostnár minden rendben..-
-Istenem...csupa vér vagy..Jiminnel mi van?-
-Stabil..most lett vége a műtétnek..ez az ő vére.. át kéne öltöznöm-
-Igen..az lehet.. úgy nézel ki mint aki egy mészárlásról szabadult-
-szóval szarul.. értem- Bomi ejtett felém egy apró mosolyt és már kísért is volna egy közeli mosdóba csakhogy Tae elénk állt
-Ó, Helló szia , nagyon örvendek, a becses nevem Kim Taehyung .. önt szépség hogy hívják?- elkuncogtam magam...mert tudtam ebből mekkora pofára esés lesz
-Szia Taehyung..Bomi vagyok..-
-Bomi.. igazán aranyos neved van..khmm ... tudod nem jönnél el majd valamelyik nap velem kávézni?-
-Igazából terveztem programot a barátommal de majd meglátjuk...- itt rá néztem Taere akinek csak ekkor esett le
-Jólvan.. feladom..-és ennyivel már itt sem volt..
Nevetve néztem a mellettem álló lányra aki csak megrántotta vállát majd így szólt
-Úgy néz ki nem megyünk kávézni- fejemet rázva  karoltam át majd lassan sétálni kezdtünk én pedig közben elmeséltem mi történt velem az elmúlt pár órában

...…........................

-Menj be nyugodtan Hobi..- miközben a többiek engem kémleltek úgy gondoltam sokkal tisztességesebb az ha ő megy be hozzá először..
A fiú csak egy aprót bólintott majd be nyitott a szobába
Lassan tíz óra lesz ,és tizenegykor vége a látogatási időnek szóval haza kell mennünk
Mivel egyesével lehet bemenni hozzá megvártam hogy a fiúk előttem jussanak be mert ha szerencsém van én még maradhatok Bomi által

Háromnegyed 11-kor Tae is ki jött a szobából én pedig oda mentem hozzájuk és egyesével megköszöntem nekik amit értem és Jiminért tettek ma
-Neked külön köszönöm Tae... szó szerint megmentetted az életem..-
-Áh.. semmiség legalább menőnek érezhettem magam, amúgy holnap be kell menned kihallgatásra..-
-Rendben..- Tae ejtett felém egy biztató mosolyt én pedig intettem a fiúknak akik már itt sem voltak

Csiga lassúsággal lépkedtem az ajtó felé majd le nyomtam a kilincset és be mentem a gyógyszer és fertőtlenítő illatú helyiségbe
Mikor megláttam Jimint, darabokra tört a szívem, mert most annyira törékeny volt hogy tudtam ha most látná magát talán ő is bekönnyezne
Mikor egyre közelebb kerültem hozzá le ültem a mellette lévő székre és lassan megfogtam hideg kis kezét
-Annyira sajnálom Jimin..az egész az én hibám volt...ha nem mondtam volna ma semmit Sungohnak talán nem tették volna ezt veled..ne haragudj rám kérlek..- hangom megtört volt ,és alig hallható de szerettem volna elmondani neki ezeket
-Sosem tudnék haragudni rád Jungkook,.- mikor meghallottam édes hangját a szívem ezerrel verni kezdett és elkapott egyfajta izgalom
-Te felébredtél..-
-Igazság szerint már ébren voltam mikor kinyílt az ajtó- fel keltem a székről majd felé hajolva egy hosszú csókot nyomtam homlokára
-Attól még hogy kórházban vagyok ne kezelj úgy mintha a kisunokád lennék- elnevetve magam fogtam Jimin aranyos arcára majd lassan párnácskáira hajoltam és szenvedélyesen csókolni kezdtem őt
Ahogy hideg ajkai találkoztak az én forró számmal Jimin felsóhajtott és közelebb hajolt hozzám de hirtelen felszisszent majd vissza ejtette fejét a párnába

-picsába..-
-Ne erőltesd meg magad, sokat kell pihenned- végig simítottam Jimin arcán majd halványan elmosolyodtam
-Ha kijutsz innen...soha többé ne gyere vissza ide megértetted?-
-És ha leesek egy létráról?-
-Ne ess le ilyen egyszerű- gyorsan be nyomtam a nővérhívó gombot majd vissza ültem a székbe

-Ha kijutok innen... esküszöm neked hogy soha többet nem szabadulsz tőlem-

Ó Jimin...hidd el nekem ez az álmom...