Midnight Game (Jikook )✔️

Fájdalmas csend

(Jungkook szemszöge)

A házban nagyon nagy volt a csend...
Elküldtem Nayeont...igaz rettentően kiabáltam vele de most jelen pillanatban senki más nem érdekelt Jiminen kívül
Azt sem tudom hol van, vagy hogy mi van vele
Felhívtam Yoongiékat de nem volt náluk, aztán megkérdeztem vannak e Jiminnek közeli barátai akiket nem ismerek de azt mondta Hobi hogy nincsenek, a szüleiről nem is hallottam még.. tényleg fogalmam sincs élnek e

Rohadtul aggódom érte, hideg van, sötét van, és rengeteg fasz van a városban.. ő pedig egyedül van..és ki tudja hol szállt meg
A bárba nem mehetett ahol dolgozott mert az zárva van
Ezt még ő mondta..

Szóval tényleg reménytelen vagyok olyan szinten hol is kéne őt keresni..
A hálószobában vaksötét van.. csend honol az egész lakásban csakhogy a telefonom hirtelen csörögni kezd
Yoongi az úgyhogy gyorsan fel is vettem hátha tud valamit Jiminről
-tudod hol van Jimin?-
-igen..de Jungkook tudnod kell hogy mi mindig itt leszünk neked..- ez nem hangzott túl biztatóan
-Yoongi..mi történt?,Jiminnel van valami?-
-Kórházba került.. autóbaleset..-sokat nem időztem már kérdeztem is melyik kórházba vitték majd indultam is

.........

Felsiettem a harmadik emeleten lévő műtőhöz ahol megláttam, Yoongit ,Hobit és még pár embert
Rettentően aggódtam.. mindjárt karácsony én pedig itt vagyok egy kórház műtője előtt..
Ráadásul a párom van bent.. komolyan ez a nap már jobb nem lehet..

-Mi van vele? Mi történt?- csak kapkodtam a fejem a két férfi közt akiknek szeme már könnyekkel volt teli
-Mondjatok már valamit az isten szerelmére!- idegesen ütöttem bele a falba és már kiabáltam volna újra de az orvos pont akkor lépett ki a műtőből
Egyből oda rohantam hozzá és kérdezgetni kezdtem
-Park Jimin hozzátartozóit keresem- mondta a doki és úgy tett mintha meg sem hallotta volna a kérdéseimet
-mi vagyunk azok- Hobi mellém lépett és biztatóan a vállamra tette kezét
-Barátok?-
-Igen, de mi van Jiminnel?- Yoongi is egyre idegesebb volt nekem pedig már hajat tépni volt kedvem

-a fiúnak eltört a karja, és megrepedt egy bordája.. megműtöttük mert egy roncs darab szúródott a combjába..sok vért vesztett, de már stabilizáltuk- fellélegezve guggoltam le és szorítottam össze a szemem mivel úgy gondoltam mostmár rendbe fog jönni
-be mehetek hozzá?- kérdeztem majd rá néztem a dokira
-Van amit még nem mondtam el- idegesen figyeltem a férfit aki csak össze szorította száját de mikor meglátta hogy talán mindjárt szét verek valakit az öklömmel inkább nem húzta az időt
-A fiú kómába esett..nagy ütés érte a fejét..és sajnos agykárosodása is van..ha felébred és szerencsénk van emlékezni fog néhány dologra de erre nagyon kicsi az esély-

Sípolni kezdett a fülem.. fájt a mellkasom és férfi létemre majdnem felzokogtam..
A tudat hogy Jimin lehet soha nem ébred már fel sokkal rosszabb volt mint ez az egész elkúrt helyzet..
Nem fogom bírni ezt.. biztos hogy nem

-Be.. bemehetek hozzá?- néha mégis legördült egy könnycsepp szememből ami nem győztem letörölni
A doki azt mondta át viszik őt egy szobába ahol kap egy ágyat majd csak azután mehetek be hozzá

Talán lassan két óra telhetett el ...de még mindig csak várunk
A széken ülve valami az eszembe jutott úgyhogy érdeklődve fordultam Hobi felé
-Jiminnek..hol vannak a szülei?-
-Nem mondta?-
-Mit?-
-A szülei hét éves korában meghaltak.. autóbalesetben.. aztán Jimin árvaházba került..-
-Ezt..nem mondta- Hobi elhúzta száját úgyhogy inkább nem mondtam többet..
Hirtelen kinyílt az ajtó majd egy nővér intett nyugodtan bemehetünk hozzá
Yoongiékra néztem akik azt kérték hadd menjenek ők először utána haza mennek úgyis hoznak nekem pár cuccot
Tíz hosszúnak mondható perc után végre ki jöttek majd egy apró biztató mosoly után hagyták hadd lássam Jimint
Ott álltam az ajtó előtt..csak sajnos nem a piros 13-as számú hanem egy fehér 154-es számmal ellátott fa ajtó előtt..
Lassan benyitottam és mikor megláttam párom a fehér kórházi takaró alatt majdnem újra elsírtam magam
A bőre sápadt volt, arcán volt egy sebtapasz haja rendezetlenül állt de még így is igazán gyönyörű volt
És a gépek amik egyfolytában csipogtak mellette jelezték dobog a kis szíve..
Lassan le ültem az ágy melletti székre és hideg pici kezére fogtam
-Édesem.. annyira sajnálom..- újra elsírtam magam és fogalmam sem volt hogyan fogom nélküle végig csinálni ezt a nehéz időszakot
-ébredj fel.. könyörgöm..-Magamhoz szorítottam kezét és egyszerűen nem akartam elengedni
-Tényleg nem tudom mit kéne mondanom..de..abban biztos lehetsz hogy soha nem mondok le rólad Jimin..miattam fekszel most itt..nem kellett volna elbújtatnom Nayeont a szekrénybe egyszerűen csak el kellett volna küldenem de hülye voltam és féltem mit szólsz majd az egészhez.. annyira sajnálom ami történt Jiminie- fölé hajolva kémlelni kezdtem őt majd nagyon lassan fejének döntöttem homlokom és egy puszit hintettem arcára
-Annyira szeretlek törpe-