― 𝒎á𝒔 𝒓𝒊𝒕𝒎𝒖𝒔𝒓𝒂
❝ I don't really know a lot about love ❞.
↣ Amelyben egy bizalmatlan lány megtanulja, hogyan győzze le minden félelmét, amikor találkozik a szöges ellentétével.
❝ Think about the time it took for our paths to cross ❞.
...
Oops! Această imagine nu respectă Ghidul de Conținut. Pentru a continua publicarea, te rugăm să înlături imaginea sau să încarci o altă imagine.
───────KAROLINA KÖNNYEDÉN LIBBENT ODA a többiekhez, engem meg otthagyott a lépcső előtt, hátra sem pillantott. Nem semmi a csaj. Egyszerre tűnik sebezhetőnek és törékenynek, a következő pillanatban meg mindezt darabokra zúzza egy frappáns visszaszólással.
Amikor megtudta, hogy én leszek az, akivel táncolni fog, meglepődött. Láttam rajta, mennyire a pokolra kíván engem is és ezt az egész próbát is, de tartotta magát, csak akkor fintorodott csak el, amikor magunkra maradtunk. Nem efféle reakcióra számítottam tőle, de mint hónapokkal ezelőtt, most is meglepett.
Hiába nézett meg jól minket mindenki, amikor kettesben voltunk, egyedül ő volt az, aki alig pillantott rám. Teljesen természetesen, sőt nem is, ellenségesen viszonyult hozzám, mintha nem az a srác lennék, aki megmentette a csinos hátsóját attól, hogy egyedül táncoljon, hanem az ősellenesége.
— Rendben, skacok — pillantott végig rajtunk a harmincas évei elején járó tánctanárunk, aki megkért bennünket még az első alkalommal, hogy tegezzük, és szólítsuk egyszerűen csak Gábornak. —, mivel még nem ismerlek titeket, kezdjük egy bemutatkozással. Aztán bele is vágunk! —biccentett, és bele is fogott a beszédbe.
Simán leléptem volna, ha nem néznek rám a többiek minden második alkalommal, és ha ez nem lett volna olyan fontos megbeszélés. Karolina rám se hederített, kivéve egyszer, amikor a körülöttünk tartózkodók felém fordultak, miközben én is elmondtam a nevem. Páran a lányok közül a táncpartneremre meredtek, aki szintén észrevette a nem túl kedves pillantásokat, láttam, ahogy egész testében megfeszül mellettem.
—Nem kell ennyire görcsölnöd — közöltem vele halkan, és egy pillantást vetettem rá, amitől elhúzta a száját. Ezt is gyakorolnunk kell még.
Nehezebb eset, mint reméltem. Amikor a 12. a osztályfőnöke körbekérdezett az évfolyamon, akar-e valaki betáncolni az osztályába, mert volt néhány lány, akinek nem volt párja, valamiért igent mondtam, arra viszont nem számítottam, hogy egy ilyen... ellenséges partnert kapok, aki még csak rám nézni se hajlandó, ha nem muszáj. Nem mintha görcsösen vágytam volna a figyelemre, inkább az ellenkezője, egyszerűen ki nem állhatom, hogy minden lépésemről tudnak.
Nehéz volt a tavalyi évemet egy teljesen ismeretlen helyen megkezdeni, meg is küzdöttem vele rendesen. Persze nem én akartam ezt, viszont mivel nekem is kulcs szerepem volt abban hogy ide kerültem, nem akartam még inkább megnehezíteni a családom számára az újrakezdést. De bárcsak ne kellett volna eljutnunk idáig.
