― 𝒎á𝒔 𝒓𝒊𝒕𝒎𝒖𝒔𝒓𝒂
❝ I don't really know a lot about love ❞.
↣ Amelyben egy bizalmatlan lány megtanulja, hogyan győzze le minden félelmét, amikor találkozik a szöges ellentétével.
❝ Think about the time it took for our paths to cross ❞.
...
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
────────NEM TUDTAM EGYSZERŰEN CSAK elsiklani attól a nyilvánvaló ténytől, hogy Milu már percek óta azzal a lánnyal beszélgetett. Nekem még volt mondandóm a számára, erre egyszerűen faképnél, hogy valami másik csajjal dumáljon? Igaz, nem kéne, hogy olyan érzésem legyen, mintha két vasat tartana a tűzben, mert nem így volt, én nem is játszottam a 'másik csaj' szerepét, tényleg nem volt okom így érezni, ám a torkomban az a gombóc nem tűnt el. És, amikor a lány vigyorogva átölelte Milut, majd hosszan így maradtak, nem bírtam tovább.
Nem, ez nem olyan volt, mint egy baráti ölelés, sokkal több volt annál. Nem voltam vak, jól láttam. Lemerevedtem, nem akartam odanézni, de nem tudtam levenni a szemem róluk. A látvány sokkolt, minden erőmmel azon voltam, hogy akkor engedjek a dühömnek, miután elmentek. Csakhogy ez nem következett be, Milu egyenesen hozzánk vezette a lányt.
— Ne haragudjatok, hogy csakúgy elrohantam — címezte a szavakat leginkább nekem, de csak egy haragos pillantást kapott tőlem. Nem igen hatotta meg a reakcióm, gondolom, már volt ideje hozzászokni, hogy általában mindig így néztem rá, ha haragudtam, ha nem.
Most tökéletes alkalmam nyílt jobban felmérni a köreinkbe csatlakozó jövevényt —, aki félénken ácsorgott Milu mellett, jó szorosan. Nem kellett volna.
Habár arca halvány és sápadt volt, tökéletesen kiemelte kerek mélykék szemeit és telt ajkait. A haja sötétbarna színű, hullámos és mindössze a vállát súrolta. Törékeny testalkatú, körülbelül velem egymagas lehetett. Az egyszerűbb stílust képviselte, mégis baromi jól állt neki, nem is volt szüksége arra, hogy bármi kiemelje a vonásait, egyszóval természetes szépség volt. Versenybe se szállhatnék vele, bár még mindig nem értem, miért gondolkoztam ezen.
— Nincs semmi gond, gondoltuk, megvárunk — törte meg a pillanatnyi csendet Eszti, miközben megfogta Doma kezét. Tekintetét ekkor az idegen lány felé vezette. — És...
— Ó, a legfontosabbat elfelejtettem! Már régóta be akartalak titeket mutatni a nővéremnek, Sugárnak — tolta maga elé a zavartan mosolygó lányt Milu, mire hozzám most értek csak el a szavai.
A... nővére? Azért éreztem ennyire nyomorultul magam, mert a nővérét ölelgette? Egyáltalán miért könnyebbültem meg ettől? Mi van velem?
— A nevem még mindig Napsugár, nem Sugár — forgatta a szemét a lány, és alaposan megnézve feltűnt, ugyanolyan színű volt a szeme, mint az öccsének.
