Az átverés mestere

Meglepő meglepetés

A repülőm földet ért, el sem hiszem, hogy nem zuhantuk le. Bár végig aludtam volna.... "Nem, nem gondolok, ilyenekre mindenhez pozitívan állok hozzá. Szóval:" Földet értünk és végre találkozhatok a rég nem látott barátommal.

Újra Londonba lenni, ez hihetetlen, olyan új, de mégis ismerős minden. A nagy tömeggel együtt indultunk neki, az ismerősök keresésére. Régen láttam Liam-et élőbe, csak felfogom ismerni. Próbáltam magam belső monológommal nyugtatni.

"Minden rendben lesz!"

Szólt a fejemben egy kis hang.Úgy is mindjárt előbukkan a tömegből!Vagy maximum taxival elmegyek hozzájuk egyedül... De ez már a végső terv volt, a Z terv Z tervje. Miközben a fejemet kapkodtam jobbra és balra, megpillantottam egy ismerős arcot, egy hatalmas táblával. Egy nagy rózsaszínű kartonra feketével és cirádás betűkkel volt felírva a nevem: Emily Miller.

De mit mondhatnék, ő a világon a legjobb ember, neki nem tudnék ártani, és ő se nekem. Bár ha úgy vesszük, szerintem senkinek sem tudna.

Szőkésbarna haját kicsit megnövesztette, már össze tudná fogni egy kisebb copfba vagy kontyba. Barna szemében vidámság csillogott, arcán, szája körül gödröcskék képződtek mikor széles mosolyra húzta azt. A táblát leeresztette kezéből, és heves integetésre emelte kezét, majd örömébe ugrálni kezdett. Bár komoly öltözékéhez nem illett ez a viselkedés, őszintén meglepett. Fekete felsője kellemesen simul rá testére, ujját könyökéig felhajtotta, kék farmerja elegánsan áll neki és mellé egy kék béléses farmer kabát társult, melyet a másik kezében tartott.

Összecsaptam a tenyereimet és én sem bírtam vissza fogni magam, olyan gyorsan ahogy csak tudtam oda rohantam hozzá és a nyakába ugrottam, Liam felkapott és kétszer megfordultunk saját tengelyünk körül.

-Szia!Annyira régen láttalak, olyan sokat változtál!Megnőttél, megférfiasodtál, és végre lett stílusod.És ez a legmeglapőbb. Esküszöm, ha nem lennél a legjobb barátom már több mint 10 éve, most belédszeretnék.-nevettem fel, amit Liam is követett.

-Azért csak lassan.-kuncogott fel.-Neked is szia.És ez fájt, mert eddig is volt stílusom, csak most sokkal kifinomultabb.-simított végig az öltözékén.-Amúgy te is nagyon jól nézel ki, és sokat változtál.-mosolyodott el, majd izgatottan vett egy nagy levegőt-Van pár mesélni valóm, és egy-két meglepetésem is..-húzta féloldalas mosolyra a száját, és a szeme sarkából a reakciómat kémlelte, mikozben a csomagjaim után keresgéltünk.

-Na ki vele mi az a meglepetés?-kérdeztem kicsit sem álcázott félelemmel ötvözött kíváncsiággal. Ő csak felnevettet át karolta a vállam és nevetős hangon mondta nekem.

-Visszavonom, semmit nem változtál, ugyan olyan kíváncsi vagy Em mint régen! Majd otthon megtudod miközben vacsizunk.-nevetett fel, mire én válaszul bele boxoltam a vállába, mire ő tetetett fájdalommal elhúzódott tőlem. Én csak kuncogtam, már nagyon hiányzott a sok baromsága.

Levadászott csomagjaimmal együtt célba vettük Liam autóját.Te jó ég van egy kocsija és jogosítványa is?El sem hiszem, le vagyok maradva.

Bepakoltuk a 2 darab bőröndömet.Nem hoztam túl sok mindent, mivel úgy voltam vele majd veszek itt új ruhákat.

-Ez mind? Nem is értem, hogy engedtek fel ennyi cuccal a reptéren!-forgatta meg a szemeit.Tudtam, hogy csak szarkazmusból mondta.Olyan fura a hangja így élőben, meg az egész Liam olyan más lett.Felnőtt, ahogy én is. Igaz sokszor videochateltünk, és sokszor felhívtuk egymást, de ez akkor is más.A videochat nem a valóság.