Az átverés mestere

Egy új kezdet

10 évvel késöbb

-Pénztárca, táska, fogkefe…jaj basszus a repjegyem majdnem itt maradt.- soroltam a bőröndömben lévő dolgokat

-Kincs, ne maradjon itthon semmi, nemhiszem hogy szeretnél még visszarepülni értük.-fogott a vállamra anya-És nem, nem fogom utánnad postázni.-kuncogott.

-Igenis főnök.-tisztelegtem neki, majd elnevettem magam-Mondd meg apának baszódjon meg.

-Emily!-rivallt rám édesanyám-Ne monddj ilyet kérlek.Nem tehet róla, hogy ez történt.-erre csak megforgattam a szemeimet.

-Ja, valószínű éppen pislogott mikor megcsalt téged.Ráadásul még engem sem engedett sehova.Tiszta terrorban tartott minket.Tökre Auschwitz feeling.-borzongtam meg, mikor az agyamban lepörgettem a pár éve zajló eseményeket.

Apám elhagyott minket egy másik nőért.Amit amúgy még meg is köszöntem neki.
Mikor elköltöztünk ide, Atlantába, azt mondta sokszor fogunk visszautazni Londonba, és találkozhatok Liamel, akárhányszor csak akarok.Csak 10 éves voltam, persze hogy hittem neki.Mindenféle szirt szart összehazudgált, csakhogy ő elmondhassa a barátainak, hogy Atlantában lakik.
Az elején még minden jól ment, aztán egy csettintésre megváltozott minden.Volt, hogy egy hétig alig láttuk, volt hogy ki se mozdult a házból, mondván hogy most elküldték szabadnapra.Mint kiderült, azért volt ilyen, mert csalta anyám, és nem akart lebukni.A munkahelyén is felmondott amiatt a nő miatt…merthogy ő azt mondta neki.Amikor itthon volt terrorban tartott minket, anyámat többször is megütötte, engem pedig fenyegetett, ha szólok valkinek többet bántja anyát.
Így éltünk, amikor egyik nap apa összecsomagolt, és se szó se beszéd lelépett.
Azonnal mentünk a rendőrségre, feljelentettük és távolságtartási végzést kértünk.
Ennek már három éve, azóta nem láttam őt.

-Felesleges felhozni a múltat.-mosolygott rám anya, majd megigazította a hajam-Szép vagy.

-Kérlek szólj, ha egyszercsak megjelenik és bántani fog.

-Szólni fogok.-kuncogott-Amúgy le fogod késni a géped és akkor nem lesz Liam.-bökte meg az arcom.

-Basszus!-kezdtem el szedelőcködni-Nagyon szeretlek anyu, mindennél jobban.Kérlek vigyázz magadra.-nyomtam egy puszit az arcára.

-Inkább te vigyázz magadra.-mosolygott rám-Énis szeretlek.-ölelt meg.

Annyira maradtam volna, de mennem kellett.Elköszöntem anyutól, és indultam a reptérre.

El sem hiszem.Indulok vissza Londonba.Ott fogok egyedül élni, és végre láthatom a legjobb barátomat.Hatalmas vigyor kúszik az arcomra, mikor ebbe belegondolok.
A 20. születésnapom alkalmából megleptem magam egy repjeggyel Londonba.Már elég régóta szervezem hogy visszaköltözöm, de mindennek csak most jött el az ideje.És mérhetetlenül boldoggá tesz a tudat, hogy végre ott élhetek ahol mindig is szerettem volna, és találkozhatok 10 év után a legjobb barátommal.

A reptérre beérve becsekkoltam, átnézték a bőröndjeimet, és már indultam is a gépre.
Anyának igaza volt, az utolsók között szálltam fel.Anya…sokáig gondolkodtam hogy tényleg eljöjjek-e, vagy sem.Féltem, mérhetetlenül féltem attól, mi lesz ha apa visszamegy, és újra terrorizálja anyát.Ezerszer megfordult a fejemben, de anya erős nő, mindig is az volt.Ha baj van, úgyis szólni fog majd.

A repülő felszállt, és én végre lezárhattam ezt a fejezetet az életemben, és repülhetek az új fejezet felé.Ahol remélhetőleg minden móka és kacagás lesz.Bár amilyen szerencsétlen vagyok, nemhiszem hogy ez össze fog jönni, de próbálok mindenhez pozitívan hozzáállni.

A telefonom rezgett, így tudtam hogy írt valaki.Liam volt az.

Liam
Em, hamarosan itt vagy!
Készülj mert fullra patyolat tiszta a szobád!

Emily
Reméltem is! Köszönöm!

Liam
Nem kell köszönni.Szívesen tettem.

Mosolyogva tettem el a telefonomat, és dőltem hátra a székemben.Hihetetlen ez az ember.Remélem ugyan annyi őrültséget fogunk csinálni mint régen, vagy többet.

A gépen aludtam.Márcsak arra lettem figyelmes, hogy megkezdtük a leszállást.