𝐂𝐬𝐚𝐤 𝐤𝐞́𝐩𝐳𝐞𝐥𝐝 𝐞𝐥

𝐂𝐬𝐚𝐤 𝐤𝐞́𝐩𝐳𝐞𝐥𝐝 𝐞𝐥 𝟓.

Lassú mozdulatokkal pakolsz a konyhában. A teának csúfolt kihűlt, sárgás színű lé a konyhapulton várja azt az "egy percet" amennyit a pakolászásnak adtál. Ugyanígy tesz Ő is. Egy poharat törölgetsz, mikor érzed a karjait a derekad köré fonódni. Összerezzensz, majd kénytelen vagy elkuncogni magad a váratlan de persze szíved mélyén mégis várt vendégtől. Minden este ezt csinálja. Testével a tiédnek simul, fejét pedig lassan a nyakadba hajtja. "Na, erre most nincs idő..." neveted el magad halka. Persze minden vágyad, hogy így maradjatok, amíg csak lehet. És ezt Ő is tudja. "Sosem lesz elég időm, hogy elmondjam mennyire is szeretlek." -búgja s ezzel a nyakadba csókol lágyan.