𝐂𝐬𝐚𝐤 𝐤𝐞́𝐩𝐳𝐞𝐥𝐝 𝐞𝐥

𝐂𝐬𝐚𝐤 𝐤𝐞́𝐩𝐳𝐞𝐥𝐝 𝐞𝐥 𝟒.

Reggel van. A madarak dallamos csiripeléssel köszöntik a napot. Magad is elcsodálkozol rajta, hogy a szemeid ilyen korán kipattantak. Lassan oldalra nézel, s a szád akaratlanul is mosolyra húzódik, ahogy látod magad  mellett békésen szuszogni. Fürtjei rakoncátlanul, kócosan állnak, karját szelíden a testedre helyezve alszik.  Ajkai résnyire vannak nyitva, az arca teljesen ki van simulva. Egyébként fedetlen felsőtestér félig van felhúzva a takaró minek következtében te odahajolsz, s lágy csókot nyomsz a kulcscontjáa, erre őt apró, szája sarkából jövő mosolyra késztetve.