Neked énekelek - Kvinthelyzet [Bakugo X Reader]

2. rész - Tervek és B tervek

– Pedig az ember azt hinné, Katsuki legalább valami normális lánykérést rendez – csóválta a fejét Mina reggelinél, és elengedte a kezem, amin eddig a gyűrűt csodálta.

Mellette Eijiro lassan sírni kezdett a nevetéstől Denkivel az oldalán. Azóta nem bírták abbahagyni, hogy feldúltan elmeséltem a korai és suta lánykérés menetét.

– Megmondtad, hogy csak akkor mondasz igent, ha már nem tartozol Monomának – vont vállat Katsuki. – Én tisztességes ember módjára kivártam a sorom.

– Édes, hogy én vagyok az első neked, (Név)-chan – forgatta ki nyomban a szavait Neito, aki az asztalfőn ült, Katsukitól a lehető legmesszebb.

– Szerencséd, hogy kartávolságon kívül vagy, halszemű!

– És mikor kívántok esküdni? – kérdezte Eijiro, mikor ismét levegőhöz jutott és letörölte könnyeit.

– Pizsamában mondtam igent és épphogy nem vagyok mínuszban – néztem rá úgy, mint egy hülyére. – Szerinted?

– Elég lett volna egy "Nem tudom" is – kushadt vissza a müzlije fölé.

– Jó, bocsi – sóhajtottam. – Csak még mindig a sokk hatása alatt állok.

– Meghiszem azt – jegyezte meg Jiro. – Ez bárkinél kiverte volna a biztosítékot.

– Azért nehogy belehaljatok – mordult fel Katsuki. – Inkább örülnétek neki, hogy Eijiroék után három évvel jöhettek rögtön a mi esküvőnkre is.

– Azt ne felejtsd már el, hogy tavasszal ott van a miénk is – szólt Shoto könyörgő hangnemben, mire Denki szerelmesen ölelte át. – Lopjátok a rivaldafényt.

– Ugyan, kérlek – legyintettem. – A ti szerelmes sztoritokat senki nem tudja überelni. Az év fénypontja ti lesztek.

– Ti is karácsonyi esküvőt akartok, mint mi? – pillantott fel a kanaláról Eijiro.

– Ne merészeld! – csattant fel Mina. – Egy hónap nem elég egy ilyen megszervezésére, és amúgy is, ha jövőre tennétek, szenteste maradjon a mi napunk!

– Tudod mikor fogok ilyen takony időben esküdni – intettem le.

– Nyáron pedig én sülök meg, szóval július környékén sem akarok.

– Miért? – kérdeztem meglepve.

– Mert nem akarok beleizzadni egy kibaszott öltönybe életem egyik legnagyobb napján!

– Ott a pont – mutatott rá Sero.

– Jó, igaz, te nem vehetsz fel pántnélküli, lenge ruhát – bólintottam, ahogy végig gondoltam a lehetőségeit.

– Dehogynem vehet – vetett ellen Shoto. – Ez már a huszonegyedik század.

Katsuki kezében megrepedt a narancsleves pohár, ahogy a felemásra festett hajú énekes felé fordult.

– Csak akkor, ha te leszel a koszorúslányom, rózsaszín fodrosbodros, pántlikás ruhácskában – hördült fel földöntúli hangon, amíg mellette Eijiro és Denki ismét szakadni kezdtek a röhögéstől.

– Ha megcsinálod, megcsinálom – válaszolt rövid gondolkodás után Shoto.

– Majd meglátjuk, felemás – nyújtotta felé a kezét Katsuki.

Mindenki legnagyobb döbbenetére a két énekes kezet fogott a hirtelen elhallgató Eijiro és Denki reggelije fölött.

– Én csak egy rendes esküvőt akartam... – nyögtem csalódottan, mire az asztalnál mindenki hangos nevetésben tört ki, magunkra vonva a többi vendég figyelmét.