Látlak Téged(18+)

~ Második Fejezet

~Ella Davies~

Fellélegeztem amikor végre valahára kiléptem az iskola kapuján.  Majd nem tudom miért de felpillantottam a termünk ablakához. Oké én most képzelődök vagy tényleg  bámúl onnan valaki?
Úgy tettem mintha semmit sem láttam volna.. és amilyen gyorsan csak tudtam hazafelé vettem az irànyt.  A város most is ugyanolyan kihalt volt mint  tegnap. Egyàltalán lakik valaki ezen az istenverte helyen?  Mert az osztálytàrsaimon kívűl  mással nem nagyon találkoztam..

-Megjöttem! Kiáltottam anyának de nem volt otthon senki.
- biztosan túlóràzik..gondoltam magamba.
Éppen a tegnapi ebéd utolsó falatjàt böködtem a villámra amikor odakinnt pislákolni kezdett az lámpa.
Mivel ezelőtt is csinàlt ilyet nem érdekelt különösebben egésszen addig amíg a fényénél meg nem pillanatottam egy pasast . Akin Ugyan olyan kapucnis pulcsi volt mint azon a sràcon ma reggel. Egy ideig próbáltam úgy tenni mintha nem lenne ott csakhogy ez elèg nehezen ment.

Végül idegesen ràcsaptam az asztalra és kirontottam az ajtón
-HÚZZ EL!!! Üvöltöttem rá de nem reagált semmit csak állt ott zsebretett kézzel
-Hhhhh..jó tök mind egy.. forgattam a szemem és már indúltam volna vissza de ekkor megszólított
-Te..látsz engem? Hangja nyugodt volt
semmi meglepettsèget nem éreztem rajta
-Tessék? Fordultam meg.. de lábam a földbe gyökerezett.
-Látsz..engem? Ismételte meg magàt de
Mèg mindíg sokkos állapotba voltam.
mire válaszolhattam volna anyám kocsija ponnt akkor fordúlt be a az utcánkba.
-Ella!! Kiáltott ki az ablakon! Mit csinálsz idekinnt? Meg fogsz fàzni!!!

-Hol voltàl? Kérdeztem amikor kiszállt az autóból.
-Kicsim hétfő van ilyenkor mindig tovább maradok.
-De azért egy cetlit hagyhattàl volna! Csattantam fel
-Történt valami? Ölelt magához
-Gyűlölök itt lenni... miért nem megyünk haza? morogtam.
-Màr ez az otthonunk..simította meg a fejem.
-De itt mindenki olyan..más..
-Gyere bennt megbeszéljük...

-Nem!!! Léptem hátra...
-Kicsim ne butáskodj gyere..ragadta meg a karomat majd elkezdett vonszolni befelè.
-Mondom hogy nem!!!! Szabadúltam ki a szorításából.

-Gyere hideg van idekinnt.. tárta szét a karjàt.. ès újra felém közeledett de most sokkal gyorsabban. A hangja ès az arcszerkezete is megváltozott. A börén piros foltok jelentek amiik az égési sérülésekre emlékeztettek a szeme fekete lett és a viselkedése nagyon nem emberi volt.

Annyira bepánikoltam hogy hátrálás közbe megpotolottam és a földre zuhantam. Azthittem itt halok meg de hirtelen elémugrott valaki. És mire föleszméltem egy vértocsába feküdt test hevert a földön
- anyaaa!!! Rohantam oda hozzá de már túl késő volt.
-Nem!! lökött el onnan az ujdonsűlt "megmentőm"
-Megőrűltél??!! Előbb vàgtad ketté az anyámat!!!
-Az egy Démon volt!! Mi van vak vagy?? Mordúlt rám.
- Eleve ki a fene vagy te és miért zaklatsz reggel óta?? Kèrdeztem de a könnyeim mèg mindíg nem álltak el.
-Reggel óta? Vonta fel a szemöldökét..
-Az iskolába..
-Jaaa már vàgom.. te akartál leűlni a helyemre...merész dolog tette hozzà
-Nem vagyok illyedős tipus.. vontam meg a vàllam
-Az előbb nem ezt làttam. Hajolt közelebb majd anyámra pillantott. Pontosabban a hullàjára.
-Egyes számú szabály!! Húztott fel a földről.
Az alakváltó Démonok már napokkal ezelőtt felveszik a kiválasztott személy formàlyàt.

-Nem mondod hogy...fogtam a fejem.. és újra elöntött a félelem.
-Ahhoz képest bàtor vagy..de tudatlan is..
Nagyjából egy hete figyellek.. nem vettél észre semmi furcsát anyádon?
-N..nem...
-Ella!! Mostantol Ne bízz senkiben! Értetted?? se az osztálytársaidban se a tanáraidban se senkiben!!!!!! Figyelmeztetett
- Mert aztán benned bízhatok...Tettem keresztbe a kezem.
-Most mentettem meg az életed..
-Anyámmal mit csináljunk? Vàltottam témàt elegnedve a fülem mellett az elöbbi mondatát
-Ő nem az anyád...Javított ki
-De akkor hol van az igazi.... Tűnödtem el de elharaptam a végét
-Valószínüleg rég halott. Esélytelen hogy megtalájuk a testét.. szóval engedd el.
- Elment az eszed?? Mi az hogy valószínüleg? lehet hogy még életben van!!!! Erősködtem.

Folyt.köv.