𝐛𝐞𝐚𝐮𝐭𝐲 𝐚𝐧𝐝 𝐭𝐡𝐞 𝐛𝐞𝐚𝐬𝐭. • sirius black ff.

3. 𝕥𝕖𝕤𝕫𝕝𝕖𝕜 𝕤𝕦̈𝕧𝕖𝕘

A Roxfort Expressz vadul zakatolva húzta el a csíkot az állomásról, miután a mozdonyvezető dudált egy hatalmasat.
- Nos, akkor most vár ránk még egy út a Roxfortig a szekéren. - mondta Hagrid Willow felé fordulva, aki addig azzal szenvedett, hogy temérdek sok poggyászát mind fel tudja emelni és elhelyezni karjai közt, ám mikor ezt a vakondbőr kabátos férfi meglátta csak felkacagott, majd elvéve a hozzá képest aprócska lánytól a táskákat és a bőröndöket pakolta rá a szekérre.
- Köszönöm, Hagrid. - fújta ki magát Smith.
- Nem tesz semmit, kisasszony, jöjjön sétált oda a félóriás az állomástól pár lépésnyire lévő szekérhez, majd rakta le rá poggyászait.
- Na jó, akkor indulhatunk is. - mondta a vadőr.
- Dehát ezzel akarsz menni? Nincs is elé fogva semmi. - mutatott a két farúd között lévő űrre.
- Ó, dehogynincs. Sokan azt hiszik, hogy maguktól mennek, de thesztrálok húzzák. - magyarázta el Hagrid.
- De Hagrid, én tényleg nem értem, nem látok ott semmit. - pásztázta Willow még mindig az állat helyét tanácstalanul.
- Ó, csak azok láthatják őket, akik már érintkeztek a halállal. Én látom őket, mert nekem még mielőtt elkezdtem volna az iskolát, meghalt az apám. - mondta a vakondbőr kabátos egy kissé elszontyolodva.
- Részvétem. - mondta Willow eggyüttérzőn.
- Köszönöm, de már régen történt. - terelte a témát Hagrid. - Na, gyere, gondolom te sem akarsz elkésni a vacsoráról és a beosztásodról. - mondta a férfi kezét kinyújtva a lánynak, hogy felsegítse a fiákerre, amelyet a lány bambán el is fogadott.
Miután a kér varázsló helyet foglalt egymással szemben a szekéren, az út csendesen telt. Mindketten gondolkodtak.
Míg Hagrid valószínűleg a Roxfort Birtokon elvégzendő dolgairól és állatairól elmélkedett, addig Willow elszontyolyodva nézett a semmibe és egyre csak Sierrára gondolt.
Ha Sierra meghalt volna... ha látná ezeket az érdekes lovakat... ha most az Azkabanban lógatná a lábát és addig zokogna, míg bele nem fullad...
Ez mind egy hajszálon múlt.
Amíg a fiáker a Roxfort csodálatos birtokán haladt a kastély felé a lány próbálta kiverni fejéből a "mi lett volna, ha..." kérdéseit.
De nem tudta. Ahogy a kocsi haladt az iskola felé, gyomrában efyre csak nőtt és növekedett a kellemetlen görcs erőssége.

***

- Mr. Lupin, nagyon örülök, hogy idefáradt. - fogta meg a fiú vállát Dumbledore professzor megkínálva őt egy csésze teával, amit a varázsló tanonc kézségesen el is fogadott.
- Kérés nélkül is betértem volna. - mondta Remus illedelmesen. - Hisz' Willow - ról van szó.
- Így igaz, már mióta nem látta őt. - ült le íróasztalához Dumbledore a hatodéves fiú arcát fürkészve, amely most egy kicsit elfancsalosott.
- Hát, igen... - értette egyet Remus.
- Ha jól tudom, miután a baleset megtörtént, elköktöztek, nem igaz? - faggatózott az öreg.
Erre Lupin csak bólintott. Érzékeny téma volt neki ez, nem szerette feszíteni húrt. Azt kívánta, bár meg se történt volna ez az egész, hogy aztán most a lány élete is jobban tönkremenjen.
- Hmm... - kezdett Dumbledore játszadozni hosszú, fehér szakállával. - Mindenesetre, nagyon sajnálom, ha ez számít. - tette hozzá újat kortyolva a kezében tartott csészébe.
- Köszönöm, uram. - mondta Remus.
- No de most hív a kötelesség, muszáj egy kicsit átbeszélnünk, hogy mi lesz ezután Willow - val itt, a Roxfortban. - helyezte el az addig kezében tartott kis edényt Dumbledore az asztalon Remus szemébe nézve.
- Igen. - értett egyet bólogatva Lupin, majd ő is lerakta a csészét a fabútorra.
- Nos, mivel a hölgy vérfarkas, csak úgy, mint maga, ezért megkérem magukat a barátaival együtt, hogy teliholdas éjszakákon legyenek szívesek Willow - t is magukkal vinni a Szellemszállásra. - kezdte az öreg rögtön a lényeggel, mire Lupin félrenyelve a teát köhögőrohamot kapott.
- Elnézést, de maga mégis honnan tud erről? - nyögte két köhintés közt.
- Mr. Lupin, az én iskolámban ha valaki előtt nincsenek titkok, az én vagyok. - mondta Dumbledore sokatsejtően somolyogva.
- Dehát... - kezdte volna a diák, de inkább csendben maradt. Nem akarta ennek a témának feszegetni a határait, esetleg ronthat a helyzeten.
- Ne aggódjon, senkinek egy szót sem mondtam. - nyugtatta meg az igazgató Lupin - t, aki erre kifújta az addig benntartott levegőjét.
- Köszönöm. Nagyon hálás vagyok önnek.
- Semmiség. - legyintett Dumledore. - Szóval akkor teliholdkor, kérem vigyék magukkal Willow kisasszonyt. - mondta még erről a témáról utolsó szavakként Dumbledore.
- Rendben, vigyázni fogunk rá. - szólt Remus is. - De igazgató úr, lenne itt még egy apró kis bökkenő. - tette hozzá Lupin azonban mihelyst eszébe jutott, az idős varázsló pedig biccentve jelezte, hogy mondja csak. - Szóval, Willow Perselus Piton húgát harapta meg, igaz? - rukkolt elő ezzel a fiatal.
- Igen, igen, egy mugli szórakozóhelyen. - bólogatott Dumbledore.
- Tudja, én nem szeretnék vádaskodni vagy ilyesmi, és én teljes mértékben megértem, hogy Perselus most nagyon feldúlt, de én kinézném belőle, hogy amennyire nincs oda értünk a barátaimmal, elterjesztené Willow titkát. - magyarázta Remus próbálva finoman fogalmazni, azonban a vele szemben ülő igazgató félbeszakította.
- Ne aggódjon emiatt, higgye el, én is gondoltam már erre, ezért beszélni fogok vele. Mr. Piton igencsak makacs és bosszúálló személyiség ugyan, de rám hallgatni fog, nem kell aggódnia. - nyugatta meg őt a férfi.
- Nagyon szépen köszönöm, igazgató úr. Mindent köszönök Willow nevében is. - hálálkodott Remus.
- Tényleg semmiség, Mr. Lupin, ne köszönje. - mondta Dumbledore legyintve.
Mielőtt még beüthetett volna a kínos csend, az ajtón 2 kis kopogáa hallatszott, amelyre Remus felkapta a fejét és feszülten várta a történéseket. Az idős varázsló most ahelyett, hogy kikiáltott volna az irodából egy "gyere csak" - ot, odasétálva ahhoz lenyomta a kilincset, s kinyitotta azt.
Willow volt az.
Hiába nem lepett meg ez senkit, Lupin szíve mégis úgy dobogott, hogy majd szétrobbant mellkasa. Felállva székéből kezdett leskelődni az ajtó felé.
Mióta utoljára látta a lányt, az sokat változott. Alakja nőiesebb lett, kecses, hosszú végtagokkal volt megáldva és az átlagnál kicsit magasabb is volt ettől. Hiába volt döbbenetessn sovány most, mégis csodásan kirajzolódott mennyire szép lett. Arca gyerekkoruk óta nem sokat változott azonban, vonásai talán kissé élessebbnek látszódtak, azonban ezt leszámítva nagyon sápadt volt. Szeme alatti karikái arról árulkodtam, hogy nem alszik valami jól mostanában.
- Jó napot, örülök a találkozásnak, Smith kisasszony. - köszönt Dumbledore kezét odanyújtva a lánynak, aki végigmérve a tárgyalás óta nem sokat változott igazgatót elfogadta.
- Jó napot, igazgató úr, én szintén. - mosolygott rá illedelmesen a professzorra.
- Jöjjön be, már vártuk önt. - kísérte be Willow - t irodájába Dumbledore, mire az értetlenül nézett rá a többes szám használata miatt. Mégis ki az a mi?
Azonban mikor a lány meglátta az előtte tanácstalanul álló Remus - t, valami olyasmi reakciója lehetett neki is, mint a fiúnak az előtt pár pillanata.
A lány hiába volt szint úgy nyúlánk és viszonylag magasabb, Remus mégis túltett rajta. Szikár alkata volt, 190 cm - t is megüthette. Hétvége lévén nem a Smith lánnyal ellentétben talárja volt rajta, inkább valami kényelmesebbet húzott fel helyette. Barna, kord bársony nadrágot viselt, mely alól kikandikáltak hatalmas Martens bakancsai. Vékony felső testén egy mintás, kötött pulcsi feszült. Lupin arcára több szeplő kúszott fel, mint volt rajta, mielőtt még utoljára látta őt, barna szeme pedig ugyanolyan jóindulatot sugárzott. Göndör, eperszőke haja kócos volt s abba néha - néha idegesen beletúrt.
Ahogy Willow - ban tudatosult, hogy régi barátja áll előtte, olyan szélesen elmosolyodott, ami még Dubledore - t is meglepte.
Remus széttárva kezét vigyorgott rá ő is barátjára.
- Na, már egy ölelést sem kapok? - incselkedett játékosan a fiú mire Willow végre odaszaladt hozzá és karjaiba vetette magát. Olyan szorosan ölelte őt, mintha soha többé nem akarná elengedni, ami így is volt. Ő volt az egyetlen jó dolog most az egész éketében.
- Annyira hiányoztál. - fúrta bele arcát a fiú válllába, az pedig erre megsimogatta vállát. Remus pulóverében keveredett könyvek, cigaretta és csokoládé illata.
- Te is nekem, Willow. - felelte boldogan. Pillanatnyilag csak ő számított neki, és valószínűleg Willow is így érezhetett, ám mikor Dumbledore professzor köhintésével megzavarta érzelmes találkozásukat, mindkettem zavartan eresztették el egymást s fordultak az igazgató felé.
- Elnézést. - köszörülte meg torkát Willow is.
- Semmi gond, tényleg nagyon kis tüneményes látvány volt, ahogy egymás nyakába ugrottatok. - mondta. - Ám, muszáj tennünk is valamit Willow beosztásával kapcsolatban. - tette hozzá Dumbledore.
- Elnézést, de mit ért ez alatt? - vonta fel egyik szemöldökét a lány, ugyanis tényleg nem értette, hogy mi vár még rá. - Igazából Hagrid is emlegetett valami ilyesmit, csak akkor nem hittem, hogy ez valami kulcsfontosságú dolog. Igazából azt sem tudtam, mi az.
- A Roxfort 4 házai a Griffendél, a Mardekár, a Hugrabug és a Hollóhát. - kezdte monsológját Dumbledore. - A 4 ház egyikébe leszel beosztva. Ha bátor vagy és kalandvágyó, akkor Griffendéles, ha ravasz vagy és elkötelezett, akkor Mardekáros, ha szorgalmas és hűséges, akkor Hugrabugos és ha intelligens és tanulékony, Hollóhátas leszel. - hadarta el gyorstalpalóját Dumbledore, amelyből Willow ugyan nem sokat értett, de próbálta magába sgívni az információkat.
- Rendben. És ez hogy dől el? - kérdezte. - Át kell esnem valamiféle teszten?
- Tulajdonképpen... - indult meg Dumbledore szekrénye felé, majd vett le az egyik polcról egy barna, feslett, öreg süveget. - Igen. - fejezte be megkezdett mondatát a lány felé fordulva.
- És az a sapka mondja majd meg nekem? - hitetlenkedett Willow, ám amikor az álatala az előbb emlegetett sapka megszólalt, az megriadva ugrott meg.
- Kérem, én nem csak egy sapka vagyok, hanem a Teszlek Süveg. - sértődött meg a paprikás hangulatú ruhadarab.
- Öhm... - tett volna fel számtalan kérdést Willow, azonban mivel ez a varázsló világ, ezért inkább hagyta a fenébe. Úgy is gyorsan át akart ezen esni. - Rendben. Elnézést. - kért bocsánatot a lány.
- Na jól van, kezdjük el. - csapta volna össze két kezét Dumbledore ha nincs kezében a Teszlek Süveg. - Mr. Lupin, ide tudná hozni azt a széket? - mutatott az öreg a háromlábú, szintén nem túlságosan modern bútorra, mire Remus sietve rángatta ki a sarokból, majd vitte a szoba közepére.
- Köszönöm. - mosolygott rá a fiatalra az igazgató. - Megtenné, higy leül oda, Smith kisasszony? - fordult a mellette tétlenül álldogálló diák lányhoz.
- Természetesen. - foglalt helyet óvatosan a rozoga széken Willow. Ki tudja, lehet azért van 3 lába, mert a 4. kitört, nem szeretné kockáztatni, hogy kitörjön még egy.
Remus eltávolodva egy kissé a lánytól, mintha csak teret adna a történéseknek a falnak dőlve vizslatta azt nyugtalanul. Dumbledore ráhelyezve a süveget Willow fejére, az is egy kissé távolabb lépett.
- Hmm... - gondolkozott el a süveg. - Érdekes. - mondta. - Nagyon intelligens, de nincs meg a tanulni akarás, nem vágyik semmi újra. Igen, igen... - jegyezte meg a Teszlek Süveg, mire Willow értetlenül vonta fel a szemöldökét. - Hollóhátas nem lehet. Azonban mivel hűséges, illetve segítőkész, látom benne a potenciát, hogy Hugrabugos legyen... - gondolkozott el egy kis ideig a süveg.
Remus arca egy kissé eltorzul, ahogy ezt meghallotta. Szerette volna a lányt maga mellett, a Griffendél házban tudni, ám ha Hugrabugba osztják, ez lehetetlennek bizonyul.
- ...Viszont ha Hugrabugba tenném, azzal hibát követnék el. Igaz, a lány határozott és nagyon ragaszkodó, ám nagyon lusta. - mondta a sapka, mire Willow felkapta a fejét és dühösen vonta össze szemöldökét. Már épp tagadni szerette volna, - hiába volt igaz - a Teszlek Süveg azonban beléfolytotta a szót.
- Az indulatai viszont Griffendélre utalnak... bátor, szenvedélyes... - erre Lupin arca alig láthatóan, de felragyogott. Már épp boldogan mosolygott volna Willow - ra, aki addig végig szemkontaktust létesített vele, ám a süveg megint csak elrontotta örömüket. - ...Azonban látok benne egy Mardekárost is... óvatos, ravasz... - ám erre Remus arca megint enyhén eltorzult. Bele sem akart gondolni, hogy mit tennének vele a Mardekárban.
- Hmm... - hümmögött a Teszlek Süveg.
Willow mindenközben Remus aggódó és Dumbledore kifejezéstelen arcát figyelve epekedett, hogy a jobbik házba kerüljön. Ugyanis nem tudta, hogy melyik a jobb és melyik a rosszabb. Azt sem tudta volna megmondani, ha ezelőtt kérdezik, hogy vannak - e egyáltalán házak a Roxfortban, mert az Ivermorny - ban ugyan voltak, de ez mégis csak egy másik ország és más iskola Remus - szal pedig levelezésük akár csak egy alkalmával sem beszéltek a Roxfort házairól. Csak tudta, hogy a fiú ide jár és kész. Tehát epekedett, hogy a jobbik házba osszák.
- Nagyon érdekes leányzó ez itt... - húzta tovább a sapka a 3 irodában tartózkodó személy agyát.
- Legyen a... - folytatta az a - t kissé elnyújtva a süveg.
Remus gyöngyöző homlokát törölgetve ráncolta homlokát a lányt nézve. Dumblesore higgadtan, kezeit összekulcsolva állt a fiútól pár lépésre. Willow pedig lehyunyva szemét várta, hogy végre beosszák az egyik házba. "Kérlek, csak jót kapjak, kérlek, nagyon kérlek, ne rossz házba ossz..." - epekedett magában.
- GRIFFENDÉL! - kiáltotta ki végre az ítéletet a Teszlek Süveg, mire Remus felderült és fülig érő szájjal tapsolta meg Willow - t, mire Dumbledore is rákezdett. A két varázsló tenyércsapkodása nem volt olyan hangos és még csak nem ia hasonlított a Kviddics meccseken lévő tapsviharhoz, azonban Willow - nak ez jól esett. Ezek szetint a jobbik házba került.
- Gratulálok, Smith kisasszony, ez igazán impozáns eredmény. - hagyta abba Dumbledore a tapsot odasétálva, majd levéve Willow fejéről a süveget.
- Köszönöm. - mondta illedelmesen a lány, hiába nem tudta még mindig, hogy mitől olyan fantasztikus az a híres - neves Griffendél ház. No, majd most kiderül.
- Ó, és mellesleg a csomagjaidat ne keresd, ott vannak a hálókörletedben. - mondta még utólag Dumbledore, mire Willow még mindig a történtek hatása alatt kuszán bólintva egyet búcsúszkodni kezdett.
- Rendben, nagyon szépen köszönök mindent. Viszont látásra! - köszönt el a Smith lány.
- Szép estét, igazgató úr! - tett ugyanígy Remus is az órára sandítvay amely már 6 órát mutatott.
- Nektek is! - mosolygitt még rá a két gyerekre Dumbledore, miután azok kiléptek a folyosóra.
Az ajtó becsukódott, s a két egymás mellett álló alak egymásra nézett. Egy darabig csak farkas szemet néztek, de aztán egyszerre tört belőlük ki a kacagás és megint egymás nyakába ugrottak.

Huh, hi! Az a helyzet, hogy már megint rohadt sokat késtem a résszel, a másik könyvemről meg már ne is beszéljünk... Már ígérni sem merek semmit, de nagyon igyekszem. Na mindegy, ha tetszett, tudod mit kell tenned :) További szép napot! <3