𝐛𝐞𝐚𝐮𝐭𝐲 𝐚𝐧𝐝 𝐭𝐡𝐞 𝐛𝐞𝐚𝐬𝐭. • sirius black ff.

2. 𝕚́𝕘𝕖́𝕣𝕖𝕞

  Remus Lupin gyorsan szedve lábait baktatott végig a Roxfort folyosóin háza felé, miközben az előbb, Albus Dumbledore által átadott hír járt a fejében.
  Miután a fiú elmormolta a Kövér Dáma portréja előtt a jelszót, a festmény utat engedett neki a Griffendél klubhelységébe, ahol a fiatal varázsló barátait vélte fellelni, szokásos formájukban, azaz valami haláli csínytevésre készülve.
- Hé, Holdsáp, megérkeztél? Csak rád vártunk. - köszönt rá James Potter kezében egy lacross ütőt tartva, amiről Remus - nak ötlete sem volt, honnan szedte, de már meg sem lepődött.
- Pontosan, mi lenne, ha végre elindulnánk Lumpsluck irodájához? - dobott talárja zsebébe egy tucat trágyabombát Sirius is odasétálva Lupin - hoz, s az ő zsebébe is ejtve párat.
- Fiúk, erre most igazán nincs időm, bocs. - rázta meg fejét a szőke.
- Jaj, ne jó fiúskodj már Holdsáp, nem vagy te prefektus. - lökte meg James barátját viccelődve.
- De tényleg nem mehetek. - tiltakozott Lupin.
- Hát jó, akkor mi... - iszkolt volna ki Peter mar a klubhelységből, illetve Lupin kétoldalán Sirius és James is követte volna őt, amikor a köztük álló fiú kitárta két hosszú karját mellkasuk előtt, ezzel visszatartva őket.
- ... és ti sem.
- Dehát miért? Holdsáp, tudjuk, hogy aggódsz értünk, mert valószínűleg egyszer kicsapnak, de eddig mindig megúsztuk, azt hiszed most nem sikerülne? - nézett rá a Black fiú értetlenkedve.
- Nem aggódom miattatok, tökfejek, meg kell valamit beszélnünk. - mondta Remus odavezetve a triót a most üres kanapéhoz, majd lelökte őket rá.
- Na jó, mi a helyzet? - kérdezte James megadóan téve le a földre az addig kezében tartott ütőt.
- Hát... mivel nem olvastok Reggeli Prófétát, és nem tudjátok mi folyik a varázsló világban, ezért nekem kell titeket beavatni a hírbe. Ahj, mennyivel könnyebb lenne, ha nem kellene... - kezdett idegesen járkálni a szobában fel s alá.
- Na jó, én kezdek félni. - jegyezte meg Peter.
- Remus... - szólalt meg Sirius. - Légy őszinte, megöltél valakit?
- Hát, technikailag pár éve... - kezdte zavartan Lupin, mire az egész társaság egy emberként kapott levegő után. Ki színpadiasan, ki komolyan.
- De csak majdnem! 10 éves voltam! - tette fel két kezét a fiú védekezően.
- Holdsáp... - tettetett szipogást Sirius.
- Felnőtt a mi kicsikénk... - folytatta Black gondolat menetét kviddics csapat fogója. - Büszkék vagyunk rád!
- Te komolyan beszélsz? - kérdezte rémülten Peter közelebb csusszanva a 2 mellette ülő fiúhoz.
- Nem hagynátok végre, hogy végigmondjam? - csattant fel Lupin megelégelve e barátai zajongását, mire azok elhallgattak. - Köszönöm. Szóval tudjátok, nekem 6 éve volt egy barátom, Willow Smith. A szomszédom volt. Nagyon jóban voltunk, ő volt a legjobb barátom. De... - tartott egy kisebb szünetet Remus.
- O - Ó. - húzta el száját Sirius.
- Az egyik teliholdas estén megharaptam és vérfarkassá változott. - mondta Lupin végig simítva az arcán húzódó sebhelyen, amelyet azon az estén szerzett. - Szerencsére a szülei és az én szüleim is épp időben hallották meg a kiáltását, és mikor kijöttek, én eltűntem a sűrűben. Ha nem jönnek ki, szétszaggatom. Ezután Willow - t kórházba vitték és a családja olyan gyorsan elköltözött, amilyen gyorsan csak lehetett. Röviden ennyi az eleje, ez... ez nem lényeges most. - Remus barátai szemébe sem mert nézni, ahogy mesélte a történetet. Gyorsan letudta, de a nyílt seb, amelyet még évekkel ezelőtt ejtett szívén, nem akart begyógyulni. Még mindig szégyellte magát. Olyan bűntudatot hordozott magában 6 éven át, amelyet senkinek sem kívánt.
- Ó, Remus, Merlinre, hát ezt nem gondoltuk volna. - mondta James hangnemet váltva. Most sajnálkozó volt.
- Eddig azért nem mondtam el, mert nem tudtam. De ezt így is - úgy is megtudtátok volna, szóval muszáj volt. - mondta Lupin.
- És tulajdonképpen miért is mondtad ezt el, ha nagyon nem szeretted volna? - kérdezte Sirius a lényegre térve.
- Holnap érkezik ide és 7. évéig itt fog tanulni velünk. - felelte Remus.
- Ó... hát, az elég cinkes - mondta Peter.
- Az. Hogy fogok majd a szemébe nézni egyáltalán? Sőt, ebben a rohadt iskolában csak is egyedül rám számíthat, mert mindenki tudja, hogy majdnem megölte Piton húgát. - na, és ennél a pontnál kezdett el a három fiú egyszerre beszélni.
- Micsoda?
- Majdnem megölte Pipogyi húgát?
- Hol? Mikor?
- Pipogyusznak van húga?
- Hogy történt?
- Dumbledore szakállára, ez mekkora rácseszés...
- Semmit sem értek.
- Pipogyusz talán ezért utazott haza.
- És mit keresett ott a húga?
- Csend legyen már! - csitította őlet Remus. - Igen, ez van. És egyelőre én is csak annyit tudok, hogy egy szórakozóhelyen történt Brooklyn - ban még az őszi szünetben valamikor. De erről el ne kezdjétek faggatni, megértettétek? Elég nagy trauma neki is, hogy majdnem szétszaggatott valakit. - magyarázta a fiú.
- És akkor most ide fog járni? És melyik házban lesz majd elhelyezve? Vagy hogy lesz ez így egyáltalán? - kérdezte Peter.
- Még nem tudjuk, majd az a régi ronda sapka megmondja. - válaszolta Remus. - De a lényeg, amit mondani akartam, hogy kérlek, legyetek vele kedvesek, és ne ítéljétek el. Ő nagyon jófej, csak kelleni fog neki idő, hogy feldolgozza a történteket. - mondta Lupin. Kicsit elgondolkodott, egy darabig csak cipője orrát bámulta, azonban miután eszébe jutott, hogy a 3 barátja még mindig a kanapén ülnek és őt nézik, várják, hogy mondjon valamit, eszébe jutott, hogy tényleg nem ártana megszólalnia. - Nos, ennyit akartam mondani. - köszörülte meg torkát. Egy kis egyedüllétre volt szüksége, még nem dolgozta fel teljesen az előbb Dumbledore által átadott hírt.
- Azt hiszem, most megyek, és megírom a bűbájtan esszémet a könyvtárban. - sietett hálókörzetükbe Remus faképnél hagyva a társaságot, hogy szerezzen némi pergament és írószert, ám mire felérhetett volna a szobájukba, el is felejtette miért ment, így csak felkapta az egyik könyvét, és el is viharzott, de olyan gyorsan, hogy a maradék Tekergőknek ideje sem volt felállnia. A fenébe is, Remusszal valami nagyon nem stimmel.
- Hát... ez aztán nem volt semmi. - ocsúdott fel James először.
- De nem ám. - értett egyet Peter.
  Sirius azonban meg sem szólalt. Barátján látszott, hogy valami tényleg nagyon nincs rendben. Hiába nem kereste, sőt szinte menekült tekintetük elől, ahogy beszélt, el tudta képzelni Lupin szemében a mérhetetlen szégyent, bűnbánatot és fájdalmat, ahogy a még számukra rejtélyes lányról beszélt. Testbeszéde is sokat elárult, nem igazán volt ínyére a beszélgetés. Ez még a vaknak is feltűnt volna, hisz Remus egy igen naiv és ártatlan figura volt, aki hiába volt szarkasztikus és nem mutatta magát különösebben érzékenynek, ha ilyen témáról volt szó, nem tudott mit tenni.
  Ezek után pedig már végképp nem mentek ki az udvarra, hogy aztán Lumpsluck irodájának nyitott ablakán valahonnan elcsent - James szavaival élve kölcsönvett - lacross ütőjükkel bedobáljanak vagy 30 kis trágyabombát, hogy aztán a professzor még levegőt se kaphasson az orrfacsaró bűztől. Inkább az egész csapat szétszéledt mindenkinek kicsit fel kellett dolgoznia az információkat. James így Lily Evans - hez ült oda, szíve hölgyéhez, rontani a levegőt, miközben a lány macskájával játszva az egyik fotelben Marlene McKinnonnal beszélgetett. Peter a klubhelységet elhagyva hugrabugos barátai társaságát keresve kiment az udvarra.
  Sirius Black pedig így egyedül maradt egy marék bűzbombával a zsebében. Gondolta, Remus - nak jót tenne, ha most vele lenne valaki.  Noha nem is ő volt a lelki - terapeuta barátikörében, tudta, hogy most talán az lenne a legjobb, ha ő beszélne barátjával.
  Így aztán egyik táskájából előkutatva a tábla csokoládét, amelyet még egyik alkalommal vett mikor Roxmorts - ban jártak, majd elrejtve azt másik zsebében elindult a könyvtár felé. Elhagyva a Griffendél klubhelységét barátja után sietett. A folyosók most üresen tátongtak, csak egy - egy diák sétált el mellette késői órájára sietve, vagy épp onnan igyekezve. Péntek délután volt, így sokan visszavonulót fújva háza klubhelységébe vette az irányt, de volt olyan őrült is, aki még hideg november létére is kiment, s tett egy sétát az iskola birtokán vagy a Fekete tó partján ücsörgött.
  Sirius léptei visszhangoztak a folyosón, tényleg üres volt. Miután becsengettek, aztán már végképp senki nem járkált ott a fiún kívül.
  A könytárhoz odaérve Sirius az ajtón belépve sokak tekintetét vonzotta magára. Nem volt egy szokványos látvány, hogy a fiatal csak úgy betér. Sirius Black a könyvtárban, vajon megőrült? Azonban el kell, hogy szomorítsak mindenkit, nem őrült meg, nyomós oka volt ottlétének.
- Jó napot! - intett oda az idős könyvtárosnak, aki erre csak mogorván lepisszegte. A falra nagy, piros betűkkel volt rá festve, hogy "Légy csendben!".
  A Black fiú megforgatva a szemét kezdte tekintetével kutatni barátját, akit nem sokkal később meg is talált. A fiú az egyik asztalnál görnyedt egy könyv fölé, melynek egy - egy oldalának már vagy negyedszerre állt neki, mivel nem tudott koncentrálni. Igazán fásultnak tűnt. Talárja széke támlájára volt dobva, inge gyűrött volt, nyakkendőjét pedig be sem kötötte, csak úgy lógott a nyakán. Bozontos, szőke haja most még kócosabb volt, ajka pedig ki volt cserepesedve.
  Sirius az elveszett Remus felé véve az irányát most ahelyett, hogy színpadiasan levágódott volna a vérfarkas melletti székre, óvatosan megfogta vállát, nehogy nagyon megijessze, ám ezzel nem járt túl sok sikerrel, a fiú még így is összerezzent érintésére.
- Holdsáp - köszönt az animágus próbálva kevés zajt csapva leülni az egyik székre.
- Szia. - köszönt szaggatottan kifújva az addig tüdejében tartott levegőt.
- Nem is írsz esszét. - mosolyodott el a Black házból származó fiatal Lupin szétszórtságára célozgatva ezzel.
- Öhm... hát, tényleg nem. - hökkent meg egy kicsit az.
- Jól vagy? - kérdezte Sirius rákönyökölve a padra a fiútól.
- Igen. - bólintott Remus, de mivel förtelmes hazudó volt, ezért a mellette ülő barátja rögtön észrevette, hogy nem mond igazat és kinézetéből kiindulva még akkor sem hitt volna neki, ha jobban tudott volna lódítani.
- Remus - kezdte Sirius kezét újra a fiú vállára téve. Lupin erre felkapta a fejét. Nem szokta Remus - nak hívni őt, mindig csak Holdsáp volt számára. Csak akkor hívta igazi nevén, amikor valami nagyon fontosat akart mondani.
- Hmm? - emelte rá barna tekintetét a szőke Black - re meglepetten.
- Tudom, hogy nem vagy jól. - mondta a most válla alá érő haját feje tetején konytban hordó fiú.
- Ahj, minek is titkolom? - forgatta meg szemét fáradtan Lupin, majd becsukva az előtt fekvő könyvet sóhajtott egyet.
- Na, gyerünk, ordas, öntsd ki a szíved. - borzolta meg Sirius Remus haját sóhajtva egy nagyot.
- Tudod, azt hiszem ez az egész az én hibám. - kezdte Lupin.
- Mi? Hogy a lány majdnem kis cafatokra szaggatta Pipogyi húgát? Az pont nem a te hibád, Holdsáp. - értetlenkedett Sirius.
- Hát, akkor mégis kié? Én haraptam meg Willow - t, miattam változott át, nem érted? Meg sem érdemelte. Olyan kedves volt és még csak nem is haragszik rám, ami csak rosszabbá teszi a helyzetet. Annyira nem érdemelte meg. Én meg tönkretettem az életét. - fakadt ki Lupin.
- Hidd el, nem tehetsz róla. Remus, vérfarkas vagy, Merlinre, nem te döntöd el, hogy mikor változol át és mikor nem. - próbálta vigasztalni a hollófekete hajú fiú barátját.
- Mindenki ezt mondja. És ha még nem is én tehetnék róla, megtörtént. Mindennél jobban féltettem ettől Willow - t, éveken át féltem, hogy nála is megtörténik ugyanaz, mint nálam. És láss csodát, most ő is elrontotta valaki életét, és mégpedig ki miatt? Hát miattam. - magyarázta bőszen Lupin. Csak úgy ömlöttek belőle a szavak, amelyeket Sirius kitartóan próbált magába szívni.
- Te meg amiatt a Fenrir Greyback miatt lettél az, ami vagy. - mondta Sirius.
- Az most nem érdekes. - legyintett a farkas. - Sőt, itt most nem is rólam van szó, nem is értem miért kezdtem magamról beszélni. - terelte a témát Remus. - Willow most fontosabb.
- Hallgatlak.
- Szóval, tudod, meséltem nektek, hogy attól félek, egyszer kiderül a titkom. Nem lenne nagyon meglepő, az egész testemet hegek borítják, minden teliholdor eltűnök, utána meg még a gyengélkedőn vagyok jó pár napig. - pillantott rá a fiú az őt figyelmesen hallgató barátjára.
- Persze, emlékszem. - bólintott komoly tekintettel az animágus.
- És tudod, arról is beszéltem, hogy nagyon félek az emberek reakciójától. Vajon mit szólnának, ha kiderülne, hogy én egy vérfarkas vagyok? Mit csinálnának velem és velünk? Biztosan megvetnének, mert aki egy ilyen szörnyeteg, nem érdemel tiszteletet és szeretet, még ha addig meg is kapta. Biztosan bántanának is. Különféle átkokat szórnának rám vagy addig vernének, amíg el nem veszteném az eszméletem. Piton és Malfoy csapata lenne a fő elkövető. És ettől még ti sem tudnátok megvédeni, 3 - an vagytok egy egész iskola ellen. - magyarázta Lupin. Még a gondolattól is kirázta a hideg. Sirius ezzel hasonlóan volt. Még belegondolni sem szeretett volna.
- Folytasd. - mondta a szőkének, aki visszatérve a valóság talajára azzal újra belekezdett.
- Rendben, szóval ott tartottam, hogy biztosan nem tennének velem kellemes dolgokat, ha kiderülne a titkom. És a "ha" szón van a hangsúly, mert még nem derült ki. Sőt, senki nem is gyanakszik. Talán Piton, de valószínűleg még ő sem. De mi lesz, ha Willow elkezd ide járni? Róla már szinte mindenki tudja, hogy ki is igazából. És oké, hogy mi meg talán  Lily - ék sem bántanák, de képzelheted, hogy mit fognak vele csinálni. És ha bármi baja esik, az tulajdonképpen mind miattam lesz, mert megharaptam. - mesélte egyre csak idegesebben és idegesebben Holdsáp teóriáit.
  Sirius erre egy darabig meg sem tudott szólalni. Hiába nem akart, de muszáj volt igazat adnia az aggódó tekergőnek. Ha az a lány ténylegesen a Roxfortba jár majd, a tanulók úgy falják fel élve, mint farkas a vadat. Csak itt most ő lesz a farkas, és a sok most vérszomjas vad pedig majd élve kebelezi be őt.
  S hiába volt a Roxfort egy viszonylag elfogadó társaság, az emberek nem tűrtőztetik magukat, ha egy neki áll valaminek, azt folytatja a többi is. Magyarul egy bolond százat csinál.
- Pokollá fogják tenni itt az életét. És ezt mind ki miatt? Hát, épp miattam. - fakadt ki újra a holdkóros.
- Oké, Remus, most jól figyelj rám. - fordította magával szembe a Black fiú barátját. - Itt most nem az számít, hogy miattad - e volt, vagy sem, bármit is hiszel. Willow megbocsátott, ő nem haragszik rád. Senki sem haragszik rád. Próbáld meg ezt egy kicsit elengedni, talán ha Willow is itt lesz, majd személyesen is elmondhatja neked, hogy egyáltalán nem haragszik. És miatta se aggódj, jó? Semmi baja sem lesz. Mellettünk biztos nem. Én mindig vigyázni fogok rád és rá is. Még akkor is, ha esetleg a többiek nem támogatnak benne, de még akkor is, ha esetleg nem is bírjuk majd egymást. Te emiatt ne aggódj, oké? Nem hagyom, hogy bármi baj történjen. Úgy fogok rá vigyázni, mint a szemem fényére, ígérem. - ahogy ezeket mondta, végig Remus szemébe nézett biztosítva ezzel szavait.
- Ígéred? - vonta fel szemöldökét gyanakvóan a farkas.
- Ígérem. - erősítette meg az animágus mégegyszer Remus - ra mosolyogva. - Ó, és van itt még valami. - kezdett el zsebében kutakodni Sirius, majd a tábla tejcsokolédát húzta belőle elő, amelyet még az előbb elrejtett talárjában, majd átnyújtotta barátjának, akinek erre rögtön felragyogott a szeme.
- Ez a kedvencem. - vigyorodott el halványan a fiú, majd mohón felbontva az édesség csomagolását két sort letörve belőle körülnézve, hogy a könyvtáros épp nem figyel oda, Sirius kezébe nyomta az egyiket.
- Észre ne vegyék, hogy a könyvtárban eszünk, mert még azelőtt megnyúznak, mielőtt még Willow ideérhetne. - mondta Lupin, mire mindketten felnevettek, majd koccintva a kezükben tartott tejcsokoládéval elfogyasztották azokat.

Hát, sziasztok, újra itt vagyok! A kicsi wolfstar szívem úgy zakatolt, mint a Royfort expressz, ahogy írtam a jelenetet, kicsit fájt is megírni barátira, na nem baj, majd írok nekik egy külön könyvet. Hát, remélem tetszett, ha igen jelezd kommentben, vagy vote - olj, további szép napot! <3