Tiszta Szerelem

7 fejezet

Teltek múltak a napok. Az a bizoyos ellogós nap után Kyle nem igazán beszélgetett velem. Bár miért is tenné, hisz nem én tetszek neki? Köszöntünk egymásnak ha meglátott de semmi több. Viszont eljött egy újabb nap amikor egy nehezebb dolgozatot írtunk volna. Szoksásos borús nap volt a mai is. Bár nem esett de az idő arra hajazott. Szokásosan kivártam amíg nagyjából mindenki már a teremben volt és csak azután léptem az épülebe, hogy szapora léptekkel vágjak át a kihalt folyosókon. Vagyis szinte kihalt hisz csodák csodája de Kyle támasztotta a szekrényemnél a hátát, s mikor megérkeztem nagy vigyor került az arcára. Lassítottam sőt meg is álltam és kérdőn néztem rá. Majd ezt meglátva ő jött közelebb hozzám.
 - Szia Oliver....tudom, hogy ma dolgozatot írtunk de nem készültem rá és esetleg nem lenne kedvd mégegy napot velem tölteni suli helyett? - Tette fel nekem a kérdését. 

Fura volt. Hogy érti, hogy "vele", hisz múltkor is azért hívott el, hogy kérdéseket tegyen fel nekem. Ugye? S ha az a baja, hogy nem tanult miért nem jött át, hogy segítséget kérjen? Sehogy se fért a fejembe a viselkedése. De ha esetleg azért nem jött mert a puszi után furán érezte magát akkor most miért akar velem lógni. Ismét annyi válasz nélküli kérdés, hogy szite beleőrülök. De végülis a biológia jegyeim rendben vannak és mivel nem vagyok egy hiányzós ember néha-néha belefér. Úgyis megvannak velem elégedve a tanárok. Így végül bólintottam egyet, mire Kyle felvillanyozódva kapott a karom után, hogy húzzon maga után, de én mikor láttam a szándékot elhúztam a kezemet. 
 - Ne! Ne nyúlj hozzám! - Szóltam rá erősen, mire ő meglepetten nézett rám, majd mikor leesett neki a múltkori eset, halk bosánatot kért és inkább előttem indult el. Én meg mint egy engedelmes kis kutyus követtem őt. Kint kapucnimat mélyen az arcomba húztam.

 - Hova megyünk ma? Ismét a plázába? - Kérdeztem halkan a magsabb fiutól. 
 - Nem...ma egy másik helyre gondoltam. Igaz bússzal kell menni és kissé meszebb van de remélem tetszeni fog neked. 
 - Nos....nincs ellenemre ha valóban szép a hely. - Mondtam óvatosan. Vajon azért visz oda, hogy ha nekem tetszik odahívja-e el, majd azt aki tetszik neki? Végig az úton ez a kérdés foglalkoztatott így nem voltam valami beszédes. A buszon én ültem kívül, hisz mindigis feszélyezett ha belül kell ülnöm úgy, hogy valaki van melettem. A táj viszont lenyügöző volt. Az őszi tájakat mindigis csodálatosnak véltem. Ilyenkor a természet levetkőzik, hogy felkészüljön a télre, hogy aztán tavasszal megújulhasson. Ez az időszak valamennyire az elmúlásra emlékeztet. Mi is elmúlunk életünk őszén, hogy aztán életünk tavaszán újra virágba borulhassunk. Az ujászületés csodái. De míg mi ezt csak egyszer élhetjük ét úgy, hogy emlékezünk rá úgy a természet minden évben egyszer. Sokszor gondolkodtam el azon, hogy vajon mennyi mindenre megtudna tanítani minket a természet, ha figyelnénk rájuk és értenénk őket. 

Gondolataimat Kyle hangja szakította félbe. 
 - Készülj mindjárt szállunk. - Szólított meg halkan, mire bólintottam, fellltam, jeleztem és annélkül, hogy kapaszkodtam volna az ajtóhoz sétáltam. Fura de kiskoromban sem fogtam meg soha semmit, hogy kapaszkodni tudjak, valahogy az egyensúyérzékem lehetővé tette, hogy csak a lábaim és a testtartásom segítségével megtudjak állni mozgó járművökön. Kyle miközben fogta a kapszkodót csak csodálattal nézett. 

S eljött a pillanat amikor le kelett szállni. Tágra nyílt szemekkel néztem körbe az erdő széli helyen. A falevelek szinte megállás nélkül hulottak és a színek olyanok voltak mintha egy valódi festmény elevendett volna meg a szemeink elött. Kyle élvezettel nézte az arcomat, majd szólt, hogy van több is. Lassan követtem  próbltam minden egyes négyzetcentimétert az agyamba vésni. De ami ezután jött arra egyáltalán nem számítottam. Egy csodálatos tónak a partja. A víz széle tele volt mindenhol külöböző színű levelekkel, míg a közepe visszatükrözte a fák látványvilágát így egy tökéletes és mégis új világ kontúrját bemutatva. 
 - Ez a hely egyszerűen...festői. - Mondtam halkan folyamatosan körbe-körbe nézve. Látszólag Kyle egyre jobban élvezte a helyzetet. 
 - Tudtam, hogy tetszeni fog. Te olyan srácnak tűnsz aki odavan az ilyen helyekért. - 
Ezen mondata után leálltam a forgással. Ezt a mondatát ismét nem tudtam hová tenni. Miért fontos az neki, hogy én milyen srác vagyok. Egyáltalán miért fontos neki bármi velem kapcsolatban. 
 - Kyle.....elmondanád, hogy miért hívtál ide? - Tettem fel neki a mindent eldöntő kérdést. A kérdést ami nyomán a világ is talán elhalgatott egy percre.

 - Nos...meséltem neked, egy hete, hogy tetszik valaki az osztályból ugye? - Bólintottam - Nos ez a valaki egy fiú. - Így már mindjárt jobban értettem a dolgokat. Ezért nem akarta sem megnevezni a személyt, sem töbet elárulni róla. És akkor lehet ezért adott nekem egyszájrapuszit, hogy megtudja milyen ha egy fiút puszil meg. S ezért kérte ki az én véleményemet és ezért hozott el engem ide. Mert most nem egy lány véleményére kíváncsi hanem egy fiúéra. Így már jobban értettem minden tettét. 

Egy ideig még itt voltunk. Beszélgettünk ismét csak átlagos dolgokról. Hogy miért szeretem ezt az időt. Vagy pontosabban ezt az évszakot. Elmondtam neki, hogy leginkább a kinézete tetszik. A lehulló levelek, az illatok az, hogy egyre korábban sötétedik. Ő jobb szerette a tavaszt bár azt már nem mondta el miért. Bár volt egy sanda gyanúm, hisz fiúból van. Ezenkívül elmesélte nekem, hogy kisebb korában gyakran voltak itt a haverjaival táborozni és még mostanában is fenntartják ezt a régi szokást pár havonta. Sőt azt mondta egyszer engem is szívesen látna ott. 

 - 2 hét múlva fogunk pénteken jönni és vasárnap reggel indulnánk haza, suli idő után mindenki elkészül otthon és eggyüt jövünk ide. Sütögetünk, sétálgatunk. Este piálunk és rémtörténeteket mesélünk. Mivel hideg van így most fürdőzni nem fogunk helyette mást találnak ki a fiúk.- Meséli nekem. Felvillanyozott az ötlet. Csábító volt, hogy talán én is bekerülhetek az osztály "menő fiúi" körébe. Így a válaszom egyértelműen egy igen volt. De azért hozzátettem ha bármi változna időközben szólok. Ugyan én mindig szürke kisegér voltam már az iskola falain belül is és otthon is, de talán azért azt a 2 napot kibírom. Hisz bárki képeslehet a vátozásra ugye? 

Még 2 órát voltunk és már tényleg csak egy keveset beszélgettünk teljesen lényegtelen dolgokról, de inkább élveztük az időt és a természet hangjait. Majd Kyle felajánlotta, hogy ma is szívesen hazakísérne. Így a busz után egészen a házamig kísért. Azonnal beugrott a multkori szájrapuszis elköszönése, tehát amikor már a bejáratinak áltam háttal felnéztem a nálam magasabb fiúra. 
 - Nos akkor Oli, holnap találkozunk a suliban, szia. - S e szavak után már fordult is meg, volna ha nem látta volna meg az arcomat, hogy egy kérdő tekintet ült ki rá, így ismét nem tudtam semmit se reagálni rá hisz azt hittem nem fog semmit se csinálni, még gyors lehajolt hozzám és egy újabb gyors szájrapuszit nyomott ajkaimra. Szemeim ismét kikerekedtek de Kyle gyors mozdulatokkal indult el minnél meszebb tőlem. 

Ez a második alkalom talán az elözőnél is furcsább volt. De azért mosollyal az arcomon léptem be a házba és csináltam meg az esti rutinomat mielött befeküdtem volna az ágyba, egy filmet nézve, hogy aztán arra aludjak el.