𝐌𝐞𝐧𝐞𝐝𝐞́𝐤 || 𝐋𝐚𝐧𝐝𝐨 𝐍𝐨𝐫𝐫𝐢𝐬 ||

tizennyolc

2021. 07.30. Péntek

-Ezt nem hiszem el. -kezdett eszeveszett kiáltozásba a bátyám. Egyből tudtam, hogy mi miatt is van ez a hihetetlen nagy felhajtás. A magyar nagydíj zajlott javában, amit ők természeteken most is ámuldozva néztek.

-Ocon? -kiáltott fel édesapám is.

A versenyszellem teljesen átvette az uralmat felettük. Kíváncsian pattantam ki az ágyamból és az irányomat céltudatosan a nappali felé vettem. A családomnak mondható két férfi ott ült a fejüket fogva és minden erőbedobással azon voltak, hogy feldolgozzák az imént látottakat.

A pódium tetején Esteban Ocon állt levakarhatatlan és büszke mosollyal miközben a megérdemelt kupáját a magasba emelte. Valószínűleg ez lehetett az Alpine pilótájának az élete legelső Forma1-es győzelme.

A szememmel akaratlanul is a Norris nevet kerestem, ami a 15-ös szám mellett szerepelt. Elképzelni sem tudtam, hogy mi történhetett Landoval, de reménykedtem, hogy nem történt semmilyen nagyobb szerencsétlenség.

-Mi történt? -kérdeztem.

-A Hungaroringen ismét egy nem várt győzelem. -mosolyodott el apa. A tekintetéből fáradtság tükröződött vissza. Nem szerettem így látni, de mostanában egyre többször volt ilyen.

-És a kedvenceitek? Verstappen? Norris? -kérdeztem miközben a fejemet kapkodtam közöttük. Kétség sem sért ahhoz, hogy igazából csak Lando helyzete érdekel, ám túl feltűnő lett volna, hogyha csak a brit pilóta nevére kérdezek rá.

-Az első körben volt pár ütközés. 6 pilóta kiesett. Köztük Lando is. -nézett rám a bátyám. Némán fújtam ki a bent tartott levegőmet, miközben a testemen megmagyarázhatatlan és hívatlan nyugodtság futott végig.

-Oh! -nyögtem ki pillanatokkal később.

-Elmegyek letusolni. -jelentette ki Derek és ezzel ott is hagyott bennünket.

-Csak nem aggódtál? -kérdezte apa miután ketten maradtunk.

-Micsoda? -kérdeztem vissza, mintha nem tudnám, hogy mire gondol.

-Norris miatt.

-Egy kicsit. -vontam meg a vállamat. Az igazság az, hogy Landoért minden egyes percben aggódok, amint autóba ül. Egyet értettem azzal, amit Charlotte mondott, hogy a fiúk nem véletlenül ülnek Forma1-es autóban, ám valahogy mégsem tudtam még megszokni ezt a helyzetet. Szokatlan volt számomra, hogy az egyik barátok hétről hétre az életét kockáztatja.

-Nem tudom, hogy mi van közöttetek Amelia, de megváltoztál. Sokkal boldogabb vagy, aminek nagyon örülök! -apa szavai teljesen őszinték voltak. Az igazat megvallva én is észrevettem magamon ezt a fajta pozitív változást, aminek egyértelműen Norris az oka.

-Landoval csak barátok vagyunk. -jelentettem ki a puszta igazságot.

-Eljöhetne hozzánk. Szeretném megismerni személyesen is a csak barátodat. -a hangsúly a "csak" szócskán volt. Látszólag ő sem hitte el a szavaimat, ám tudtam, hogy felesleges leállnom vele vitatkozni.

-Nem tudom apa. Nagyon elfoglalt. -sóhajtottam. Nem szerettem volna Landot minden féle plusz programmal leterhelni. Így is rengeteg dolga van és alig van ideje a pihenésre.

-Majd, ha egyszer úgy adódik. Én örülnék neki. -vonta meg a vállát és elkezdte olvasni a kis dohányzó asztalon lévő heti magazin legújabb számát.