Weasley Bonyodalom - Weasley Ikrek ff.

2. rész

Avery Malfoy szemszöge :

Egy új nap, új kezdet, új dolgok... Lennének, ha nem olyan Malfoy lennél, kinek rendszerezve van az ideje, és mellesleg mindenki utálja. Ez voltam én. Avery Feketebárány Malfoy.

- Oh, hugi! Reggeli! - nyitott be testvérem egy eredetinek egyáltalán nem nyilvánítható mosoly mellett, mire én párnám alól kihúzva főnixtoll pálcám, egy másodperc alatt egy bénító bűbályt küldtem rá.

- Az én szobám tiltott, bátyus! - emeltem ki a jelzőt egy undorodó hangsúllyal, ezzel tudatva őt, hogy még mindig nem tudtam elfogadni az életemben, pont úgy, mint ahogy ő engem. - Menj ki, had öltözzek fel előtte, így biztos nem megyek ki. - suhintottam újra pálcámmal, így feloldva a bűbályt, és engedni Draconak, hogy most az egyszer anélkül hogy elrontaná a napom kimehessen a szobámból.

- Faszfej! - suttogtam magam elé, majd ágyam alól előhalásztam az egyetlen egy dolgot, amivel tudok beszélgetni : a naplóm.

" Kedves naplóm, a családom mind őrült, és mániákus, mint ahogy már tudod. Kívánj szerencsét, mivel elkell! Jah, és megyek vissza Roxfortba! "

Ezen sorok leírása után a fekete bőrborítású könyvet összecsukva tettem be utazótáskám mélyére, majd siettem a szekrényem felé, hogy magamra erőltessek valami normális ruházatot, hogy apám ne utaljon meg még ennél is jobban.

- Jó reggelt mindenkinek! - batyogtam le két utazótáskámmal a lépcsőn, melyeknek mellesleg nem a legkellemesebb súllya volt, és erre még rátett hátitáskám is. A család nagyrésze az ebédlő asztalnál csak egy kisebb fintort nyomott el magában, ám apám ennél már nehezebben kezelhető ember.

- Avery, ma mész vissza tanulni, ám még ilyenkor sem tudsz normálisan, és időben elkészülni! Most az egyszer elnézem, de máskor ne forduljon ez elő! Ne felejtsd el, hogy a Malfoy névre szégyent ne hozz, és emellett kerüld az olyanokat, kik egyáltalán nincsenek velünk egy súlypontban. Kikértem az autót, csak rád, és testvéredre vár. Találkozunk jövőre, vagy előbb. Ez nem tőlem függ! - állt fel helyéről, majd Dracot átölelve ennyit mondott. - Fiam, ne okozz csalódást! - majd egy drámai fordulás mellett kibillent az ajtón, mint egy díva. Hát igen, ezaz én apám. Egy öntelt, és dirigáló fasz.

Egy sóhajtás mellett dobtam le magam az egyik kabin ülésére, melyben nem volt senki, és kiengedtem ketrecéből Grogot, a törpemókusom, hogy mozogjon egy keveset, miközben én kedvenc könyvem olvasom, mi nem más, mint a The Cruel Prince : Holly Blacktől.

- Elnézést, szabad? - nyitott be egy barna hajú lány, mire én kérdésekkel teli tekintetem fordítottam felé. - Egy repülő paróka! - üvöltött fel hirtelen, majd becsapta az ajtót, és ha hallásom nem csal, akkor elfutott jó messze. Már azthittem vak, és nem ismer meg. De így legalább tovább olvashatom könyvem...

- Jó reggelt álomszuszék! - hallottam meg hirtelen ezt az idegesítő, és egyben ismerős hangot, mit nem igazán tudtam beazonosítani, főleg hogy alvásom miatt még kómában vagyok. Mikor kinyitottam szemeim Cedricet láttam belemászni arcomba, mire én reflexszerűen löktem el magamtól messze.

- Hátrébb! Mit gondolsz, kit keltegetsz ilyen korán fel, és főleg miért ilyen stílusban? - emeltem egy cseppet fel hangom, miközben visszatettem könyvem hátitáskám aljába, hisz azt olvasni már biztos nem lesz időm.

- Bocsánat hercegnőm. Nem akartalak napi alvásodból felkelteni, csak gondoltam egyedül ülsz, és elkelhet a társaság. - vetette felém csábos nézését, mi eddig mindenkinél hatott. De nálam nem...

- És? Mikor alszom, akkor tuti biztos nem kell senki társasága. Ki tud egyáltalán társaságban aludni? - néztem felé kirívóan, hátha leszáll rólam az életemben egyszer önszántából, és nem kell hívnom kínaim között Georget, és újra, meg újra emlékeztetni ígéretére, mi abból állt, hogy segít távol tartani Cedricet akármilyen módon, ha én beszerzek neki mindenféle dolgot, ami csak kell neki szerkezeteihez. Ő így drága dolgokat nyert, én meg vicces pillanatokat, miket a szerkezet elsütésekor élek át, és háttámaszt napi zaklatóm ellen. Lássuk be, mindketten jól járunk.