Weasley Bonyodalom - Weasley Ikrek ff.

Prológus

Narrátor szemszöge :

" Egy átlagos nap a Roxfortban nem is lehet csodálatosabb egy mugli számára. ". Szól a mondás, mit Dumbledore a sok száz varázslótanoncnak újra, s újra felhoz minden évkezdéskor. És ez, mint minden évben most sem maradhatott ki a tanoncok számára, a már így is unalmas beszéd végéből.

Az igazgató elfoglalja utolsó mondata után helyét, mire mindenki automatikusan - mint egy beprogramozott robot - kezd hangosan tapsolni, s néhány az életfokozás miatt kisebb újévköszöntő sikolyokat is belecsempész a tapsba. Ezen emberek közé tartozott a két Weasley iker is, kik a Griffendéles asztal közepe felé ültek, pirosas nyakkendőjükben és fekete köpenyükben. Már szinte tűzvörös hajuk kiengedve volt, ezzel hagyva, hogy a nagy tömeg által kevert szél néha beletúrjon a hosszú tincsekbe.

A két aranyvérű - mint szinte minden egyes nap - most is újabb csínytevésen járta volna az eszét, ha már nem végeztek volna vele. Bizony, a két vöröshajú már több órával ezelőtt kiépítette az úgynevezett "szerkezetet", mit Roxfort felé kiterveltek kabinjukban.

-Szerinted mikor jön be? - fordult izgatottan Fred George felé, ki egy kisebb fintorral arcán - min még így is látszódott az a kis izgatottság találmányuk miatt - válaszolt.

-Hidd el, nemsoká. - nézett órájára, majd elmosolyodott, hisz szerkezetüknek már nem kellett sokat várnia a remélhetőleg sikeres induláshoz. - És egy, kettő, három, most! - bökte meg testvérét teniszkönyökével, mire az pálcájával intve egyet beindította a szerkezetet, sikeresen

Az ajtó hirtelen kinyitódott, s az egyik legszörnyűbb Malfoy - Draco Malfoy - lépett be a terembe. A labda a gravitáció törvényét megszegő sebességgel ment, majd az ikrek számításainak megfelelően neki ütközött egy sötét zöld festékkel teli vödörnek - mi egy kisebb deszkán helyezkedett el - majd esett a tisztavérű felé, tartalmával együtt.

A vödör egy halk koppanással ért földet Draco mellett, ám azt a hangot is elnyomta festék loccsanásának hangos zöreje, mikor a szőke tincsekkel, és a hófehér bőrrel találkoztak. A nagy hangzavarra minden diák hátra fordult, ezzel megzavarva ténylegesen az évkezdést, és a tudatalatt beképzelt átlagos éveket. Hisz semmi sem átlagos, ha a Weasleyek ott vannak.

Draco egy hangos sikítás mellett végignézett magán, és a körülményeken körülötte, majd arcáról egy gyors mozdulattal leszedett egy kis felesleget.
-Weasleyk! Erről apám biztos tudni fog, csak szólok előre! - kiabálta ide - oda nézve a terembe, keresve a két felelős tekintetét.

- Mentsük magunk! Még nem késő! - nézett Fred George felé, mire ő beleegyezve bólintott egyet, s felpattantak ketten a helyükről.

-Jól nézel ki Malfoy! - kiabálta George még gyorsan, ezzel megszűntetve a teremben a meglepett, és kínos csendet, majd hahótázva ugyan, de mindketten kifutottak a teremből a hatalmas ajtókon át.