Venom/nem befejezett/lassan frisssül/

Venom Episode 5

A Kristálysárkány Hajnala

~A Fények Barlangjában~
*Liz szemszöge*
- Menj menj menj! Hallod!? Nyomás! - Szólította meg Saverah Jack-et.
- Mi az? Mi van odabenn? Meséljetek! - Értetlenkedett Jack. Ekkor viszont félbeszakította az érdeklődő farkasfiút a barlang megremegése, és mielőtt elgondolkozhattunk volna, hogy mi volt, egy hörgést hallottunk. De nem akármiet! Ez, más volt. Nem tudom megmagyarázni. Csak, olyan... Mély, és, mitha.. Énekelne. Ez olyan, dallamos volt mint egy hangvilla.
- Ti is hallottátok e-ezt? - Hebegte a gyors hangulatváltozáson átesett Jack.
- Mond hogy nem. Istenem, mond hogy nem! - Mondtam abban a pillanatban, amikor leesett hogy mi történt.
- Bárcsak mondhatnám. De nem akarok hazudni. Gyerünk, menjünk innen minnél messzebb! - Adta ki az igen remek utasítást Saverah.
- Hrhrhhhrhrhhrrhrhrhrh - Hallottuk ismét az igéző hörgést, ami most inkább morgásnak hallatszódott. Ekkor pedig megláttuk a Kristálysárkányt, aki épp felröppent a barlang egyik tetőnyílásán. Az éppen feljövő Nap rávitte sugarait, és így a kristályszemcsék a hátán, amit a fejétől a farka végéig kristályok borítottak a gerince mentén, csillogtak, foszforeszkáltak, és a fény minden egyes formáját mutatták.
Repült egy kört a levegőben, majd a hozzá legközelebbi kőkupacra leszált, majd most nem kellemes, dallamos morgást mutatott, hanem egy sárkányhoz méltó ordítást hallatott. Kapcsoltam, hogy ez nem lesz egy túl vendéglátó fogadtatás, és még a végén én is itt maradok kristálykodni.
- Uhhhh.... Bocsika, de nekem mennem kéne, biztos vár már rám apukám, szóval én mennék is. - Próbálkoztam indokot adni magamnak hogy mennem kéne, ami annyira jól sikerült, hogy mind a hárman elindultunk a hátunk mögött naggyából 30 méterre lévő erdő irányába futni. A szemem sarkából fordulás közben láttam a Kristálysárkányt, amint az leugrik a sziklájáról, kitárja szárnyait, és mint egy siklórepülő, közeledik felénk.
- Na, valaki akar kristály lenni? Nem? Szomorú, mert ha nem megyünk gyorsabban azok leszünk! - Kiabáltam előre a jelentősen előttem lévő társaimnak. Egy sziszegés szerű hangot hallottam, két szárnycsapást, a bőrömön apró kavicsdarabokat és szelet éreztem, és ekkor rájöttem, hogy egy támadás részévé váltam, csak éppen a rossz oldalt, mivel a préda szerepét töltöttem be.
- Francba - Realizáltam helyzetem amikor éreztem, hogy vészesen közel van a Kristálysárkány. Ígyhát összegyüjtöttem a futásból megmaradt erőmet, és egyszerűen elcsúsztam, majd azzal a lendülettel hátrafordultam, majd a Sárkány szemébe néztem, aki most összecsapta az álkapcsát, majd az enyémhez hasonló mozdulattal, sárkánynak kivitelezhető módon, mögém, illetve közém és az erdő közé került. Mire megfordultam, támadóállásba állt, és rámmeredt halványkék szemeivel. Saverah és Jack ekkor már elérte az erdőt, biztonságban voltak. A Sárkány túl nagy ahhoz hogy beférjen a keskeny réseken a fák közé.
- Hát, nézzük akkor hogy a földön is jól harcolsz -e! - Szólítottam meg a Kristálysárkányt, aki egy határozott "roar" - ral válaszolt a harcba hívásomra.
'Nem véletlen hogy azt mondták én vagyok a legerősebb, vagy hogy idehoztak, heh, igaz!?' Gondoltam magamban.

Foly. Köv.
Huhh, ez egy hosszú rész volt😅 Amikor
ezt olvassátok, én valószínüleg
alszom, ugyanis most megyek Szerbiába,
versenyre, és hajnal 4kor keltem, és
éjfélre érek hazaaa😵 De feltaláltam magam ez, és a kövi rész megírásával abban a 9 és fél órában amíg utazok😉
A következő részben találkozunk, addigis sziasztok! 👋🏻😄