Árny

Megjegyzés

A történet két kívánság alapján készült, egy kihívásra. A kívánságok a következőek voltak:

1. A szörnyek – a könnyebbség kedvéért nevezem így őket a leírásomban – és az emberek világa szomszédos egymással, a határán rések nyílnak és zárulnak be. A történet középpontjában egy ilyen rés álljon (lehet az ágy alatt a rés, vagy a szekrényben, vagy akárhol máshol), az egyik oldalán egy emberrel (lehet gyerek is, tini vagy felnőtt is, a neme mindegy), a másikon egy szörnnyel. Szeretnék kettejük kapcsolatáról olvasni (lehet egy életen át tartó kapcsolat, vagy éveken, de sokkal-sokkal rövidebb is), illetve arról a kérdésről, mi tesz egy szörnyet szörnnyé, és hogy talán a szörny szemében az emberek az igazi szörnyetegek?
Nem szájbarágós tanmesét szeretnék, vagy ilyesmit, inkább azt, ha az író kicsit elferdítené a klasszikus szörnyképet. A szörnynek nem is kell szörnynek kinéznie, bátran lehet ezzel játszani.

3. Sokszor kívántuk már azt, bárcsak eltörölné valaki a föld színéről a hétfőket. Mi van, ha egyszer csak megtörténik? Oké, nem tűnnek el, viszont minden ember a földön átalussza a maga huszonnégy óráját vasárnap és kedd között (ugye időzónától is függ, az mire esik...). Az emberek utcán gyaloglás közben merülnek álomba, sofőrök vezetés közben, orvosok műtét közben... És ami még ennél is furcsább, mindenki nagyon élénken álmodik közben, ugyanarról a (másik) világról. Hová tűnik erre a napra az emberek tudata? Hogy alakítja át a váratlan és rendszeressé váló hétfői álomba zuhanás a társadalmat, milyen intézkedések születnek, ellen lehet állni az elalvásnak, meg lehet állítani ezt az egészet? Satöbbi, satöbbi, satöbbi.