Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Egy kibaszott enigma vagy. Elnézést, hogy ezt a szót használom.
Zöld kasmírral bevont gömbök után kutatok, újra kell töltenem a karácsonyi polcokat a terem legvégében. Két órán át nem látlak, nem is találkozunk, te elől vagy, én meg hátul, a terem mögöttem, előttem csupán egy fal. Falakba ütközöm folyamatosan, te valahogy mégis találsz rá módot, hogy lyukakat fúrj bennük, hogy átkukucskálj és ott motoszkálj előttem, mint egy levakarhatatlan pióca. Ma is ezt teszed, amikor a terem közepéről képes vagy átkiáltani nekem - nekem, aki háttal áll és észre sem vesz -, csupán azért, hogy rám köszönhess. Amikor úgy megyek el melletted, hogy szándékosan ignorállak, hogy úgy teszek, mintha nagyon belemerültem volna a rám háruló feladatokba, teszel róla, hogy észrevegyelek. Talán tudsz róla és szándékosan szórakozol velem? Vagy te is érdeklődsz, még így is, hogy hűségesnek kellene lenned? Hadd ne soroljam, mennyire problematikus ez. Tőled is, meg tőlem is egyaránt. Folyamatos spirálban vannak a gondolataim. Engedjek ennek vagy sem? Egyáltalán jól mérem-e fel a helyzetet? Ez csak szívfájdalommal végződhet. Mindhármunknak. Sűrgősen meg kell húznom a határokat. Azt hittem menni fog, ha ignorállak, de megtaláltad a magad módját, hogy ezt a lehetőséget elvedd tőlem. Indokolatlanul gyakran jössz oda hozzám a mai napon. Háromszor is. Beszélgetésbe elegyedsz velem, bármiről képes vagy hablatyolni, csak vegyelek észre, csak lássam, hogy vagy. Érdekes. Túlságosan is az. Mégis, ez semmi ahhoz képest, amikor elmész mellettem, én pedig felnézek rád és megrökönyödve veszem észre, hogy már alapból bámulsz. Megesküdnék rá, hogy mosolyogsz a maszkod alatt. A hideg ráz a tekintetedtől, meg kell állnom a raktárban, lenyugtatni a heves szívverésemet. Kibaszottul hagyd ezt abba! Összetöröd a szívem. És én is összetöröm a sajátomat. Jöjjön már az a karácsony, essünk túl ezen, menj haza, én is hazamegyek. Talán az a néhány nap segít majd nem gondolni többé rád. Mert minél többet látlak, csak annál hatalmasabbra nő bennem a remény, s félek, ez át fog csapni egy olyan érzésbe, amit sosem éltem át korábban, s ebből az érzésből szakadék lesz és nem engedhetem meg újra magamnak, hogy beessek ebbe a szakadékba és a sötétéség gödrében feküdjek. Már megtanultam tisztelni magam, nem fogod elvenni ezt tőlem.
Egy kibaszott enigma vagy.
Mégis mi a fene folyik itt?
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
