Rất tiếc! Hình ảnh này không tuân theo hướng dẫn nội dung. Để tiếp tục đăng tải, vui lòng xóa hoặc tải lên một hình ảnh khác.
Talán egyetlen egyszer voltam otthon azon a négy vasárnapon, amikor meg kellett gyújtani az adventi koszorún a gyertyákat. Innen tudom, hogy az idei karácsony más lesz mint a többi, hiszen nem tudtam kellőképpen kivenni magam az előkészületekből. Sajnos nem igazán volt rá időm. Neked sem, bár a te szavaiddal élve inkább anyukád csinál mindent odahaza, nem engedi, hogy beleszólj a karácsonyi előkészületekbe. Órákat fogsz levezetni holnap, hogy a családoddal tölthesd az ünnepet. Remélem mindkettőnknek lesz ideje és lehetősége végre kipihenni magát egy kicsit.
Ma is együtt megyünk haza, bár most kissé csendesebben telik az út. Nem tudom te mire gondolsz, én viszont fáradt vagyok és kimerültem lelkileg; nehezen telt el ez a nap. Megkérsz rá, hogy adjam meg a címem, hogy elvehess holnap reggel a házunk elől. Kicsit az adósodnak érzem magam, de végtelenül hálás vagyok azért, hogy figyelembe veszel. Hogy észreveszel. Megjegyzel rólam olyan apróságokat, amiket nem is gondolnám, hogy egyáltalán meghallasz, olyan részleteket, amiket én nem is tartok fontosnak magamról, te mégis tudod őket. Megkönnyíted a dolgomat, hiszen rá sem kell kérdeznem semmire, te előbb megkérdezed. Gondolsz rám, pedig nem ezt vártam. Gondolsz rám, még ha nem is úgy, ahogyan én azt szeretném.
Érdekes az élet. Érdekes az is, hogy nem is igazán tudom azt mondani, hogy szenvedek attól az érzéstől, amit nekem okozol. Csak a keserédes jelző az, amivel ki tudom fejezni a helyzetet, hiszen egyszerre szomorú, de örömteli is mindaz, amit érzek. Különleges.
Bármi is legyen ez a kötelék, nem vagyok hajlandó elengedni.
Valamilyen furcsa szinten és formában mégis egymáshoz tartozunk.
Rất tiếc! Hình ảnh này không tuân theo hướng dẫn nội dung. Để tiếp tục đăng tải, vui lòng xóa hoặc tải lên một hình ảnh khác.
