Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
Mi lehet keserűbb érzés? Az, hogy nem láttam ma a napfelkeltét, vagy az, hogy a napfelkelte, amit helyette kaptam, inkább egy napfogyatkozással ért fel?
Olyan egyszerűen említed meg, én pedig olyan egyszerűen dolgozom fel, hogy még magam is meglepődöm rajta, hogy vagyok képes tökéletes pókerarccal fogadni a hallottakat. Meglep, mennyire erős vagyok valójában, mennyire tökéletesre fejlesztettem az elviselés álcáját az évek alatt. Köszönöm, szociális szorongás! De tényleg köszönöm? Magamban üvöltök, üvölteni tudnék, pedig valahol számítottam rá, most, hogy kimondtad, mégis olyan rossz. Talán azért van, mert túl nyugodtan mondtad, túl egyszerűen, túlságosan zavartalanul, főképp azok után amiket én értelmeztem rólad. Beleéltem magam, már megint. Ilyen vagyok. Vagy a teljes lényemet beleadom valamibe, vagy túlélési üzemmódra kapcsolok. Nincs köztes opció.
Még este is rád gondolok, pedig emberek között vagyok, tömegben. Iszom is egy pár pohárral - egy forralt bor, két feles -, de valahol még mindig ott fészkelődsz. Elárasztom hangüzenetekkel a barátaimat. Néha már sajnálom őket, hogy el kell viselniük. Mégis, az a legfurcsább, hogy az utóhatása jobban fáj. Hogy másnap jobban fáj, mint aznap, amikor megemlíted. Annyira kavarog bennem a keserűség, az a napfogyatkozás, hogy a mellkasomban érzem. Ekkor készítem el azt a Spotify lejátszási listát. Soha többet nem akarok senkibe belehabarodni anélkül, hogy meg nem ismerném előbb, ám sajnos néha az érzések és nem mi irányítunk. A barátaim szerint még van remény, de már valahol félig elengedtelek, miközben ragaszkodom is hozzád, mert ezek után is te vagy a komfortemberem.
Ma húsz percet töltünk együtt a raktárban. Én leárazott termékeket dobozolok be, te meg pólókat pakolgatsz a polcra, hogy ürüljön az az állvány. Előbb megkérdezed, megcsinálnam-e én ezt, de amikor közlöm veled, hogy dolgom van, inkább ott maradsz velem, megcsinálod és közben elmeséled, hogyan akarsz a vizsgákra készülni, hogy milyen az egyetemed, hogy mivel foglalkozol mellette, hogy mennyi pénzt költöttél el elektronikai kütyükre, közben rólam is kérdezősködsz, amit korábban nem sokan tettek meg. Később kimész, majd tíz perc múlva visszatérsz és megkérdezed, hogy jobb volt-e a csend, ameddig nem voltál itt? Igen is, meg nem is. De az őszintét megvallva, vártam, hogy visszagyere. Nem maradtál túl sokat. Pedig imádom, amikor túl sok mindent osztasz meg. Szerintem bírod, hogy valaki meghallgat. Én meghallgatlak, még akkor is, ha sokszor fogalmam sincs miről beszélsz. Csak jó hallani a hangodat.
Nehéz létezni a valóság után. De már végre tudom. Pénzügyi beosztás mellett időbeosztás, várod a karácsony előtti hetet, hogy végre fellélegezhess egy keveset és több időd maradjon másra is, mint csak a munka és csak a tanulás. Örülök neked, de tényleg.
A barátnőd is biztosan örülni fog.
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
