¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
Ma nagyon sokat beszélgetünk. Teremkollégák vagyunk, ahogyan te fogalmazol, így ma sokkal többször látlak, mint általában szoktalak. Kétszer is odajössz hozzám, hogy együtt hajtogassunk ruhákat, s közben annyi mindenről dumáluk, hogy lassan bőségzavarom lesz. Keresed a társaságomat és ez örömmel tölt el. Én nem vagyok annyira bátor, hogy oda kóslassak ahol te vagy, de örülök, hogy megteszed ezt helyettem.
Megadod nekem a végső képet az ajándékodhoz. Kávégépet szeretnél venni magadnak karácsonyra, mert lusta vagy kávét főzni, szóval majd telepakolom az ajéndékodat instant kávéval és forró csokival, aztán reménykedem benne, hogy nem fogod túl soknak ítélni az egészet. Bár ez a legkevesebb, amit érted tehetek. Olyan jó beszélgetni veled, csak azt nem jó hallani, amikor őt emlegeted, márpedig ma gyakran emlegeted őt. Túlságosan is. Innen tudom biztosra, hogy legyél akármennyire is lelkes amikor találkozunk, a szívedben nem nekem van helyem, hanem őneki. Ezzel pedig nem versenyezhetek, vagy hát nem tudom, ha szeretnék. Nem tudom, mit adhatnék neked, amit tőle már nem kaptál meg. Nem tudom hogy kell szeretni, s arról még annyira sincs fogalmam, hogyan kell szeretve lenni. Szomorú vagy sem, de igaz. Amikor elmegyek, te még egyszer utánam szólsz, én pedig megfordulok, s látom a mosolyod a maszk alatt. Sóhajtok egyet, amint újra elfordulok tőled. A fenébe ezzel!
Picit később, közel a záráshoz, anyukám üzenetet ír, hogy hull a hó odakint, s amikor ezt közlöm mindenki előtt, te lelkesen bólogatsz, hogy ez így van, magaddal hívsz az erkélyre és megmutatod nekem a hóesést. Mesés látvány.
Talán végre fehér lesz a karácsonyunk.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
