Megváltás / Dramione

1. fejezet

Kellemes szeptemberi szellő süvített be a kabin nyitott ablakán, miközben a vonat kerekei ütemesen zakatolva ringatták álomba a délután utazó diákokat. Mindenki lazítani látszott, egyetlen egy, göndör fürtjeitől mérges diákot kivéve, aki most is az év első leckéiből készült, mint eddig minden iskolakezdésnél.

Úgy érezte, idén talán még az eddiginél is jobban oda kell tennie magát, hiszen a RAVASZ vizsgák nagyon nehezek lesznek, ezért jobb, ha már most előre tudja a többi tananyagot, hogy azokkal már ne kelljen felesleges időt töltenie.

Bár ő ugyan semmit nem változott, elmondása szerint, mások azért észrevették, hogy a pubertás lassan elhagyta s mint egy régi kellemes ismerős, úgy köszöntötte őt a nőies báj minden porcikájában.

Hermione Granger utolsó nyarán rengeteg változáson esett át. Tincsei bár most is szépem göndörödtek, már messze nem olyan kócosan s kezelhetetlenül, mint kölyök diák éveiben. Mély barnán hullámoztak utána, akár egy mennyei fátyol, ezzel sok férfi figyelmét felkeltve. Szeplői, mik máskor nevetség vagy gúny tárgyává tették, most szexepillé váltak, gyönyörűen ellepve sima, bársony arcát, melyet ártatlan, őzike szemei koronáztak. Kétség kívül az iskola egyik legszebb lányává érett az évek folyamán, s hiába nem gondolta volna ezt róla senki, a tudás és szépség az ő eseteben igenis együtt járt.

Bár Hermione mindezzel fikarcnyit sem törődött, hiszen mit érnek ezek a dolgok, ha az év végi vizsgáit elbukja? Ezért is készült és tanult minden szabad percében, hogy majd egyszer a vizsgák és a diákévek után elhelyezkedhessen a Mágiaügyi Minisztériumban. Ez volt minden álma. És ez illett is hozzá a legjobban.

Mikor a vonat hangos vontatott fékkel megállni készült, meglepődve kapta fel a fejét. Arra számított még messze vannak, hiszen se Harryt se Ront nem látta egész úton, ami felettébb érdekes volt, tudván, hogy a fiúkkal minden évben osztoznak a kabinon. Bár nem volt sok ideje gondolkodni, és mivel rengeteg cucca és pergamenje hevert az üléseken, hamar szedelőzködni kezdett, hogy ne az utolsók között érjen a nagyterembe. Meg persze azért is, mert a thersztrálos hintók, valamiért mindig elfogynak, sétálni pedig nem volt kedve.

Sietve lépett ki a kabinajtón, szinte az utolsók között, egyszerre egyensúlyozva öt könyvvel, pár pennával, pergamennel és két nagy táskával, mikor figyelmetlensége miatt egy diákba ütközve azonnal visszahúzta a gravitáció és a fenekén landolt. Csúfos esés volt ez és sajgott is.

" Csak én lehetek ekkora balfék!" - gondolta mérgesen, majd elejtett dolgai után nyúlt, mielőtt végképp lekési a hintókat.

- Nocsak Granger, úgy látom Weasley patkány és hős Potter barátod nélkül már járni sem tudsz! - szólalt meg Mardekár ház közismert jéghercege.

Persze, nem tudta volna meghazudtolni hírnevét, már csak a hangsúlytól is kirázta Hermiónét a hideg, hát még arról a fagyos kisugárzásról nem is beszélve. Granger úgy döntött bölcsebb dolog most nem vitába kezdeni és feleselni, egy beszólást még ő is el tud viselni, még ha pont Dracoról is van szó. Mikor újra könyvei után nyúlt, egy fényes, bizonyára többszáz vagy ezer galleonos elegáns lakkcipő landolt a délutáni jegyzetein. Ekkor már felnézett a tulajdonosra.

Draco mindig is egy nyálgépnek tűnt a szemében, és soha meg nem tudta volna érteni a lányok iránta való rajongását, de meg kellett hagyni, hogy a múlt nyár alatt ő is rengeteget változott. Arca megférfiasodott, állkapcsa kiszélesedett, ezzel markáns arcélt kölcsönözve tulajdonosának. Haja a zselézett száltól szálig beállított helyett, most hanyagul lógott szürke szemeibe, melyek ragyogtak az alkonyatban.