Megváltás / Dramione

3. fejezet

Jött az újabb este, az újabb őrjárat és már a hideg rázott a gondolattól, hogy Malfoy megint tilosban járkált valahol. Nem mintha érdekelt volna, hogy mit csinált, felőlem tölthette pásztor órával is az idejét, de ne akkor, amikor én voltam szolgálatban. Nem voltam benne biztos, hogy ha még egyszer meglátom, szó nélkül útjára fogom engedni.

Egész nyugodtnak tűnt az este, már a hatodik emeleten jártam, és eddig csak három elsőst kaptam rajta az éjjeli járkáláson. Mosolyogva gondoltam arra, mennyire is emlékeztettek az én kis triómra. A folyosó végén sétáltam, mikor a fényem hirtelen kihunyt. Megráztam a pálcám majd ingerülten megköszörültem a torkom.

- Lumos!

Ahogy újra világosság töltötte be a helyiséget, megláttam Dracot befordulni a folyosó sarkán. Azonnal utánaeredtem.

- Te most komolyan azt hitted, eloltod a pálcám és megszöksz mellettem? - szegeztem rá a szóban forgó eszközt.

- Tedd el a pálcád az arcomból, Granger! - nézett rám.

- Vissza kellene menned - közöltem vele egy fokkal enyhébb hangon. Nem akartam kihozni a sodrából, tekintve a múltkori esetet.

- Tedd le a pálcát - ismételte. Engedelmeskedtem. - Helyes! - bólintott, majd sarkon fordult.

- Bajba fogok kerülni miattad - szóltam, majd gyorsan elkezdtem követni.

- Nem érdekel - felelte.

- Malfoy, menj vissza - mondtam újból, miközben lassan a hetedik emeletre értünk.

- Granger, ne kövess. Szánalmas vagy.

- Te vagy szánalmas - reagáltam sértetten. - Mi a francot csinálsz mégis ilyenkor?

- Semmi közöd hozzá - szólt nyugodtan, miközben folyamatosan kémlelt. Idegesítette, hogy követtem.

- De igenis van közöm hozzá! - háborodtam fel. Megsokszoroztam a lépteim és elé vágtam, hogy elálljam az útját. Ingerülten sóhajtott.

- Nem akarom látni a képed, Granger! - De nem engedtem, hogy távozzon.

- Ide figyelj! Tegyél mindkettőnknek egy kis szívességet és menj vissza az alagsorba! Bajba fogunk kerülni, érted? Így se volt túl eseménymentes az elmúlt pár nap! Nem hiányzik a fejemre még több gond! - soroltam neki. Látszólag nem érdekelte, mert végig csak forgatta a szemét. - Elegem van belőle, hogy napok óta körülötted forog az életem!

- Talán pont ez a legnagyobb baj. Körülöttem forog az életed. Megtiszteltetés tényleg, még egy sárverűtől is, de nem vagy az esetem - még a gyomrom is összeszűkült a gunyoros mosolyától. - Értem, hogy Weasley patkány dobott, de keress valakit a saját súlycsoportodból, és ne engem zaklass!

- Mi van?! - hápogtam. - Te azt hiszed, hogy én loholok utánad?

- Nem mintha most pont másképp tettél volna.

- Prefektus vagyok! Ez a feladatom!

- Granger, minden prefektus tudja, hogy ez a folyosó forgalmas éjszaka - mondta mintha nyilvánvaló lett volna, miről hablatyolt. - Minden más prefektus elnézi, de te itt ugatsz már tíz perce és a sarkamban vagy! Mégis mi másért akarod ennyire megakadályozni, hogy elérjek ahova indultam?

- Hova a fészkes fenébe indultál mégis?! Honnan kéne tudjam? Nem vagyok gondolatolvasó, te nagyágyú! - préseltem ki magamból a szavakat. Olyan ingerült voltam, hogy azt hittem mentem felrobbanok. Ez most komolyan arra akart célozgatni itt, hogy nekem ő bejön? És ezért követem?