Az úszócsapat | TaeKook ff.

Prológus

Taehyung szemszöge
_________________________________

Lábammal a havat rugdostam le a cipőmről, miközben hazafelé indultam az iskolából, édesanyámmal az oldalamon.
Kiskorom óta asztmában szenvedek, s amióta leadtam magamról a felesleges kilókat, csak rosszabbodott a helyzet. Egyre többször vannak rohamaim, s gyógyszerek mennyiségét is meg kellett növelni.

Tavaly mikor felkerültem középiskolába, egyfolytában csak a bántást kaptam az alakom miatt, s ezt megelégelve fogytam le. Persze ezt nem támogatták a családtagjaim. Viszont így a bőrömben is jobban érzem magamat.
Orvos ajánlotta, hogy az úszás segíteni fog, s így kevesebb lesz a rohamom. Tíz éve már elkellett volna múlnia az asztmámnak, hiszen ez csak egy "gyerekkori betegség" viszont így 18 évesen sem múlt el. Úgy érzem ettől már nem fogok szabadulni.

Szerencsére csak most sikerült elintézni a beiratkozást, eddig az uszoda felújítása miatt ezt elhalasztották. Reméltem, hogy tovább fog tartani mint három hónap, viszont ez az én szerencsém. Holnaptól elkezdhetek bejárni úszni.
Sosem úsztam eddig életemben, nem is tudok. Arról meg még nem is panaszkodtam, hogy fürdőgatyában kell lennem. Gyűlölöm a testem, gyűlölöm ami vagyok.

Zsebemből kivéve az inhalátoromat szippantottam bele, s figyeltem tovább a holdat. Nincs éjszaka, még este sem, viszont a hold világa már régen a szemünk előtt lebeg. Sokszor képzelem azt, hogy a nagymamám a "holdon ülve" figyel engem, onnan merítek erőt. - Jól vagy? - zökkentett ki anyukám aki már egy ideje az inhalátoromat figyeli, miközben a számban tartom. Csak bólintottam egyet, s kinyitottam végre az ajtónkat. Hazaértünk. Szobámba felrohanva tettem le az asztalom mellé a táskámat, s kezdtem el keresgélni a szekrényemben. Mikor megtaláltam a fürdőgatyám csak a sport táskámba dobtam, és dobtam mellé egy törölközőt. Nem is tudom megnézni magamat benne. Biztos elundorodnék.

Táskámat is bepakolva mentem be a fürdőbe, majd fürödtem le, s feküdtem vissza az ágyba. Jimin, a legjobb barátom persze kérdezgette, hogy ment a beiratkozás, viszont sok érdekes dolgot nem tudtam neki mondani.
Kis idő múlva pedig a telefont letéve magam mellé, elaludtam.

Másnap

Reggel 7:03-kor keltem fel, ami azt jelentette, hogy elaludtam. Már régen el kellett volna indulnom itthonról.
Egy pulcsit meg egy farmert magamra kaptam, s a fogamat gyorsan megmosva szaladtam le a lépcsőn. Szerencsém volt, hogy anya itthon volt, így gyorsan el tudott engem dobni a suliba.

Egyet sóhajtottam majd beléptem az iskola kapuin, kezdődjön a világ legrosszabb napja..

2021.12.09.