К сожалению, это изображение не соответствует нашим правилам. Чтобы продолжить публикацию, пожалуйста, удалите изображение или загрузите другое.
-Bejöhetek Jimin?- halkan kopogtatott, hogy ne hozza rá a frászt. -Ugyan miért akarsz bejönni?-szipogott párat ezzel Jungkook-ban kiváltva az aggodalmat. Jimin sírt, a hideg kövön ült és csak itatta az egereket. -Mondd el mi a baj?- ült le vele szembe a kőre. -Nem szeretek panaszkodni. -motyogta és az újonnan felvett pulcsiját gyűrögette. -Pontosan jól tudom, ez nem panaszkodás...nos ez olyan mintha a pszichológusod lennék, szóval elmondod mi bánt?- nógatta őt. -Kövér vagyok, és ez bánt.- fordította el a fejét nehogy újra elsírja magát ha már egyszer végre abba hagyta. Jungkook akkor érzett először az emberek iránt gyűlöletet, pontosabban azoknak az embereknek szólt akik azt mondják Jimin-nek hogy pufók. Ez egyáltalán nem volt igaz, Jimin csont és bőr volt, a bokája mint két pálcika. Jungkook könnyűszerrel át tudta volna fogni egyetlen egy kézzel. -Gyere velem! -dühösen izzó szemekkel meredt a földön ülőre aki nem követte abban hogy felállt a kőről. Jungkook megragadta a vékonyka csuklóját és kimentek a fürdőből és egészen a rózsaszín hajú szobájáig. -Öltözz fel valami kényelmesnek tűnő göncbe, vegyél fel pulcsit is hideg van, addig én megkeresem a kocsikulcsot.- trappolt ki onnan. Jimin aggódott hogy magára haragította Jungkook-ot is, most biztos mindennek elhordta őt fejben. Erről szó sem volt, Jungkook fejében valami más járt.
-Elmentünk srácok!-erre mind az öten felnéztek, még Yoongi is, aki eddig mély álmát aludta, ezidáig. -Hova?- kérdezte kapásból Jin. -Csak meggyőzöm Jimin-t, hogy olyan mint egy pálcika ember. -morogta bosszúsan és maga után rángatta őt. Kint iszonyúan hideg volt, köd szinte mindent belepett, deres fű csúszott így azt inkább elkerülték és más úton mentek el az autóig. -Hova viszel?- hangja megremegett amikor Jungkook rácsapott a kormányra. -Bárcsak ne lennénk híresek, akkor nem tennéd tönkre magad pár hülye beszólástól. -morogta és a kocsikulcshoz nyúlt hogy beindítsa azt. Jimin nem szólt, tudta hogy igaza van, kár lenne vitát szülni.
Victoria Restaurant
-Ó, ne már!- a felismerés csendült fel Jimin-ben. -Egy szót se, befelé.- biccentett a fejével. Kitárta Jimin előtt az ajtót aki vonakodva de besétált az étterembe.
Utálok enni, utálom az összes ételt.
-Válasz valamit ami kedvedre való. -ahelyett hogy ő is a kezében tartott étlapot figyelné, Jimin-t nézte mindvégig. -Egy eper turmixot, abba kevesebb a kalória.- húzta el a száját. Jungkook-ban elpattant valami, kívül csak egy szemforgatást mutatott a világ felé, de belül megölt volna valakit legszívesebben. Jött a pincér, Jimin már mondta volna, hogy mit kér, viszont Jungkook leintette. -Egy tál Mochit, egy eperturmix, két kakaós palacsinta, és még két levest szeretnék kérni.-mondta rezzenéstelen arccal. -Rendben uram, mindjárt hozom.- meghajlás után távozott a dolgára. -Jungkook... -Egy szót se, csak ha nem arról akarsz beszélni, hogy holnap mit szeretnél enni. Azt szívesen meghallgatom.-fojtotta belé a szót Jungkook. Jimin befogta a száját, nem arról akart beszélni...tényleg nem.
