Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
-Jungkook, hol a pulcsid, így még fogsz fázni!- mint lehendő vezető Namjon is figyel a többiekre, és azok épségére. -Jimin-nek adtam, én meg amúgy sem fázom.- rántott vállat, mintha neki ez semmiség lenne. Namjon egy darabig nézte a fekete hajút és abban a pillanatban melléje érő Jimin-t, Jungkook sosem szerette oda adni másnak a ruháit, ám a rózsaszín hajúnak mégis kérés nélkül kölcsönadta. Felettébb különös. Az nem kérdés, miképp Jungkook hozzá áll a legközelebb. -Kook, nem fázol meg? Szívesen vissza adom.- nyúlt a aljához annak célja érdekében, hogy lehúzza magáról ám Jungkook megragadta a kezeit, miszerint megállítsa ebben. -Maradjon csak rajtad. -nem engedte el a csuklóját, ellenben maga után húzta Jimin-t, lépést akartak tartani, a többiekkel.
Ma csak egy egyszerű fotózás lesz, azon kívül amolyan szabad nap. Na de az egyórás sminkelés már elveszi a kedvüket mindentől. Oda érve külön szobába viszik őket, s neki is látnak a ruhának, és a sminknek. Jimin már akkor rosszul volt a púder szagától mikor elő vette a sminkes. Jungkook noha pontosan jól tudta ezt, mindent tudott róla.
"Bízom benne, nem hányja össze magát."
-Mikor végzel?- dobbantott a lábával fusztráltan. -Miért hová sietsz? Még nem vagy kész.- mondta a 50-es éveiben járó horvát hölgy. -Remek, akkor majd én megcsinálom, bár nekem most sietnem kell. -pattant fel a székből aztán megragadva a szájfényt kiszaladt egyenesen Jimin öltöző szobája felé. Be sem kopogtatott, hanem csak úgy berontott. -Hát te? -fordult felé a férfi, kinek a kezében megállt az ecset. Jimin ott ült és meredt maga elé, sápadt volt és egy hangot sem adott ki, észre sem vette hogy valaki más is tartózkodik bent. -Jól vagy?-aggodalmasan guggolt le a lábai elé, felnézett az arcába viszont még mindig semmi reakció. -Jiminsii, válaszolj.- kérlelte. -Persze Kook, jól vagyok.- nyelt egy nagyot. Görcsösen szorította a szék karfáját, ujjai elfehéredtek. -Elmenjük neked vizet venni? -simított rá az arcára, rádöbbent a puhaságára és még érinteni szerette volna ennek ellenére nem tette. -Az jó lenne.- biccentett.
Vontatott volt ez a nap, mindenki agyonhajszolt lett a végére, az örökalvó Yoongi is aludt, összesen a hét közül kettő ember volt ébren. Namjon és Jungkook. -Érzel valamit iránta, vagy esetleg ő irántad?- átlátott rajtuk, Namjon mindig is tudta vagy sejtette hogy kettejük között van valami. -Fogalmam sincs hyung, szívem mélyén szeretném én azt, bár néha azt kívánom bár ne lennének érzéseim, abszolút az egész.- sóhajtott fájdalmasan. A vállán pihenő fejecske megmoccant, csak annyira hogy megdörzsölje a halántékát. -Szereted? -tette fel az újabb kérdést. -Nem...ez valami más.-meredt a semmibe.
