Ki vagy te? (Bucky Barnes ff)

2.

°Vasárnap reggel°

Mikor kinyitottam a szemem még sötét volt. Ránéztem az órára és 6:00 mutatott.

Nekem ehhez ez még túl korán van
De muszály felkelnem

Sóhajtottam,majd kimásztam az ágyból.
Elmentem a fürdőben rendbeszedni magam. Elég sokáig lehettem bent mert kopogásra figyeltem fel.
Az óra 9:00 órát mutatott. Aki az ajtóm előtt állt szüntelenül kopogott.
-Megyek már!-kiabáltam ki mérgesen.
Felkaptam a fehérneműm rá egy szürke mackó nadrágot és egy fekete crop toppot. És hát persze a fekete zokni mert nem akarunk felfázni. Majd kinyitottam az ajtóm. Ki nem találjátok kit rakott a sors az ajtómba. Hát persze hogy ŐT. Buckyt.

-Hali.-köszönt azzal a mosollyal.
-Szi...Szi....Szia.-dadogtam elpirulva.
-Minek köszönhetem a látogatásod?-kérdeztem miközben próbáltam nem belenézni a szemeibe.
-Csak bocsánatot akartam kérni a tegnap este miatt-mondta zavarodottan miközben a tarkóját vakarta-Sajnálom ha megbántottalak.-mondta.
-Ugyan semmiség-mondtam-de ha szeretnéd nyugodtan megbeszélhetjük ami bánt-ajánlottam fel neki az ötletet.
-Igen az lehet jó lenne valamikor-mondta szerényen.
-Rendben majd megbeszélünk egy időpontot amikor mindkettőnknek jó-mondtam-De ha nem baj akkor most mennék reggelizni-néztem bele a szemeibe.

A francba pont ezt nem akartam

Udvariasan kiengedett a szobámból majd behúzta utánam az ajtót.
Aztán elindult utánam és ő is észre vette hogy megszédültem. Ekkor össze szorítottam a szemem de csak rosszabb lett. Azokat a tengerkék szemeit és a mosolyát láttam. Aztán azt éreztem hogy nem bírok tovább a lábamon állni. Majd csak annyit vettem észre hogy a hónom alá nyúl és elkap.
-Minden rendben?-kérdezte
-Aha csak tudod tegnap nem is vacsoráztam,meg most se ettem még biztos csak a vércukrom rosszalkodik-montam nevetve de mégis kínosan.
-Oké.....de biztos jól vagy?-kérdezte gyanakvóan.
-Persze,mondom hogy minden renben csak éhes vagyok, köszi hogy ennyit aggódsz értem de nem kell....jól vagyok.-mondtam nem is tudom hogyan.
-Szivesen-mondta kérdően majd vállat vont és be ment a konyhába.

Mi ütött beléd Lilah,miért mondod azt hogy aggódik érted,nyilván nem, bár kitudja majd kiderül

Majd én is bementem a konyhába.
-Jó reggelt-köszöntem majd leültem a pulthoz.
-Jó reggelt Lilah,hogy aludtál a szülinapodon?-kérdezte anya.
-Meglepően jól ahoz képest hogy hajnalban voltam lent a konyhában,jól köszönöm-ekkor ránéztem Buckyra aki csak annyit tátogott hogy:Sajnálom
-Kérsz kávét Bucky?-kérdezte anya megszakítva a szemkontaktust köztünk.

Biztos észre vette anya is hogy valami nincs rendben velem. Francba.

-Igen,köszönöm.-mosolygott rá anyára Bucky.
-És enni valamit?-faggatta tovább anya Buckyt-van rántotta,palacsinta,szendvics,vagy esetleg tegnap vacsoráról maradt pizza.
-A rántotta jó lesz.-mondta Bucky majd rám nézett.
-Te mit kérsz Lilah?-fordult hozzám anya. De pont rossz pillanatban mivel egymást bámultuk Buckyval.
-Én palacsintát kérek.-vágtam rá hogy eltereljem anya figyelmét rólunk.
-Jó reggelt!-lépett be Steve a konyhába.
Szia!-köszönt anya a kajával ügyeskedve-hogy vagy?
-Köszönöm jól és te........-kérdezte volna Steve amikor megakadt rajtunk a szeme.
-Buck,Tökmag hogy hogy itt ilyen korán reggel kettesbe?-kérdezte gyanakavóan.

De jó már ennek is feltűnt.

Mikor meg reggeliztünk, úgy döntöttem elmegyek a városba, majd később haza jönni tanulni. Éppen indultam volna fel amikor egy kéz ragadta meg a karom és vissza húzott a lépcsőn. Majdnem hátra esetem. Az lett volna a legjobb.