Ki vagy te? (Bucky Barnes ff)

4.

❗FIGYELEM❗
Ebben a részben elő fognak
fordulni trágár szavak/káromkodás

Reggel mikor felkeltem egyből ránéztem az órára. 8:30. Túl korán volt ezért úgy döntöttem vissza alszok. Érdekes módon Bucky még mindig itt feküdt mellettem. Egy óra múlva ő ébresztett.
-Jó reggelt Édesem-mondta. Meghökkenve fordultam felé és a szemeivel találtam szembe magam.
-Hogy mit mondtál?-kérdeztem igen meglepődve.
-Azt hogy Édesem-válaszolt. Értette a kérdés.
-Akkor jól hallottam-mondtam-akkor most mi tulajdonképpen együtt vagyunk?-kérdeztem.
-Ezt neked kell eldötened-válaszolt majd át fordult a másik oldalára.
-Ilyen fontos kérdésnél kell itt hagynod-nevettem miközben hátba csaptam.
-Naaaaa nem szabad bántani a másikat-fordult vissza majd elkezdett csikizni.
-Neeee hagyd abba-nevettem-fejezd beeeee-nevettem tovább. Ekkor valaki kopogott.
-Minden rendben Lilah??-kérdezte Peter az ajtó másik oldaláról. Rá néztem Buckyra akiből hamarosan kitört volna a nevetés ha nem tapasztom a kezem a szájára.
-Persze,hamarosan megyek le.-válaszoltam.
-Akkor jó-majd elment. Majd egymásra néztünk Buckyval és kitört belőlünk a nevetés.
-Ha együtt is vagyunk nem tudom hogy válaljuk fel-folytattam-nem tudom hogy mondjam el apának.-keseredtem el.
-Nem már miért kell szomorúnak lenned-nyöszögött.
-Mert nem lehetek???-kérdeztem felvont szemöldökkel.
-De csak hogy ha te szomorú vagy akkor én is-simította meg az arcom-Édesem nem kell aggódnod ezt ketten oldjuk meg-mondta.

Annyira szeretem hogy édesemnek hív

-Melletted biztonságban érzem magam-mondtam.
-Én pedig boldogságban-válaszolta-tegnap éjszaka nem volt rémálmom-vigyorgott.
-Ennek örülök,de ha most megbocsáltasz megyek és lefürdök mert bűzlök a tegnapi piától-nevettem miközben kimásztam az ágyból.
-Oké megyek én is át öltözök-mondta-
de-fogta meg a karom-gondolkozz el azon hogy mi most hogy vagyunk így ketten-mosolygott majd ki ment.
Miután lezuhanyoztam át öltöztem és kiléptem az ajtón. Ekkor valalkibe beleütköztem valakibe.
-Hali-köszöntem de nem kaptam választ.
Wanda volt az. Szegénykém eléggé másnapos volt. Alig bírt menni de gondoltam meg oldja szóval elindultam lefele.
-Jó reggelt-köszöntem miután beléptem.
-Szia-köszönt Rachel. Érdekes. Rajta nem látszódott hogy megivott 6 üveg vagy több piát mint Wandán.
Miután leültem Bucky mellé elém rakták a szokásos reggelim. Anya isteni palacsintáját és egy kis kávét.
-Reggelt-csoszogott be Wanda majd lehuppant a mellettem lévő székre.
-Valakinek van valami fájdalom csillapítója?-kérdezte majd rám emelte a tekintetét-hogy nézel ki így másnaposan?-ismét kérdezett amire én sem tudtam a választ. Mindenki nyugodtan evett tovább addig míg Steve meg nem szólalt.
-Hé,Buck te mióta alszol egy ágyban Lilah-val?-fordult Buckyhoz. Amikor meg hallottam félre nyeltem egy falatot majd Wanda elkezdte püfölni a hátam.
-Egy ágyban!?-sokkolódott le apa-Lilah ha befejezted a szobámba azonnal-üvöltötte. Egy könnycsepp gördült le az arcomon.
-Ez most miért kellett-suttogtam-EZ MOST MIÉRT KELLETT-ordítottam rá Stevere. Úgy felálltam hogy még a szék is eldőlt.
-ELBASZTAD A MÉG KIBASZOTTABB ÉLETEM-sírtam az idegességtől-APÁMMAL ÍGY IS SZAR VOLT A KAPCSOLATOM DE MOST MÉG ELKURTABB-kiabáltam tovább. Bucky próbált volna megnyugtatni de mikor látta hogy nem fog sikerülni inkább abba hagyta.
-ÉS AMÚGY IS MIÉRT LESKELŐDSZ-folytattam-ÉN ÉLETEM ÉN ÁGYAM AZT CSINÁLOK AMIT AKAROK AMIKOR OTT VAGYOK-még mindig nagyon ideges voltam.
-Én csak kérdezni akartam volna valamit-kezdett bele-és úgy gondoltam hogy már fent vagy ezért bementem és azt láttam hogy egymást átölelve alszotok-fejezte be de ezt mindet úgy mondva hogy nem nézett bele a szemembe.
-És mond mi volt az az életbe vágóan fontos kérdés amit 8:30-kor kellett volna megkérdezni?-kérdeztem még ingerülten de nem ordítva.
-Csak azt akartam volna kérdezni hogy hogy vagy a tegnapi "parti" után-pillantott fel rám de rögtön lesütötte a szemeit miután látta rajtam hogy a felrobbanás határán vagyok.
-Itt ebben a kibaszott pillanatban is megkérdezhetted volna de nem neked reggel 8:30-kor kell rám törnöd az ajtót amikor én még javában alszok-mondtam továbbra is ingerülten. Steve még mindig nem mert rám nézni úgy ült tovább lehajtott fejjel mint 2 percel ezelőtt.
-És senki ne merjen zavarni semmivel a nap tovabbi részeben-mondtam majd elkezdtem kifele indulni a konyhából.
-Steve megtudom magyarázni-hallottam meg Bucky hangját-ez nem az aminek látszik-mondta. Na ez. Ez a mondat összetört bennem valamit. Könnyeim elkezdtek folyni. Megfordultam és vissza trappoltam Bucky elé és a szemébe néztem.
-Szóval ez nem az aminek látszik-szipogtam-és akkor mi van a csókkal azt mondtad jó volt,hm azzal mi van-folytattam.
-Csók is volt-kapta szája elé a kezét anya. De én csak le intettem.
-És azok amiket az ágyban mondtam egy fél órával ezelőtt,ha,azokkal mi van?-kérdeztem. Ekkor anya össze esett de mire oda mentem már Peter ott volt.
-Ezt majd én meg oldom-nézett rám. Én csak köszönet képpen bólintottam mert a könnyeim miatt meg sem tudtam szólalni.
-Mond meg anyának hogy semmi olyan nem volt és nem is lesz-nem kellett magyaráznom Bucky-nak hogy hogy értem mert tudta. Nem is nagyon foglalkoztam vele hogy mi történik csak hátat fordítottam és elindultam volna kifele amikor Bucky meg ragadta a karom.
-Kérlek várj beszéljük meg-kezdett bele.
-Hagyj békén-sírtam-nem akarlak többet látni ne is szólj hozzá többé kérlek-majd kirántottam a kezem. Nem mentem apához. Úgyis tudtam hogy mi lett volna. Le lettem volna baszva hogy mit képszelek magamról. Ezért inkább felrohantam a szobámba és kisírtam a lelkem is mint tegnap.