Channal már gyerekkorod óta barátok vagytok. Olyan mintha a bátyád lenne. Megvéd, foglalkozik veled, sosem hagy unatkozni és amikor csak teheti veled van.
Szüleid fél éve kiköltöztek külföldre a munka miatt, téged teljesen hátrahagyva. BangChan felajánlotta, hogy költözz be hozzájuk, pontosabban az ő szobájába.
Te elsőre belementél, hiszen úgyis majdnem minden nap együtt vagytok. A fiúk is egyből belegyeztek, hogy egy lány beköltözzön a dormba.
Ma egész nap a beadandódon dolgoztál és meredtél a laptop előtt. Mivel kikészültél így véletlen álomba szenderedtél Chan ágyán.
Egyszer egy halk ajtó csukódásra leszel figyelmes, Chan hazaért. A kedvenc plüssödet ölelve feküdtél az ágyán, amikor kinyitottad a szemed, a barátod kedves mosolyára bambultál.
Chan téged figyelve az ágyra ült, amikor kómás hangoddal így szóltál.
- Szia! Látom hazaértél - alig bírtál szavakat formálni a száddal a fáradtságtól.
- Igen te pedig mint látom elaludtál - így suttogott, hogy erős hangjával ne keltsen fel még jobban.
- Csak egy kicsit - így nyűglődtél az ágyban.
- Egyébként nyugodtan aludhatsz az ágyamba, én majd alszok a matracon - mosolygott rád.
- Oh, bocsika - halkan válaszoltál - nem aludhatnánk együtt? - teljesen komolyan gondoltad, ma úgyis eléggé elveszett voltál.
- Biztos vagy benne? - pánikolni kezdett - le foglak lökni az ágyról - viccesen próbált lebeszélni a dologról.
- Egy francia ágyról? - hangosan felnevettél.
- Shh! A fiúk már alszanak - így csitítgatott.
- Ezek a falak nem hangszigeteltek? - kérdően fordultál felé.
- Miért lenne? Mi csak alszunk itt - kínosan próbálta leplezni, hogy teljesen máshol vannak a gondolatai.
- Hát ez szomorú - mosolyogva a másik irányba fordultál.
- Elmegyek fürdeni, utána itt vagyok - így suttogott továbbra is Chan.
- Okééé, s-siess - hangod álmosnak tűnt - fáradt vagyok.
10 perc múlva a szobatársad egy szál törölközővel a derekán belép a szobába.
Próbáltad leplezni, hogy láttad az igényesen kidolgozott felsőtestét...csendben szuszogtál és a másik oldaladra fordultál. Míg Chan öltözött, addig a gondolataid végig az előbbi látványon voltak fennakadva.
Barátod halkan az ágy másik felére feküdt, tőled szinte kilométerekre. Kifejezetten zavart, hogy ilyen messzi feküdt, így hát rászóltál:
- Gyere már közelebb, le fogsz esni - halkan szóltál felé.
Egy minimálisat feléd húzódott. Úgy viselkedett mint egy idegen, holott kiskorotokban rengeteget aludtatok együtt. Furcsáltad mennyire kínosan fogadta azt is, hogy aludjatok együtt.
Ennek valami oka lenne?
A következő pillanatban megragadtad az egyik kezét majd közelebb húztad magadhoz.
- Gyere már ide - erősen magadhoz húztad és hosszan megölelted a fiút, aki meglepődötten figyelt.
Érezted, ahogy a mellkasa elég gyorsan emelkedik majd visszaesik. Nagyon közel voltatok egymáshoz, te pedig addig nem engedted el míg álomba nem estél.
BangChan lehetetlennek tartotta, hogy elaludjon, hiszen sosem aludt még így senkivel. Meglehetősen izgult és szava is elakadt.
Az is lehet, hogy az éjszaka folyamán rajtatok törte a fejét...
______________________________
Eddig, hogy tetszik a könyv? c:
Ez most ilyen rövidke fejezet lett de remélem elnyerte a tetszéseteket.
💖
______________________________
أنت تقرأ
♛ Stray Kids OneShots
أدب الهواة𝙎𝙩𝙧𝙖𝙮 𝙆𝙞𝙙𝙨 𝘖𝘯𝘦𝘚𝘩𝘰𝘵𝘴 HUN - Trágár, csúnya szavakat tartalmaz! - 18+ fejezetekkel! - Saját történetek, ne másold! ↺ - "slow updates" ⚡️ A fejezetek időmtől és kedvemtől függően kerülnek napvilágra. ⚡️ A oneshot-ok hossza és műfaj...
