Forgató könyv (Aidan Gallaghert Ff)

14.-csapat építő treaning

Kiszállva a kocsiból nem egy villába mentünk. Ez egy erdő volt. Elgondolkodtam hiszem a helyszínek alapján nem kéne erdőbe lennünk. Ránézve Tomra és Davidra ők sem értették a helyzetet. Szép lassan mindenki ide gyülekezett köztük Jeremy is. A férfi tapsolt egyet majd nekünk hajított egy dobozt. Rajta a teljes nevünkkel.

-Ez egy játék lesz. Ahogy látom nem mindig tudjátok elviselni egymást főleg te Aiden!-mutatott a srácra.-Így szerveztem nektek egy csapat játékot. Persze lesznek ellenfelek, azokat kell legyőzni. Aki nyer annak holnap nem kell bejönni dolgozni. A többit keményen megizzasztom.-dörzsölte össze játékosan a kezeit Jeremy.-Na szóval! Az első feladatotok egy totem keresése lesz. Kaptok egy térképet és a kijelölt út mentén ha végig haladtok bárhol megtalálhatjátok a totemet. Erre kaptok 30 percet. Sok sikert! Ide gyertek vissza. És a játék indul MOST!-ordította el magát Jeremy. Tom és David örült rohanásba kezdtek bele az erdő felé. De én nem arra vettem irányom. Annyira kiismerhető Jeremy, hogy nem megy be ilyen helyekre. Leguggolva egy fa tövébe a levelek alatt ott lapult a totem.

-MEGVAN!-ordítottam el magam. Jeremy felnézett papír lapjaiból majd közelebb jött. Megvizsgálva a tárgyat belefújt sípjába ezzel jelezvén vége a játéknak.

-Stephanie megtalálta! 2 perc alatt...-suttogta az utolsó mondatot de végül mindenki meghallotta.

-Hogyan?-nézett rám Tom.

-Fiúk, ne gondoljatok túl semmit. Jeremy utálja az erdőt és nagyon rossz az ilyenekbe. A világ legegyszerűbb dolgát kell tennünk és megvan ami kell. Csináljuk meg mert álmos vagyok és nem akarok ezzel az emberrel holnap vért izzadni.-a fiúk mosolyogva elkezdtek bólogatni majd felbontottunk a kupak tanácsot.

-Oké akkor az első pont Steohanieke. Viszont a második feladat nehezebb lesz. Nyissátok ki a dobozokat.-kinyitva azt egy melegítő ruha volt benne karabinerrel? Hegy mászás vagy fal, remek.-A második feladatotok hegy mászás lesz. Megkell találnotok egy papír fecnit. A hegy bármely pontján megtalálható. Ez a feladat muszály csapatba dolgozni ugyan is egy tartja a másikat míg az felmászik. A harmadik ember meg magyaráz mert belesz kötve a szeme. Kapjátok magatokra a ruhákat és igyekezzünk.-tériszonyos vagyok és nem ez a nap lesz az amikor le fogom győzni.
Sóhajtva magamra kapkodtam a ruhákat majd elindultunk.
Oda érve a hegyhez a két fiú felém nézett.

-Neked kell mászni Sophie!-jelentette ki Tom.

-Nem! Tériszonyos vagyok, biztos, hogy nem fogok miattatok hegyet mászni.-kezdtem el rázni a fejemet. David felém nézett majd megfogta a vállam.

-Én nem tudom megtartani Tomot és ő se engem. De téged mind a kettőnk meg tud. Be lesz kötve a szemed. Semmit se fogsz látni.-nem akartam belemenni de ne miattam veszítsünk. Bólintottam egyet majd felhúztam a hevedert. Oda álltam a hegy elé mire Aiden kezdett el pisszegni mellettem.

-Ne is gondolj arra, hogy fent vagy. Gondolj rám, csak rám!-kacsintott egyet majd felhúzta a bukósisakot. Nem tudtam miért mondja el hiszen nem nagyon tudott volna ezzel megnyugtatni de mindent beleadok. Bekötve a szemem rám adták a bukósisakot és elindultam felfelé.

-Oké, nagyon ügyesen csinálod Sophie!-mondta David.-Kezdj el egyenesen menni, ne siess van időnk.-bólintottam egyet majd elindultam felfelé. Egyik lábamat raktam a másik után.-Oké, most jobbra menny, mondjuk úgy kettő lépésnyit.-megállva nem akartam elindulni. Nehezebb volt oldalra menni mint gondolnám. Össze szedve minden bátorságomat elsőnek a jobbal majd követte a bal. Két lépésem így ment el.-Szuper vagy Sophie! Most menny egyesen, már látom mindjárt ott vagyunk.-a mindjárt az mindig annyira messze van az igazihoz képes. Amikor elindultam felfele hirtelen valamibe megakadt a kezem. Ha hozzá értem akkor mint egy zacskó zörgött.

-MI EZ?-ordítottam le a fiúknak.

-Ez az megtaláltad! Most csak enged el magadat a faltól.

-Mi? Biztos hogy nem.-kezdtem el megijedni majd a papírt zsebembe csúsztatva levettem a szemfedőt. Lenézve kb.20 méter magasba lehettem.-OH AZ ISTENIT!-kezdtem el ordítani. A lábam remegett mint egy nyárfa levél.

-Sophia csak engedd el magadat!

-NORMÁLIS VAGY? BIZTOS, HOGY NEM!-a könnyeim utat eresztettek maguknak. Nem bírtam tovább.-Nem akarok meghalni, nem akarok meghalni.-kezdtem el magam előtt suttogni.

-Sophia!-szólalt meg mellettem valaki. Oda kapva a fejemet Aidan nézett rám.-Nézz rám, semmi másra. Nézz a szemembe.-megakartam volna szólalni de nem tudtam. Egy hang nem jött ki.-Oké akkor most szép lassan ellököd magad a hegytől.

-Nem, nem, nem én...

-Sophia figyelj! Itt vagyok, nem lesz semmi baj rendben?-egy aprót bólintottam.-Akkor most ellökjük háromra magunkat a hegytől.-még egyet bólintottam.-1...2...3...-és ezzel becsukott szemmel elrugaszkodtam. Majd hirtelen a földre puffantam. Kinyitva a szemem a talajon álltam, velem szembe Aiden. Boldogan megöleltem a fiút.

-Köszönöm.-tartottam erősen Aident.

-Nincsmit-és megint ő volt az az ember aki ismét megmentett...

||Sziasztok! Sajnálom, hogy nem írtam hamarabb részt, nem akarok magyarázkodni nincs értelme. Karácsonyra terveztem, de így gondoltam újév előtt örülnétek neki. Mindenkinek teljen boldogan és találkozunk 2022-ben😘||