Forgató könyv (Aidan Gallaghert Ff)

6.rész- A vasárnapi ebéd

Elég hamar eltelt az a szombati nap. Őszintén szólva kicsit izgultam, hogyha fel akar majd jönni Aidan a szobámba mit fog hozzá szólni. Nem mintha érdekelne mert nekem kell tetszenie de csak Aidan Gallagherről van szó.
10:00 óra van mire 12:30-ra jön a Gallaghert család. Örülök, hogy anyáék végülis jóba lettek ezáltal ezerszer jobb a kapcsolatom szeretett fiúnkkal.
Na de...

Kikeltem pihe puha ágyamból a szekrényem felé vonszoltam magamat majd valami normális ruha után kutakodtam. Végül egy egyszerű farmer és egy fekete Bodyra esett választásom. Felkaptam őket majd egy enyhe kis sminket téve fejemre. Hajamat most kivételesen kivasaltam mert nagyon untam a fejem. Belebújtam szőrös papucsomba mentem be, hogy be izzítsam a kávé főző gépet.

~Jó reggelt aranyom látom már el is készültél.-szólalt meg a hátam mögül anya.

~Igen, Igen kivételesen friss és üde vagyok.-nevettem el magam majd ültem le kanapéra várva, hogy felforralódjon a kávém.

~Egy óra múlva megérkeznek de csak később lessz ebéd ha ez téged nem zavar? Apukád csak fél kettőkor ér haza.-ült le mellém anya. Aha tudom, hogyha azt mondja apa, hogy kések akkor abból nem lessz semmise.

~Már ha egyáltalán ma még haza jön.-forgattam meg a szememet majd álltam fel és léptem a kávé géphez.

~Kislányom, hogy beszélsz apádról?-csattant fel anya.

~Ne haragudj meg anya de ez baromság. Apa sosincs itthon és mondhatja a munkájára mert azt a részt megértem de tavaly karácsonykor is? Mikor a munkahelye olyankor alapból be van zárva? Ugyan már kérlek. Hazudok mint a vízfolyás..-emeltem fentebb a hangom majd kávémat szorongattam kezeim között..

~Azonnal fejezd be a badarságaidat kislányom és induljál fel a szobádba. Amíg nem jönnek el látni nem akarlak.-üvöltött rám anya. Sose veszekedtünk mindig egy szabály betartó lány voltam a családba de az már egy kicsit fel idegesít, hogy apa ezt mindig előadja. Jaj ő dolgozik, most megbeszélés akkor elkell utaznia stb.. elég átlátszó amit édes apukám művel le velünk.
Dühöngtem a szobába csapkodtam mindent. Volt időm aztán rendbe rakni szobám mert tudom, hogy később jönnek. Egyszer csak egy ajtó nyitódást hallottam.

~Anya egyáltalán nem akarlak látni hagyjál létszíves.-vágtam az ajtó felé egy kemény párnát mire egy fiú hang szólalt meg.

~Én nem anyukád vagyok de remélem nem zavar.-nevette el magát Aidan. A szoba közepén álltunk és minden csupa káosz.

~Ezerszer jobb vagy mint az anyám.-mentem oda hozzá nevetve majd öleltem meg.

~Mi történt? Rend rakás közben bőven tudsz nekem mesélni.-kacagott fel. Imádom a gyereket mindig meg tud mosolyogtatni azzal a fura humorával és csodás mosolyával.
Segített nekem rendet rakni mire elpanaszoltam magam.

~Hát nem is tudom Steph, lehet anyudnak valami baja van amiért ennyire felidegesítette magát. Amúgy sem szeretnék beleavatkozni a családi történetbe.-ült le az ágyamra. Helyett foglaltam mellette majd kezemet a combjára tettem.

~Dehogy avatkozol bele. Köszönöm, hogy meghallgattál.-öleltem meg a fiút aki kihasználva az alkalmat felkapott vagy ledobott izomból az ágyamra.

~Mit csinálsz Aidan pankrátorozunk?-nevettem el magam mire mosolyogva hozzám csapott egy párnát. Na több se kellett nekem elkezdtünk birkózni. Vagyis a birkózás abból állt, hogy én össze vissza kapálóztam és próbáltam legyőzni mire Aidan semmilyen erőfeszítést sem tett meg azzal, hogy ellen álljon nekem.
Végül feladtam majd kifulladva dőltem ágyamra. Aidan mosolyogva feküdt le mellém majd kezdett szét nézni.

~Eddig nem is figyeltem milyen kis takaros és hatalmas szobád van. Ez tetszik ebbe még én is laknék.-nevette el magát majd ült fel ágyamról.

~Figyelj én nagyon szívesen beengedlek.-tettem az államat a vállára mire felnevetett. Ezt a pillanatot semmi pénzért nem cseréltem volna le amit most éreztem. Egyszer csak anya rontott be.

~Gyerekek gyertek elkészült az ebéd.-gyorsan rántottam el fejemet válláról. Aidan előre ment mire anya elakarta kapni a kezem de dühösen ki viharoztam. Boldogan rohantam le a lépcsőn, hogy hátha anyának még is csak igaza volt ám nem. Az igazság nagyon gyorsan pofán csapott engem ahogy megpillantottam apa hűlt helyét.
Szomorkásan még is kamu mosollyal foglaltam helyet Aidan mellett. Egyszer csak egy meleg puha kezet érzek combomon. Bíztatóan rám mosolygott mire csak biccentettem egyet.

🕐

Nagyon gyorsan telt el az ebéd idő is. Egész végig anya apáról beszélt és nem bírtam ki, hogy ne szólaljak meg.

~Anya könyörgöm elég. Folyton apáról csevegsz, hogy milyen remek kis életünk van apa is folyton itthon van. A lófaszt hát Laurenék is látják, hogy nincs itt apa es nem is lessz it. Anya kurva szar életünk van. Es hiába van meg mindenem ez nem boldogság!-.borítottam fel a tányért majd futottam fel szobámba. Azt magamra zárva egyáltalán nem érdekelt, hogy ki van az ajtó mögött.
Senki nem jött utánnam, ám olyan 15 perc múlva a telefonom hangos sipításba kezdett bele.
Aidan neve villant fel a FaceTime lógójával együtt. Kérdés nélkül vettem fel majd kisírt szemeimet látta meg.

~Sajnálom, hogy nem köszöntem el de anya inkább azt mondta mennyünk.-vakarta tarkóját mire újra sírásba törtem. Boldogtalan voltam minden szituációba és utáltam a helyzetet, hogy most ő így lát.

~Hé Steph ne csináld. Ne sírj nincsen semmi baj! Anyukád csak mesélni szeretett volna egy kicsit és tökre logikus, hogy kikeltél magadból de ne sírj.-nyugtatott a vonal másik végén a fiú. Most csak azt szerettem volna, hogy megöleljem és a fejem mellkasába fúrjam.

~Kéne egy ölelés.-nevettem el magam halkan mire ő fel kacagott.

~Kéne egy Stephanie nevű lány.-kacsintott rám.
Feltudott vidítani úgy ahogy senki másnak sose sikerült 16 év alatt....
Hiányoznak a többiek is és az is, hogy anyától távol legyek.