🔞Felőlem Megdögölhetsz🔻Jikook

🔻3🔻

-Állj már meg te kis hülye, mi az hogy ne szóljak hozzád?!-olyan szinten rászorított a karomra, hogy azt hittem eltörik.
-Hagyj békén, takarodj haza.-ordítottam az arcába, könnyeztem is már a végére.
A tetovált hirtelen elkomorult, láttam a szemén hogy elborult az agya, és ha nem fejezem be, megkésel.
-Na ide figyelj, nem beszélhetsz velem így, vagy esküszöm agyonverlek.-Jungkook szemei szikrákat szórtak, nekem szólt a dühe.
Lehullottam a földre és mihelyt elsírtam volna magamat, ő karon ragadott és két lábra kényszerített.
-Most mi bajod, nyugi már, csak vicceltem.-nevetett fel.
Felemelte a kezét, féltem tőle ezért hátrébb húztam a fejem ha már a testemet nem tudtam birtokló kezei miatt.
Mi van ha megüt.
-Ne húzz ki a sodromból Jimin, ne bőgj mint egy ötéves. -pszichopata mosolyt varázsolt az arcára de rögtön eltűnt miután anya lépett be az ajtón. Álarc mögé bújt.
Rátapadt az ajkaimra és elfordított minket hogy anya ebből semmit ne lásson. Főleg azt hogy sírtam, birtoklási vágyat érzett irántam.
Az még rosszabb hogy azok a fránya pillangók hurrikánként terjedt szét a gyomromban.
Élveztem. De nem akartam.
Annak ellenére hogy Jungkook egy aljas kígyó, ezt mindig is tudtam, én hülye sajnos bele zúgtam, mindig felidézem magamban amikor elvitt engem étterembe, aztán pedig a lakására. Ott annyira gondoskodó volt. Bár ez csak egy alkalom, ami miatt beleszerettem.
Megtörtént pedig nem akartam hogy ez legyen.
Istenem, hogy tehettem!

-Ettetek már?- anya kérdése miatt Jungkook elhúzódott tőlem, engem viszont továbbra is szorosan, közel tartott magához.
-Igen ettünk, a helyzet hogy én úgy terveztem, ma Jimin nálam alszik, lehetne?-ravasz hangon próbálta kicsikarni anyámból az igent, és biztos voltam benne, anyám beleegyezik majd.
Nem akarok nála aludni, anya kérlek mondj nemet!

-De csak kivételesen egy napot, holnap hozd vissza Jungkook.- anyám feketén csillogó szemekkel nézett minket.

Csak hogy mindenki számára tiszta legyen, BL fan, nagy rajongó.
Így, nyílván értünk is rajong.

-Akkor mi most felmegyünk összepakolni.-maga után kezdett húzni, én viszont nem tértem vissza a valóságba, még nem.
-Pakolj be néhány szexi ruhát baby, aztán útnak indulhatunk.- az a mély sóhaj nekem sem kerülte el a figyelmemet.
-Nem megyek innen sehova, fáradt vagyok ehhez.-hazudtam, cseppet sem vagyok fáradt.
Miért is próbálkozom ha tudom nem válik be.
-Terveztem nekem meglepit, akarod tudni mi az?- tudja hogy nem szeretem a meglepetést, ezért ilyenkor mindig elárulja, meg különösen nem érdekli mi van velem.
-Mondd.
-Lássuk csak...táncolunk, majd eszünk, képzeld én főztem...aztán megcsókollak a holdfényben, majd rá ültetlek a farkamra..-mosolyogva figyelte a reakcióm.-körülbelül ennyit szántam erre az összejövetelre.
-Menj el, Jungkook.- ráztam a fejem, nagyon nem kérek most belőle.
-Nem tehetem, sajnos. - ingatta a fejét.
Néha napján annyira szívdöglesztően félelmetes, de amikor így vigyorog, nos...az sosem jó jel.
-Akkor mit csinálsz, leütsz és kivonszolsz az ajtón, mert én nem megyek veled!-idegesen futtattam ujjaimat a hajamba.
-Nem rossz ötlet, nem rossz.- elindult felém, egy pillanatra azt hittem csak viccel, de mikor a fejemen csattant anya régi vázája amiben virágot hozott be a szobába, kérdőre vontam hogy Jungkook épelméjű.
Nem, egyáltalán nem az.

Jungkook:
_________
-Akkor mi megyünk Park asszony, jó éjt.-Jimin táskája a hátamon, ő maga a karjaim között, nem hagyok itt semmit, azt hiszem.
-Várj Jungkook, mi volt az a csörömpölés?-megálltam az ajtóban, már fél lábbal kint voltam.
Vártam egy percet.
-Csak...Jimin nekiment és összetört a vázát, tudja milyen ügyetlen.- válaszoltam diszkréten.
-Alszik?-utalt a karjaimban lógó testre.
Bár ha engem kérdeznek, pont úgy néz ki mint akit kiütöttek.
-Ja.-adtam egy igen rövid és kicsit sem illedelmes választ.
Menni akartam, vártam, hogy hazaérjek, már ott tartottam az asszonyt is leütöm, csakhogy tudatlanul is, kimentette magát.
-Akkor vigyázz rá.-az asszony végre kezébe vette az újságot hogy tovább folytassa amit elkezdett.
-Én...mindig vigyázok rá. -olyan halkan mondtam hogy meg sem hallotta, nem is ez volt a célom.

-Ahjj Chim, olyan szép vagy.- tudom hogy, nem hallja.
Belemártottam magam, elsöprő érzés volt újra a szűk és nedvvel teli lyukában lenni.
Amint löktem rajta egyet, azzal együtt ő, és az ágyam is megmozdult, ez nagyon hiányzott nekem.
-Remélem ha felébredsz, nem ijedsz meg.-csókoltam szájon.