🔞Felőlem Megdögölhetsz🔻Jikook

🔻4🔻

Jungkook

-Nagy szunyókás vagy, reggelizz,  vedd be azokat a gyógyszereket is, amiket ott látsz!- szabad kezemmel mutogattam a reggelije felé.
-Mi...
-Ne kérdezz, egyél.-fújtam ki a füstöt a számból, nem arra akartam, mégis Jimin arcába ment mérgező égéstermék.
Minden esetben, legyen vendég, vagy bárki, mindig is a szobámban cigiztem, sosem volt senkinek ellenére. Vagy csak nem mert szólni nekem.
-Oké.-motyogta, reszketegen kifújta magából az oxigént.
Végig rajta tartottam a szemem, ahogy magához veszi a pohár narancslevet és bele kortyolva lenyeli vele a pirulákat. Nem kell aggódni, nem mérget adtam neki, csak egy közönséges fájdalomcsillapító az.
Falatozott a sajtból is, és a olivabogyónak felét is megette, azt hiszem ő ennyit eszik.
-Köszönöm a reggelit, elmegyek arcot mosni.
Most annyira báránylelkű, máskor pedig a tökömet le tudja szakítani a helyéről. Roppant érdekes.
Még ő végezte a dolgát,  én folytonos megfigyelésben tartottam, na nem mintha nem lenne jobb dolgom. Az ablaknál álltam keresztbe font karokkal, a régen elégett bagóval.
Bőröm az a pontja bizsergett, az előbb nyomtam el rajta a cigaretta égő felületét.

Formás kis fenekét volt időm szemügyre venni, vékony fehér lábaival ment az egyik pontról a másikra, és ez a rövid gatya...
-Miért ütöttél fejbe?
El löktem magam a párkánytól, meg közelítettem őt.

Pont mint a vadász, a vadat.
Ne fuss, reménytelenül...már kinéztelek magamnak.
Enyém vagy, síríg tartóan, zokogj, szenvedj, áss gödröt...akkor is az enyém vagy, ha fűbe harapsz.

-Azt mondtad nem akarsz jönni hozzám, hát megoldottam.-közöltem száraz hangsúlyban, ajkait fusztráltan lekonyította.
-Ne gyötörj, Jungkookah!
-Shh!-ajkaira hajoltam, be kell fognia a száját, nem akarom, hogy beszéljen.
Általában ilyenkor édes, mert elgyengül, és meg kell támasztanom őt, ha nem akarom hogy a földre zuhanjon.

Édes nektár, sötét veremnek, üres mellkasomban fényáradat, ó Jimin, kár, hogy aki a sötéttel játszik, maga is azzá válik.

-Szeretlek!-hajtja a fejét rám, pontosabban a kulccsontomra, azt eléri magasságával.
-Biztos vagyok benne, ha lennének érzéseim, ugyan így vélekednék.-csókoltam homlokon.
-Ugyan, ne áltasd magad.-simított a mellemre.
-Miért hiszed, csak a bolondját járatom veled?-simítottam arca bal oldalán lévő szemhéját.
-Gyanítom, te sosem leszel képes maroknyi érzelem kifejezésére sem. Ez lennél te, Jungkookah.-tudtam, ez szívéből szólt, tényleg így vélekedik rólam.
-Akkor miért látom azt, próbálsz megváltoztatni?-mosolyodtam el, átláttam rajta, ez pedig nyilvánvalóan bosszantja.
-Rossz a szemed, Jungkookah, én nem akarok tőled semmit.-lökött messze magától, mind a két értelemben.
-Profi látásom van, te pedig borzalmas hazudozó vagy.-kuncogtam.
-Nem mindenki lehet jó mindenben.