🔞Felőlem Megdögölhetsz🔻Jikook

🔻5🔻

Haza engedtem Jimint, a tudattal hogy holnap ugyan úgy találkozunk.

Közömbös volt az arcom, sosem keltett félelmet az egyetlen emlékkép, ahol talán megöltem őt... talán nem. Jó magam sem tudom, én öltem meg-e, bár saját kezűleg billent ki az ablakon, halovány emlékeim szerint. Valószínűleg a drog miatt hitte, hogy tud repülni.
Szegénykém...
Arról én nem tehetek hogy agyilag nem volt száz százalék, ha ő repülni akart...ki vagyok én hogy ne nyissam ki előtte az ablakot.

"Repülj, míg ha az csak pár másodperc"

Itt felmerül egy kérdés, vagy én vagyok született pszichopata, vagy ő volt fogyatékos?
Ezt költői kérdésnek szántam, naná hogy ő volt a hülye.
De legalább élt a lehetőséggel, mások túl nyuszik ehhez.

Az iskola...az iskola, retardáltakkal teli intézmény, olyan tanárokkal melyek azt sem tudják mit tanítanak, jobbik esetben még mindig papírral a kezükben.
Aztán ott az igazgató, akit három évem alatt egyszer ha láttam.
Folyosón képtelenek kussban meglenni, azt nem értem miért itt kell megvitatni a focimeccs nyertesét, vagy hogy szombat este kit baszott meg.
Örök rejtély marad számomra, hogy csinálhatnak ennyi fogyatékos gyereket.

Jimin tekintete találkozott az enyémmel, rögtön elfelejtette hogyan kell járni, amint beléptem a látószögébe, elég vicces volt, mikor lefejelte a szekrényét annyira nem figyelt, miközben elindult volna felém.

-Szevasz angyalom!-csíptem bele a fülébe.
Tudom hogy ettől mindig lángba borul, gyönyörű arca.
-Szia.- ma is halkan beszél, bezzeg amikor a hálószobámba vagyunk, csak úgy zeng az egész ház.
Valami átsuhant az arcomon, egy ütés féleséget éreztem meg a karomon, Jimin bosszús arcával álltam jelenleg szemben.
-Ma is perverzkedsz, ezt nem hiszem el!-lobbanékonysága miatt felkacagtam.
-Nyugszik a baba, ne légy velem szemtelen.-borzoltam össze az ebben a percben megigazított haját.
Egy kis hajas baba.