Medicopter 117-Egy karácsonyi történet /Befejezett/

2x07. rész - Az apósnak mindig igaza van

Kedves olvasók!

Az ünnepek lassan véget érnek, ezzel együtt a regény is lassan közelít a befejezéshez. Remélem nektek is olyan jó volt olvasni, mint nekem megírni. Na persze az utolsó fejezetig még van pár nap. Addig is további jó olvasást. És ha nem olvastátok volna, szíves örömest ajánlom nektek előző két regényemet is. :)

***

Martin egy bárban várta Werner érkezését. Az elmúlt napok során Karin emlékezete visszatért, ám az apjával való fagyos viszonya továbbra is a régi volt. Werner makacsul tartotta magát a saját elképzeléseihez, Thaler doktornő viszont nem hajolt meg az öreg akarata előtt. Mivel valaha Gruber doktornak is hasonló gondjai voltak az apjával, a férfi úgy érezte, hogy tennie kellett valamit szerelme boldogságáért. Martin feltett szándéka az volt, hogy leendő apósa lelkére hasson. Noha nem ismerte túl jól Wernert, de arra már Gruber doktor is rájött, hogy az idős férfival akkor lehetett eredményesen beszélgetni, ha már volt benne egy kevés alkohol. Az öreg Thaler pár perc késést követően érkezett csak meg és láthatóan nem sok kedve volt a találkozáshoz. A helyzet viszont változott, mikor az első kör pálinka legurult. Fél óra elteltével a két férfi úgy társalgott, mint két régi barát. 

-Egy nőnek sem volna szabad azt átélnie, amit Karin viselt el Gregor oldalán. Nagy fájdalmat okozott a lányának azzal, mikor azt mondta neki, hogy megérdemelte a veréseket. Karin napi rendszerességgel volt elszenvedője a pofonoknak és csendben tűrte, hogy megerőszakolják. Nekem is van egy lányom, ezért sem hiszem, hogy létezik olyan apa, aki örül annak, ha a saját vére szenved.-mondta Gruber doktor finoman, a hatás kedvéért pedig egy apró mosolyt intézett leendő apósa felé. Hála Martin meggyőző képességének, Werner sóhajtások közepette tette le az italos poharat és olyan arcot vágott, mint aki éppen most értékelte át az életét. Az idős férfi összes félelme és fájdalma az arcára volt írva. A doktor még azt is sejtette, hogy az öreg a magánytól vált keserűvé.

-Tudja kedves Martin, én sosem voltam egy verekedős alkat. Mindig megvetettem az erőszakot. A volt nejem viszont heves, temperamentumos asszony volt, aki  a férjének is oda csapott. Ez a mi időnkben nagy szégyen volt egy férfi számára. A megaláztatások, melyeket minden egyes nap el kellet viselnem, megtörtek és gyűlöltem az egész életet. Mikor megtudtam, hogy Karin házassága micsoda gyötrelem volt, forrtam belülről, de nem tettem semmit a lányomért. Pocsék apa vagyok, de Karin valóban sokat jelent a számomra.-magyarázta a férfi és messziről lerítt róla, hogy a szavai szívből szóltak. Gruber doktor megértően bólintott, noha egy kicsit még mindig haragudott a mellette ülőre. Miközben ők ketten a pultnál beszélgettek, a vendéglő másik végében hangos zűrzavar alakult ki. Após és veje kíváncsian mentek a hangok után, mely abból származott, hogy egy fiatal srác minden előzmény nélkül rogyott földre. Miközben Martin felmérte a beteg életfunkcióit, addig az öreg Thaler a mobilja után kapott és a mentők számát tárcsázta.

Ezzel egy időben a Medicopter támaszpontján a "B" csapat volt szolgálatban. Karin, Clara és Leonard épp a körasztalnál ülve futották át a reggeli lapokat, mikor a nap első bevetése megérkezett. A diszpécser ismertette a részleteket, közben a társaság minden tagja a helikopterhez futott. Az ajtók sorra záródtak be, Bergmeister pilótanő pedig megkezdte a műszerek felkapcsolását. A kellő fordulatszám elérését követően a gép a levegőbe emelkedett. 

-Medicopter 117 a központnak. Kérem a bevetéssel kapcsolatos további részleteket.-szólt bele Clara a mikrofonba

-Központ a Medicopter 117-nek. Eszméletlen személy fekszik a Wilden Kaiser nevű fogadóban, Ellmauban. Dr. Martin Gruber már a helyszínen van. A páciens valószínűleg infarktust kapott.-hangzott a diszpécser válasza. A beszélgetés végeztével Clara bontotta a vonalat, majd feltette napszemüvegét és azon keresztül csodálta a tájat. Hála a gyorsaságnak, alig tizenöt perccel később már a szóban forgó vendéglő előtt landoltak. Földet érést követően Karin és Leonard a két zsákkal együtt futottak az ellátásra váró személyhez. Mikor meglátták egymást, Thaler doktornő és Gruber doktor egy szerelmes pillantással köszöntötte a másikat. Apja jelenlétéről viszont az orvosnő még csak tudomást sem vett. Werner értette lánya viselkedését és mintha csak most döbbent volna rá, hogy egész eddigi életében idegenként viselkedett az egyetlen gyerekével. Miközben ő az életén merengett, addig két orvos összhangban dolgozott együtt a páciens ellátása során. Werner, aki most először látta Karint munka közben, büszkén figyelte lányát.