Medicopter 117-Egy karácsonyi történet /Befejezett/

1. rész - Egy új kezdet

Karácsonyi vásárok, mézeskalács és forralt bor. Az ünnepek közeledtével minden a szeretetről és a családról szólt. A szeretet ünnepe viszont csak azok számára volt különleges, akiket család vett körbe. Karin Thaler doktornő sajnos nem volt olyan szerencsés, hogy szerető emberek között élhetett. Neki nem volt férje, gyereke és barátai, akik értelmet adtak volna a három napos ünnepnek. Nem volt lakása, nem volt mellette egy szerető férfi és egy idegen városban, idegen emberek között meglehetősen elveszettnek érezte magát. Az egyetlen, amije volt, az a fájdalmas múltja. Minden rossz ellenére izgatottan várta, hogy mit tartogatott számára a jövő. Már-már azt hitte, hogy a démonait maga mögött hagyta, mikor a múltja egy darabja megint megkísértette. Thaler doktornő épp úton volt az új munkahelyére, mikor egy ismerős kocsi bukkant fel mögötte. Karin igyekezett megőrizni hidegvérét, ugyanakkor fél kézzel a mobilja után kapott. Lenyomta a segélyhívót, majd két kicsörgést követően egy kedves női hang fogadta a hívását. 

-Emilia, segítened kell. Azt hiszem Gregor rám talált.-szólt bele Karin a telefonba. Hiába a kétségbeesett hang, sajnos nem azt a választ kapta, amire számított. 

-Minden a legnagyobb rendben van. Az embereim éjjel-nappal Gregor nyomában vannak. Bárki is követ, biztos, hogy nem Gregor az. Próbálj meg nyugodt maradni. Értem, hogy az elmúlt évek kicsinálták az idegeidet, de van olyan is, hogy higgadt viselkedés.-hangzott a kedvesen, kioktató válasz. Thaler doktornő nem reagált semmit az intelemre, helyette köszönés nélkül nyomta ki a telefont. A nő tökéletesen tisztában volt azzal, hogy a félelmet és a fájdalmat, melyet Gregor oldalán kellett megélnie, soha és senki nem lesz képes megérteni. Mindössze egyetlen férfi éreztette vele, hogy mellette állt, de sajnos erről a személyről a doktornő évek óta nem is hallott. Gondolkozni azonban most nem volt idő, hiszen a jól ismert kocsi ismét a nyomában lihegett. Karin gázt adott és csak bízhatott abban, hogy sikerült leráznia a piros Mercedest.

Mialatt München belvárosában zajlott az üldözés, addig az ausztriai Ellmauban egy átlagos reggel vette kezdetét. A Gruberek lassan ébredeztek. A család nagyon összetartott, de mint mindenhol, náluk is akadtak titkok. Az addigi béke akkor bomlott fel, mikor napvilágra került, hogy az elhunyt családfőnek a két fián kívül született egy házasságon kívüli lánya is. Gabriele Kollmann még csak egy éve volt része igazi családja életének. A nő édesanyja, Angela egy betegség következtében vesztette életét. Nem sokkal a halála előtt az asszony bevallotta, hogy lánya igazi apja Johann Gruber volt. A hír nem csak Gabit, de a Gruber család többi tagját is meglepetésként érte. Mára viszont az özvegyet leszámítva, mindenki megbékélt az új helyzettel. Lizbeth épp kávét és gyümölcslevet tett a teraszon álló asztalra, mikor kisebbik fia, Hans és két unokája, Lili, valamint Maja jelentek meg az udvaron.  Miközben ők a reggelihez készültek, az emeleti háló egyikében Kollmann doktornő a bátyja keltető hangjára ébredt. Martin finoman felrázta húgát.

-Kérted, hogy ébresszelek. Ideje felkelni hugicám. A bázison már biztosan várnak rád.-suttogta a férfi egy kedves mosollyal az arcán, ezt követően az ágy szélére ült

-Ma egy új orvosnő érkezik a támaszpontra. Már alig várom, hogy megismerhessem, hiszen mióta Mark megsebesült, mind a két műszakot nekem kell vinni.-mondta halkan, miközben kinyújtóztatta fáradt végtagjait. Gabriele vetett egy gyors pillantást szeretett bátyjára. Hiába a férfi vidám mosolya, a szeme nem derűről árulkodott. Ismerve az előzményeket, Kollmann doktornő sejtette, hogy miről volt szó.

-Robert tegnap este megint itt járt. Te épp zuhanyoztál, ezért nem tudsz róla. Egy nagy csokor rózsát hozott neked és üvöltözött egy sort, hogy látni akar. Hanssal együtt kidobtuk innen.-magyarázta Gruber doktor közömbösen, ugyanis a szóban forgó Robertet maga sem kedvelte