Killing Stalking Könyv

1./1 fejezet

Általában egy normális kapcsolatban a lány és a fiù egymásba szeret, majd járni kezdenek, vagy esetleg megegyeznek abban, hogy csak barátok maradnak. Hogyha szeretünk valakit nem furcsa, az ha érdekel a privát élete és hogy az interneten minden mozzanatát követem... Igaz? A nevem Yoon Bum és egy férfi vagyok. Azt hiszem szerelmes lettem egy másik férfiba, akitől sokmindent szeretnék kérdezni. De ezt nem tehetem meg.

Mégis minden nap egy házhoz megyek és próbálok rájönni egy kódra amely nyitja annak ajtaját. Nem tudom miért csinálom ezt. Félek és izgulok amint a ház közelébe megyek. De be akarok menni Sangwoo otthonába, látni akarom milyen helyen él, hogy milyen a szobája és érezni akarom a ruhái illatát. Miért teszem ezt? Meg vagyok győződve róla hogy a szerelemért. Otthon a párnámba nyögve a nevét, szoktam magam kielégíteni.

Először a főiskolán találkoztam vele az elso év második szemeszterében, a főiskolán amit én 4 évvel később kezdtem el. Csak akkoriban értettem meg igazán, hogy mit is jelent népszerűek lenni. Sangwoo önzetlen és vidám kisugárzása vonzotta maga köré az embereket. A lányok figyelmét sem kerülte el helyes külseje. Megosztó és igen nagy baráti körrel rendelkezett és igen sokan ismerték. Viszont, azt mindenkinél jobban tudtam, hogy én sosem kerülhetek hozzá olyan közel mint egyes barátai. Nekem az egyetlen kontaktusom vele az volt amikor a szemünk találkozott. Ilyenkor az izgatottságtol bizsergő érzés fogott el, majd azon kezdtem gondolkodni, hogy milyen lehet szex közben. Csupán ez miatt már úgy éreztem hogy talán lehet köztünk egy enyhe kapocs.

Az első szemeszter végén kaptam egy feszólítást a hadseregtől. Tudam hogy be fognak hívni, de vékony termetem miatt arra számítottam, hogy a közszolgálati egységhez fognak beosztani. Ennek ellenére aktív katonai szolgálatba helyeztek. Reméltem, hogy sikerül majd csendben letöltenem a szolgálatomat és próbáltam nem aggódni miatta. Az őrmester kiszemelt magának így már az elejétől a saját szakaszomban is különc voltam.
- Hé Bum! Szorísd össze rendesen a lábaidat! Gyerünk még harmincat! - jött oda segíteni az egyik katonatiszt. Elgémberedett lábaimmal viszont már nem voltam képes többre.
- Sajnálom! - nyögtem ki nagynehezen.
- Haha! Halljátok hogy nyögdécsel? - már a homlokomon folytak az izzadság cseppek csak annyit tudtam tenni, hogy elkeseredett szemeimmel kérleltem őket hogy hagyanak.
- Egy ilyen kis mozgástól már nyivákolsz? - de nem hagyott békén - Na miaz? Semmi válasz?
- Nem fáradtam el! - mondtam ki nehezen zihálások közt, de igen is fáradt voltam, alig tudtam megemelni végtagjaimat.
- Akkor segítsek kicsit? - kérdezte kélyes hangon, élvezte,  hogy játszadozhat velem gyengébb kinézete miatt. Majd megfogta a két lábam és szétfeszítette.
- Várj! Kérlek ne! - kérleltem rémült hangon, tudtam mit tervez velem csinálni. Felém hajolt és végig nézett rajtam, majd önelégülten elmosolyodott. Reszketve kérleltem hogy hagyjon, de ő mit sem törődve velem csak vigyorgott.
- Mi folyik itt!? - hirtelen szakította félbe őrült zihálásom és ilyedten néztem a hang irányába a felettem magasodó férfival együtt.
Sangwoonak hála az nap nem esett bajom, és nem is láttam őket többet. Talán Sangwoo miatt. Majd befejeztem a szolgálatom.

---------------------------
Itt is lenne az első rész, remélem tetszett!❤️