Killing Stalking Könyv

1./4 fejezet

Ahogy a párnák közé hajtva a fejem éreztem Sangwoo édes illatát. Nem tudtam ellen állni az illatnak és a gondolatnak, hogy ő, itt, ebben az ágyban szokott aludni amiben most én is fekszem. A testem természetesen reagált erre, és képtelen voltam uralkodni magam felett. Mikor már éppen azon gondolkoztam, hogy könnyítek magamon, az ágy melletti szekrényből hirtelen furcsa zajok zavartak meg. Végül kíváncsiságom győzedelmeskedett a vágyaim felett így bepillantottam a szekrénybe. Teljesen szokványos dolgok voltak benne; tisztószerek, dobozok... Viszont volt ott valami nem oda illő, egy helyre nem volt semmi se pakolva, egy lejáró ajtaja ami le volt lakatolva. Szerencsémre a lakatban ott pihent annak kulcsa is, így egyből felnyitottam. Lenézve egy meredek lépcsőt pillantottam meg, melynek alját már homály borította a sötétség miatt. Nyeltem egyet, majd lebotorkáltam a lépcsőn. Leérve, a fentről beszűrődő fény segítségével ki tudtam venni egy asztalt, amin egy szerszámos készlet volt kibontva. Mentem volna tovább a pincében, amikor pár lépés után beleütközött valamibe a lábam. Rögtön lenéztem és egy megkötözött, félmesztelen nőt pillantottam meg.
- Mi a franc!? - kiáltottam fel ilyedtemben, majd a földre estem. Ekkor láttam meg jobban, a hideg kövön fekvő nőt. Felkarját felső testéhez szorították, míg a csuklóit szorosan hátul a derekára. Vádliját pedig szintén szoros kötésben a combjához szorították. Bokáját a kötelek alatt kék és zöld borították, amik kétszer akkorára voltak bedagadva.
- Jól vagy? - a hangom megremegett a félelemtől és a zavarodottságtól. Aztán feltűnt, hogy a szőke nőnek a szemei és a szája is be van kötözve. Remegő kezemmel oda nyúltam és kiszabadítottam annyira, hogy lásson és tudjon válaszolni. Mindeközben, azon gondolkodtam hogy, mit keres egy nő, megkötözve Sangwoo pincéjében? Nem értem mi folyik itt...
- Ments meg! Ments meg! Kérlek! - kiáltott fel egyből, amint egy picit már arébb húztam a száján lévő rongyot.
- H-hé! Nyugodj meg... - probáltam megnyugtatni őt, és egyben magamat is, hiszen semmit sem értettem.
- Miért csinálod ezt velem?! Kérlek...! - csuklott el a hangja a végére.
- Öö... Először had oldozzalak el! - próbáltam logikusan gondolkodni ebben a helyzetben. A nő viszont hirtelen torka szakadtából kezdett üvölteni, hogy tűnjek innen.
- Én csak el akartalak oldozni - tántorodtam inkább el. Nem értettem a helyzetet, ott sírt és ordibált előttem, én meg próbáltam valami olyat kitalálni ami segíthet. Nem kellett sokáig gondolkodnom mert éreztem, hogy áll mögöttem valaki.

_________________________
Szvl ez a rész rövidebb lett mind a többi, de hamarosan hozom a 2. fejezetet. Addig is pusza mindenkinek 💕