Killing Stalking Könyv

1./3 fejezet

Amint beléptem a házba beleszippantottam a levegőbe de semmi édekeset nem éreztem, viszont rettenetesen örültem és izgultam is egyben. Megindultam a szemben lévő folyosón, a falon húzva végig a kezem egy szobához vezetett utam, amely tőlem balra volt található. Ahogy benéztem egy kissé rendezetlen ágyat és egy gardróbszekrényt pillantottam meg. Rögtön lefagytam örömömben, hiszen tudom kinek a szobája lehet ez, és bele is vetettem magam Sangwoo ágyába.

A város zajos hangjai közt Sangwoo és az egyetemről, egy egész csinos lány barátjával járták a nyüzsgő utcákat. Hirtelen egy duda szó, és egy melléjük guruló járőr kocsi szakítja meg önfeledt beszélgetésüket:
- Hali Sangwoo, mi a helyzet? - szól oda vidáman az idős rendőr mint akik már régi haverok. Az egyetemista fiúnak egybol fel csillant a szeme az üdvözlés hallatán, és ment is oda a már lehúzott ablakú, feltűnő kocsihoz, a lányt feledésbe hagyva.
- Park járőr! Hogy van? - hajol le az ablakon benézve a mosolygós rendőrökhöz, .
- Egész jól! - majd Sangwoo az egyik kezét az ablakon benyújtva kezet ráznak egymással - Micsoda kézfogás! Férfiasabb lettél a hadsereg utàn!
- Férfiasabb? Inkább ráncosabb! - netvetnek együtt, de mind eközben az anyós ülésen ülo tása a járornek két tuz közé került. Viszont igaza volt az öregnek, valami tényleg megváltozott a férfiúban.
- Az ott a barátnod? Várt rád 2 évet? - néz ki a kocsiból Park járor a csendben álldogáló, otthagyott lányra.
- Nem! O csak egy barátom az egyetemrol - helyeselt még mindig jókedvuen Sangwoo. Park úr össze húzott szemekkel méregette és egyre csak helyelte, hogy már pedig nem létezik férfi és no között csak barátság. Persze a fiatalok lazára vették, és kitartottak a saját igazuk mellett. Mikor már alább maradt a jókedv, Sangwoonak feltunt, hogy végig egy számára ismeretlen, szúrós szempár méregette ot végig. Majd rá is kérdezett már természetes hangon:
- Hol van Junjae? Nem o volt a társa?
- Más körzetbe helyezték át - mondta közömbös hangon Park járor, majd az anyósülésen ülő, szemüveges társára mutatott - Most vele vagyok.
- Ah, értem. A nevem Sangwoo - mondta illedelmesen és gúnyosabb mosolyra húzta a száját. Kívülről úgy tűnhetett mintha egyeltalán nem örülne az új társnak.
- Yang Seungbae rendortiszt - mondta a szokásos hideg és gyanakvó hangján. Az egyetemista fiú elkezdett behajolni a kocsiba, Yang Seungbaeval találkozott a tekintetük amitől a rendőrtiszten alig észrevető nyugtalanság lett urrá. Sangwoo vidám kisugárzása ellenére most szemeivel gyilkolni tudott volna. Higgadságot árasztott, de nem olyat, amitol megnyugszik az ember. Füléhez hajolt, és elobbi jókedvű hangján megszólalt úgy, hogy az idősebbik is hallja:
- Ha bármi furcsát érezne az csak Park felügyelő cipőjének a szaga - o maga belemolygott ugyan mondandójába, viszont viszont a két rendőrből vegyes érzelmeket lehetett kiolvasni. Park járőr egyhén zavart és ideges lett, majd mind ezt leplezni próbálta egy erőltetett mosollyal. Társa megnyugodott, és az elobbi stresszből keletkezett levegőt fújta ki.
- Jut eszembe, egy rokonod a házadnál van, nem kellene oda menned? - váltott miharabb témát az ideges rendőrtiszt.
- Tessék!? - kérdez vissza zavarodottan és tágra nyílt szemekkel Sangwoo. Az idős rendőrtisztnek tényleg akkor jutott eszébe ez az információ. Viszont nem gondolta, hogy ez pontosan mekkora port is fog kavarni...