Killing Stalking Könyv

1./2 fejezet

Egyik éjjel otthon, szembesültem önmagammal. Csak aznap jöttem rá igazán, hogy szerelmes vagyok egy férfiba, aki egyszer megmentett és az óta azt sem tudja, hogy létezem. Mivel tisztában vagyok a helyzetemmel tudom, hogy nem fogom magam túltenni rajta olyan könnyen mint azelőtt.

- És ez sem... - motyogtam magamba csalódottan amikor ma már lassan a tizedik számkombinációt próbáltam Sangwoo háza előtt, de még így se nyílt ki az ajtó. Majd egy rekedtes férfi hangot hallok a hátam mögül.
- Elnézést! Éppen a környéken járőrözünk mert megnőtt mostanában a birtokháborítások száma errefelé, szóval legyél óvatos - figyelmeztetett a helyi rendőr fehér-kék kocsijukból - Mi? Ez Sangwoo háza... - folytatja magában már halkabban.
- Az kicsoda? - kapja oda hideg tekintetét társa aki mellette, az anyós ülésen foglalat helyet.
- Csak egy kölyök akit ismerek. Elköltözött volna? - kérdezi inkább magától az ősz hajú járőr. Válaszul a fiatalabb rendőr szúrós tekintetével kérdőn néz rá, majd lassan kiszáll az autójukból. A kapu előtt megállt s, rám emelte gyanakvó tekintetét.
- Elnézést. Ez a te házad? - kérdi tőlem, hideg hangon. A félelemtől megremegve egy izzadságcsepp folyik le a halántékomon.
- Sanwoo egyik rokona vagyok és csak azért jöttem hogy elvigyek valamit - válaszoltam remegő hangomon, de nem csak a hangom a testem is remegett. Őszintén, még én sem hinném el ezt az édes hazugságot. Viszont nem tudtam mást kitalálni hirtelen. Már éppen készültem volna fel a további gyanakvó kérdéseire, mire a kapuban álló férfi megszólal:
- Nos, akkor további szép napot - meglepettségemben csak dadogva megköszöntem. Már nyugodtabban fordultam vissza a papírral a kezembe, azzal papírral melyen már több havi munkám volt látható. Nagy szerencsém van, hogy ez nem veszett most mind oda. De akkor... Miért nem ment már el? Még mindig éreztem ahogy a szúrós tekintetével a kapuból engem néz. Ha most megfordulok tuti letartóztat, be kell ütnöm az utolsó számkombinációt. Nem hibázhatok mert akkor vége mindennek. Remegő kezemmel elkezdem lassan beírni az utolsó számsort.
- 𝘋𝘪𝘯𝘨-𝘥𝘰𝘯𝘨, 𝘦𝘻 𝘷𝘰𝘭𝘵 𝘢𝘻 5. 𝘱𝘳𝘰́𝘣𝘢́𝘭𝘬𝘰𝘻𝘢́𝘴𝘢 - szólal meg csilingelo hangon a kaputelefon. Éreztem ahogy a szívem kihagyott egy ütemet, de össze kellett szednem magam mivel hallottam, amint felfigyelt az előbbi hangra a kint szobrozó járőr már jött is volna be a kapun.
- Nem! Ez nem lehet! Nem hiszem el hogy nem az volt! - szidkozódtam magamban - De akkor csak ez lehet! - Maj amilyen gyorsan csak tudtam beütöttem az utolsó számokat amik lehettek. 5...4...2...8...8! Majd már csak az ajtó kattanását lehetett hallani amint kinyílt.
- Akkor...Viszlát! - fordulok vissza a mögöttem lemerevedett rendőr tiszthez, aki a meglepettségtől köpni, nyelni nem tudott. Aztán beléptem az ajtón, Sangwoo házába ahol kellemes meleg fogadott mivel pár órával ezelőtt még ő is itt volt.