Rómeó,Júlia és Jane | Tom Hiddleston ff.

9. Csipkerózsika és Jégkirálynő

A fáradtság délutáni alvásba torkollott, amely Hál' Istennek rémálommentes volt. Felkeléskor kipihentebben éreztem magam,mint máskor szinte mennyei érzés volt,ez életemben először történt meg,tehát offoltam a kávét. Na jó azért ne túlozzunk,talán 10 éves lehettem legutóbb,amikor ilyen jól aludtam.Az meg 1000 éve volt.
Leérve a nappaliba sehol nem találtam senkit. Ami nem olyan meglepő, valószínűleg Tom még mindig alszik. Szabad időmben,ami ritkán van, takarítok. Mindenhol,mindent.Arra gondoltam, hogy most is neki állok. Még csak hétfő,de a rendetlenség napokkal előrébb jár. Sokat vaciláltam azon,hogy porszívozak-e vagy sem. Tom biztos még alszik,nem akarom felkelteni. Megküzdött a győzelemért,megérdemli a kiadós délutáni alvást.
Éppen kivittem a szemetet,amikor az udvaron egy cica állta utamat. Nekem nincs cicám,a szomszédok pedig hüllő és kutya pártik. Valahonnan máshonnan került ide. Nyakörve nem volt. Érdekes.

-Szia pajti. Te honnan kerültél ide? - szólítottam meg a cicát,akitől még egy miau-t sem kaptam,amit azért elvártam volna,de mit is képzeltem,hisz egy MACSKÁHOZ beszélek. Nem fog válaszolni csak mert két szép zöld szemem van. Sőt rosszabb esetben jön és kitépi őket,azt pedig nem szeretném. Egyelőre nem tervezek átmenni Nick Fury-ba. A szemetet kidobtam, majd visszaindultam,mikor észrevettem, hogy a koromfekete kóbor cica követ.
-Nincs itthon semmi halam,konzervem vagy hasonlóm számodra,de ha a tej és a parizer megteszi - odasétáltam a hűtőhöz velem együtt az állat is. Régi kutyámtól maradt egy tál, amibe a tejet töltöttem ki,majd elhelyeztem elé,a földre. Összevágtam neki picire a parizert és letettem a tál mellé
- Jó étvágyat pajti.

-Ki van itt? - jött le fáradtan Tom.
-Szép délutánt! Senki. Csak egy kóbor cica.
-Errefelé is vannak kóbor cicák? Egyébként hogy vagy? Aludtál?
-Amint látod vannak,őszintén én is meglepődtem rajta. Még ha nem is akartam volna,akkor is álomba merültem volna,annyira fáradt voltam. Kellett ez az alvás. Annyira jól érzem magam...minden stressz,gond,fáradtság mintha eltűnt volna.
-Legalábbis egy időre. Te jó ég már 7 óra múlt?
-Hát igen,van aki győzelmét ünnepelve, átment Csipkerózsikába és a fele napot átaludta.
-A versenyről jut eszembe,nem is mondtam,de mindvégig azt hittem,hogy te fogsz nyerni. Jól is nyomtad. És a segítőkész férfi...tudod...
-Max.
-Igen! Max... - helyeselt nagyot sóhajtva - Szerintem rendes srác!
-Ez egy olyan,áldásomat adom rátok féle beszéd lett volna? -Nem. Csak ha valami nem jól sülne el,Taylor az én fejemet szedné le,amit egyikünk sem akar. Tehát oda kell figyeljek Jane Swift udvarlóira. Mi lenne ha elmennék veled a randira?
-Először is,ez nem randi! -Te magad mondtad az autóban. Hangosan gondolkodtál.
- Másodszor - folytattam feszülten - ő nem udvarló,csak egy kedves fiatal úr! Harmadszor kérlek,bárhogy megszivathatsz,csak ne gyere el velem.
-Mégiscsak fontos ez az egész,nem?
-Nem mondtam,hogy nem az. És azt sem hogy az. De kérlek! Megígéred?
-Ha nem ígérném meg,akkor te megígértetnéd velem valahogy másképp,igaz? - kérdezte a férfi sóhajtva,tudván hogy nincs sok választási lehetősége,mire én bólintottam - Akkor ígérem,hogy békén hagylak,amíg randizol a fiúaddal.
-Annyira,de annyira hálás vagyok. És nem a fiúm,valamint nem is randi - Annyira boldog voltam,mivel tudtam,hogy Tom nem fog bekavarni. És hogy honnan tudtam? Igazából sehonnan! Az ígéretek legtöbbször üres,jelentéktelen mondatok,amelyeket azért mondunk ki,mert vagy kényszerítenek rá,vagy a jobb dolog érdekében kimondjuk,a mondat súlyára nem gondolván. Mert bizony minden kiejtett betűnek súlya van. Nem beszélve a mondatokról. És akkor vannak a mondtátok,amelyeket részleteznem sem kell,hisz úgy kezdődnek,hogy "Ígérem". Ezeket nevezzük ígéreteknek. Igen,csak nevezzük,szorult helyzetekben pedig használni kényszerülünk. Ennyit érnek. De valahogy mégis bennem volt az,hogy Tom legyen akármilyen vicces is,és bosszúvágyú, tudja a szerencsétlen múltam részleteit és éppen emiatt nem fog bekavarni ebbe az egészbe. Meg végülis brit úriember. Nem beszélve arról,hogy félig családtag.