Rómeó,Júlia és Jane | Tom Hiddleston ff.

20.Becsüld meg azt amid van

Fáradtan,kedvtelenül indultam neki ennek az egész útnak. Veronica turnéja a színházzal kissé gyanús nekem. Ettől függetlenül belegyeztem abba,hogy elmegyek erre a New York-i útra és megpróbalom élvezni,hisz ott lesz Tom is,aki még ha nem is akarnám,rám erőltetné ezt az egészet. A repülőtéren az egyik őr felé közelítettem,majd átadtam volna az útlevelemet hogy meg vizsgálja azt,de az őr hamarabb megismert. Rákérdezett arra,hogy én vagyok-e,mire unott arccal válaszoltam hogy igen. A baseball sapka sem ér semmit,ha az ember szuperhős...
A férfi elmesélte,hogy imád engem,J/k-t (Jane karaktere),és minden egyes filmet, amiben benne vagyok. Sőt nem csak ő,hanem az egész családja,még a 4 éves lánya is. A története közben elkezdtem mosolyogni,talán azért mert ekkor végre nem az útra és a muszájságra gondoltam, hanem arra,hogy mindazt amit teszek egy egy részben magamért teszem,más részben a rajongókért,akik megőrülnek értem. A férfi készített velem 2 képet és aláírást is kapott, amiről megígérte,hogy átadja a lányának. Egy utolsó mosolyt küldtem felé,majd indultam tovább a csapathoz,amely már várt rám. Köztük volt Tom,Veronica,Alicia és a többi színész/ügyintéző a színházból. Együtt szálltunk fel a gépre,amelyen az elkövetkezendő 5 órámat filmezve töltöttem el.

Egész úton mellettem ült Tom,nem szólt hozzám,én pedig szintúgy tettem,mint ő. Egyszer szeretett volna szót váltani velem,de alvást tettetem. Amikor pedig nekem lett volna szükségem a férfi társaságára ő aludt...de nem akárhogyan. Bár szemeit lecsukta,de szempilláit tovább mozgatta. A szája nem volt teljesen bezárva,volt egy résnyi távolság alsó- és felsőajka között,ahol nyugodtan kipréselte a szén-dioxidot magából. A szemüvege, amit nem értettem,hogy miért vett fel,teljesen fél oldalasan állt rajta, megkönnyítve őt ettől,levettem róla,persze csak miután készíttem egy képet róla és lementettem azt. Nem tudtam megállni,hogy ne készítsek róla képet,amikor ilyen aranyosan aludt felnőtt férfi létére. Egyszerűen az van,hogy akárhányszor próbálom őt eltolni magamtól,az nem sikerül, helyette még jobban bevonzom őt és megkísértem a keserű múltat. Érzéseim minden lélegzetvételével egyre erősödnek. Ha Max sem tudta a legpiszkosabb hazugságaival a köztünk lévő tüzet kioltani,akkor én,puszta utálattal sem fogom tudni,miközben nagyon jól tudom,hogy egyáltalán nem ezt érzem.
Órákkal később már a hotelszobáinkban voltunk. Talán a sors keze,talán Veronicáé,de Tom és az én szobám egymással szemben van. Tom csütörtökön nálam hagyta a felsőjét,amit tegnap pakolás közben megtaláltam és gondoltam visszahozom,mielőtt Taylor találná azt meg nálam. Kettőt kopogtattam a szemközti szoba ajtaján,majd bepréseltem magam rajta. A férfi épp akkor jött ki a fürdőből, valószínűleg átöltözött. Egy szűk pólót viselt,amin kénytelen voltam elmosolyodni, amit ő szóba is hozott.

-Mi az? - kérdezte szemöldökét összerántva,amire én csak a szememet forgattam,mert mindketten tudtuk,hogy az izmait meglátva emlékek jöttek elő arról az estéről és azon mosolyogtam el.
-Nálam hagytad ezt - adtam át a felsőt,majd fordultam is kifelé.
-Hé hova sietsz? - szaladt elém ezzel elgátolva a kivezető utat.
-Pihenni szeretnék.
-Azt itt is megteheted. Még nem szidtalak le - nem teljesen értettem a férfit,hogy miért akart leszidni ezért jeleztem folytassa - Hemswi mondta,hogy küldtél neki egy képet rólam. Hadd lássam!
-Milyen képet? Ó,hogy azt a képet - próbáltam eljátszani az arcomon Tomot,ahogy éppen aludt. Feloldottam neki a telefonomat,majd ő kivette azt a kezemből,persze én utána rohantam mert nem akartam hogy olyan appokba lépjen be,ahol láthat valamit,amit tegyük fel,nem kéne. A férfi azonban játszott velem,nem adta ide a mobilomat,sőt a magasba tartotta,ami szívás,hisz ígyis magasabb nálam,így pedig egyszerűen lehetetlen elérnem. Végre egyszer sikerült hozzáérnem a telefonhoz de azt átvitte a másik oldalára,átadva a jobb kezébe. Amikor én is arra az oldalra fordultam azzal a ténnyel találtam szembe magam, hogy Tomon fekszem az ágyán közben ő a telefonomat sajáténak képzeli. Túl közel voltunk egymáshoz,ha akartunk volna sem tudtunk volna elfordulni,egymás ajkaira tapadtunk. Tom egyből leengedte a kezét,telefonomat kiengedve a rabságából, és helyette a kezeit a derekamra és az arcomra helyezte. Poziciót váltott,szeret vezetni és felül lenni,ezt meg is tette,1 másodperc leforgása alatt én voltam alul ő felettem. Csókoltuk egymást,majd váratlanul áttért a nyakamra,amelyet először ajkaival csak hinteni kezdett és csókolta,mintha az én ajkaim lennének azok,majd éreztem,ahogy vámpír módjára szívja a nyakam,erre fel is szisszentem,a férfi pedig rám is nézett,de jeleztem,hogy folytassa és tette,amit kértem. Az ingem kigombolva állt rajtam, éppen a melltartómmal vacakolt Tom, amikor valaki kopogtatott az ajtón. Azt hittük szobaszervíz,így Tom szólt hogy nincs szüksége semmire,de a nő az ajtó túlsó felén továbbra is kopogtatott egy szó nélkül. Tom felemelte a fejét és valami eszébe juthatott,hisz erőteljesen a homlokára csapott.