Akaratlanul is beléd szerettem (Befejezett)

Untitled Part 19

BUÉK

Kuo szemszöge

A legrosszabbkor jelentek meg Arten szülei, hisz úgy éreztem kezd megnyílni. Elérhetem valaha, hogy folytassuk? Annyira más, ha leveszi az álarcát olyan kellemes személyiség, hogy az fáj. Megértő, van sebezhető oldala és sokkal gyerekesebb mint azt mutatja. Bár a gyermeteg énjét néha-néha ugyan felfedeztem, ám ez ritkán látatja a külvilág felé, s épp ezért szokatlan. Igen, tetszik a határozott, férfias személyisége a komorságával, ám a gyengeségei teszik emberibbé. Egyelőre feladom, az előttem lévő nőre kellene inkább koncentrálnom.

- No, azért rángattunk ki titeket, mert nekünk lassan búcsúzni kell. – hadarta el Rose épp hogy leültünk az asztalhoz.

- Hogy hogy ilyen korán? – lombozódott le Arten - Fogalmam sincs hogy jutnánk haza, szóval gondolom mi is szedhetjük a sátorfánk.

- Dehogy, fiam! – ütögette meg a nő barátom kezét az asztalon, hogy fellélegezhessen. - A kocsim mától a tiéd, úgy se tudnám elvinni.

- Sajnáljuk, hogy így alakult, de elszabadult egy vírus a laborból, és kell a szaktudásunk, hogy megfékezzük. – reagálta le Thomo a kérdést is, s folytatta – Jó volt megismerni Kuo, kérlek vigyázzatok egymásra. Néha nehéz vele – célzott a mellettem lévőre – de volt kire ütnie. Látogassatok meg majd minket ha lesz időtök. Amennyiben minden jól megy mi egy hónapon belül már nem leszünk az országban, szóval majd telefonáljatok. - Érdekes volt, hogy nekem címezte a szavait, mintha az én szüleim lennének. Tényleg csak így elfogadták a kapcsolatunk? Semmi hű meg ha vagy viszolygás, egyből lepacsizunk? Azért én biztos nem leszek ennyire könnyelmű Mimit illetően akárhány éves is legyen. Laza szülőnek tartom magam, de a kapcsolatok terén szeretném megóvni.

Ezt követően Artenhez fordult – Egy nagyobb összeget utalok majd a számládra, hogy ha bármi történik legyen mihez nyúlnod, ne költsd el egyszerre! Megpróbálom havonta utalni az albérleted és a kocsival járó költségeket is, de nem tudom hogy milyen körülmények várnak minket ott, ezért lehet néha-néha megcsúszok majd. Szóval óvatosan a pénzzel.

- Apa, ne aggódj felnőttem, bármikor találok munkát.

Rose szélesen mosolygott – Amellett, ha összeköltöztök, osztozhattok a terheken, ha minden kötél szakad.

- Anya, korai lenne ez nekünk. – ingatta meg fejét Arten – Erről még nem beszéltünk, ne kotnyeleskedj!

Rose épphogy nyitotta volna a száját, de Thomo megfékezte. – Igaza van, hagyd őket.

„Párom" megértve édesanyja nyugtalanságát egy gyors puszit nyomott ajkaimra, s tetteivel sikeresen kiakasztott. – Egyszer mindennek eljön az ideje, mert egyre jobban szeretem, és ezt nem egy futó kalandnak szánom.

Nem világos miért nyomul még mindig ennyire. Jó, oké csinálni akart valamit azért, hogy szülei bizakodva léphessenek le, hogy talán valóban felnőtt a fiuk. De egyre dühítőbb, hogy így játszik velem, és kihasználva a helyzetet össze-vissza beszél. Legalább itt a fináléban viselkedne férfiasan, aztán persze eshetne szó arról is, hogy mi folyik köztünk. Ideges vagyok? Igen, már hogyne lennék ideges, mikor egyre fontosabbá válik, és közben mégis csak egy színdarabban éljük meg mindezt. Tehetetlennek érzem magam...

Csillapodj Kuo, ne akarj mindent egyszerre, csak szépen lassan, élj a pillanatnak! Vállára dőltem, mit sem sejtetve abból, hogy fejemben épp most szabadult el a pokol körülfontam kezem karján. – Segíteni fogom mindenben. – Mikor egy pillanatra nem figyeltek ránk, azért belecsíptem a kezébe, hogy ne érezze túl kellemesen magát. Ha már én sem vagyok a helyzet magaslatán..