𝐅𝐎𝐑𝐆𝐄𝐓-𝐌𝐄-𝐍𝐎𝐓 | 𝘊𝘰𝘳𝘱𝘴𝘦 𝘏𝘶𝘴𝘣𝘢𝘯𝘥

3

-Tehát akkor még egyszer. Ti együtt vagytok?-tettem fel a kérdést, mire Corpse a jól betanult szöveggel válaszolt.
-Nem asszonyom, csak legjobb barátok vagyunk.
-Tökéletes lesz.-bólintottam és becsatoltam a biztonsági övemet.
-Remélem van valami pia.-hajtott fel az útra.
-Ne aggódj, van.
-Nem aggódok.-mondta, szigorúan az utat figyelve. Kezét az ülésem szélén nyugtatta, a másikkal pedig idegesen ütögetett egy ritmust a kormányon.
-De aggódsz, látom rajtad.
-Kicsit ideges vagyok.-vett egy mély levegőt.
-Játszunk valamit!-dobtam fel az ötletet.
-Találj ki valamit, én addig idegösszeroppanást kapok.-lazította ki a nyakkendőjét.
-Ugyan már, minden rendben lesz.-simítottam végig a kezén, mely az ülésemen nyugodott.
-Az utat nézd!-szóltam rá rögtön, kezét az ölembe véve, és a fekete lepattogott körömlakkját kezdtem tanulmányozni.
-Ez így nem fair!
-Csak nézd az utat és nyugi. Vedd úgy, hogy ez a játékszabály.
-Utálom a játékaidat.-rázta meg a fejét szórakozottan.

.・。.・゜✭・

-Mégis hova a faszba parkoljak?-kiáltott ingerülten.
-Valahova ahol nem parkolnak be mögénk.-vezettem végig a tekintetemet a parkolóterületen ahol rengeteg autó állt keresztbe-hosszába ahogyan nekik kijött.
-Akkor jó lesz itt, szarok rá.-parkolt be egy piros Ferrari mellé. Bentről hallatszódott a hangos zene. Az udvaron is elég sokan voltak annak ellenére, hogy eléggé lehűlt az idő. Amint beértünk a hatalmas terembe, rögtön a helyemre siettem, reménykedve hogy egyik családtag sincs még ott és sikerül megkaparintanom a marcipános süteményeket. Legnagyobb sajnálatomra ismét a pletykás banyával hozott össze a sors.
-Az egy csirke a fején?!-suttogta a fülembe lehajolva az én szintemre Corpse.
-Ugye, hogy úgy néz ki?-pillantottam rá, majd visszaintegettem a nénikémnek aki eközben buzgón invitált minket az asztalhoz.
-Látom elhoztad őt is Kedvesem. Igazán jóképű fiatalember, és eléggé magas is.-mosolyodott el a legjobb barátomra nézve.
-Hány éve is ismeritek egymást?-kérdezte Maria néni.
-Júliusban lesz tizenhét.-válaszolt Corpse. A nő jelentősen meglepődhetett a mély hangtól, mivel megugorva kis híján magára borította a pezsgőjét. Majdnem felnevettem a tágra nyílt szemei láttán, de inkább csak beharaptam az alsó ajkamat.
-Az nagyon sok idő...-válaszolta, és inkább az italát kezdte kortyolgatni.
-Elmegyek egy italért én is.-mosolyodtam el és felkeltem.
-Én is hozok valamit.-kelt fel rögtön Corpse így már ketten tartottunk az italos asztal felé. Egy koktélt megragadva gondolkodás nélkül a kertbe mentem, nem akartam visszamenni és kérdezz feleleket játszani. Az udvar egy elég nagy területen fekszik, mindenhol virágokkal és rendszeresen gondozott bokrokkal. Itt ott a padokon szerelmespárok ücsörögtek, vagy gyerekek rohangáltak a virágágyások között fogócskázva. Némelyik gyerekek az úgynevezett ígéretjátékot játszották, az arcukon tele vonalakkal. A játék olyan volt mint a fogócska. A játék kezdetén elhangzott az "ígérem, hogy elkaplak" mondat, és kezdődhetett a futkározás. A megfogott gyerek az elejéről kezdte, és így ment ez egészen addig, ameddig befejezték a játékot azzal, hogy az elkapott nem tett ígéretet. Mivel délelőtt volt szerencsém felfedezni a helyet, nem álltam meg egyik padnál sem, hanem a hátsó kert felé vettem az irányt, reménykedve abban, hogy senki sem tartózkodik az eldugott helyen.
-Hová megyünk, az őserdőbe?-kérdezte mögöttem baktatva a férfi, elsöpörve egy ágat az útjából.
-Dehogy, tegnap délelőtt találtam itt egy hintaágyat, szerencsére elég messze van mindenkitől.
-És itt bújdostál egész délelőtt?
-Mondhatjuk úgy is. Csak követtem a gyerekeket, ők találták meg először, de most nincsenek itt.
-Tehát most elfoglaljuk a hatévesek bázisát?-nevetett fel, majd beleivott a sörjébe.
-Nem, csak megpihenünk.-ültem le a hintaágyra, és amint leültem a fa megnyikordult alattam.
-Mennyibe fogadunk ha ráülök leszakad?
-Dehogy szakad, jól oda van ez csinálva.-nevettem fel. Ő is lassan leült, majd gyengéden ellökte magát. Azzal a lendülettel a hinta neki is ütközött a rozsdás kerítésnek ami mögöttünk volt.
-Megbasztad...-nevetett fel hangosan. Majdnem kiesett az ajkaim közül a még meggyújtatlan szál cigarettám a nevetéstől.
-Ha leszállunk akkor arrébb húzom.-jelentette ki, majd kérdezés nélkül vette ki a számból a cigarettát és meggyújtotta, majd beleszívott.
-Nem, nem fogod megerőltetni a kezeidet. Az orvosod így sem volt túl boldog, azt mondta pihentesd minél többet.-ráztam meg a fejemet rögtön, majd egy újabb szálat kivéve a dobozomból én is rágyújtottam.
-Ugyan, nem fogok egész életemben pihengetni, az összes orvos csak beszéli a faszságokat.
-Jó, igazad van de akkor is kérlek ne terheld még magad.
-Jó rendben...
-Na azért mondom.-bólintottam elégedetten.
-...köszönöm, hogy vigyázol rám. Tényleg, sokat jelent.
-Ezt csinálom lassan tizenhét éve.-legyintettem.
-Köszönöm még egyszer.
-Ugyan, semmi.
-Idegesítelek?
-Egy kicsit.-mosolyogtam ironizálva.
-Tudtam én, hogy érzel irántam valamit.
-Na, pontosan az ilyenek miatt idegesítesz.-nevettem el magamat. Két kisgyerek kukucskált be a fák takarásából, majd egy lemondó sóhajjal fogadták el, hogy elfoglaltuk a bandázóhelyüket, és hangos nevetéssel tovább futottak egy másikat keresni. Mindig is veszélyesnek gondoltam a sötétséget. Sötétben sokkal őszintébbek az emberek. Talán ha nincs elég világos majd nem veszik észre, mennyire bizonytalanok is vagyunk. Ezért van már négykor sötét, hogy őszintébbek lehessünk, vagyis remélem ezért. Van olyan, hogy azt hiszed értesz valakit, de igazából éppen csak félreérted.