Meglepetés

2.

Milla szemszöge

Némi gondolkozás után félénken válaszoltam Azinak, természetesen igent mondtam.
Rövid párbeszédünk után szaladtam Helgához, hogy akkor ma kénytelen lesz egyedül aludni. Válaszul csak egy kacér mosolyt kaptam, mire szemeimet forgatva léptem ki a szobából.
Belépve Azi átmeneti szobájába elakadt a lélegzetem néhány pillanatra. Azi egy alsó nadrágban nyomkodta a telefonját az ágyon fekve. Lányos zavaromban léptem közelebb hozzá, mire hirtelen rám kapta tekintetét és elmosolyodott.
-Na végre, azt hittem megszeged a játékszabályt Milla.
-Ja nem, dehogyis. Csak benéztem gyorsan Helgához elköszönni tőle.
-Ezt most úgy mondtad, mintha reggelre már nem lenne itt.-nevetett fel édes hangjával. Atya ég, miket beszélek. Csak szimplán felnevetett.
-Hát bármi megtörténhet.
-Egyébként egész éjjel az ágy mellett terveztél állni? Gyere feküdj csak le.

Tisztes távolságban befeküdtem a fiú mellé, nem is akartam mást, csak kipiihenni a mai nap fáradalmait.
Ati leoltotta a lámpát és kényelmesen elhelyezkedett.
-Szép álmokat Milla.
-Jó éjszakát Neked is.
Nem tudtam elaludni, sehogy sem voltam rá képes. Egyszer csak egy erős kezet éreztem meg a derekamon, majd közelebb húzott magához.
-Próbálj meg aludni kérlek.-Ezután csak a fiú halk szuszogását éreztem a nyakamnál és szépen lassan én is az álmok világába csöppentem.

Reggel drágalátós unokabátyám hangjára keltem fel.
-Ébresztő galambocskáim. Hasatokra süt a nap.
Csak egy morcos pillantással díjaztam reggeli ébresztőjét.
-Milyen galambocskáim ember?- kérdezte röhögve Azi. Olyan érzésem van, hogy tényleg csak egy játéknak fogta fel az egészet. Kellett nekem bele mennem. Jézusom Milla, ne gondold túl a dolgokat...
-Jaj már, hiszen olyan édesen bújtatok egymáshoz. Mik vagytok, ha nem galambocskák? Tudtam és, hogy jó ötlet lesz ez az alvós jatékocska.-Betelt nálam a pohár. Hiába pirultam egyre jobban szavai hallatán, de nem gondolhatok bele többet a dolgokba.
-Na jólvan Attila. Menj ki kérlek a szobából. Átöltözök én is, és össze dobok valami reggelit nektek.
Desh kisétált egy elegedett mosollyal az arcán. Ketten maradtunk Atival.
-Egyébként jó a feneked ebben rövidnaciban.
-Naa jólvan ám. Tényleg megyek, mielőtt folytatnád a hülyeségeidet.

A konyhába leérve Helga felajánlotta, hogy segít palacsintát sütni. Éltem a lehetőséggel, így nem kellett annyit szenvednem vele.

A közös reggeli után felmentem az emeletre összepakolni a cuccaimat Helgával.
Kiérve a kapuhoz elköszöntünk a fiúktól. Zsombor és Pisti hamar letudták a búcsúzkodást, viszont legnagyobb meglepetésemre Azi nem ment vissza velük a házba.
-Milla, tudnál jönni pár percre.
-Hallgatlak persze.
-De négyszemközt, ha nem gond.
-Öhm nem. Menjünk a kapuhoz addig. Pillanat jövök vissza és mehetünk.

-Na szóval. Éjjel azon gondolkoztam, hogy nagyon kevés esély van rá, hogy mi még találkozzunk. Viszont ezt én nem szeretném Milla. Ezért úgy döntöttem, ezt oda szeretném neked adni.- A kezembe nyújtott egy borítékot. Remegő kezekkel vettem el tőle és a kezünk egy pillanatra összeért. A testem megrezzent. A hasamban valami furcsa, új érzés jelent meg