Meglepetés

3.

Azahriah szemszöge

Bevallom őszintén, én egyáltalán nem akartam Millával egy ágyban aludni. Mielőtt bárki azt hinné, hogy undorodom tőle, nem. Pont ellenkezőleg. Azok a gyönyörű kék szemek egyből rabul ejtettek. A szőkés barna hullámos haja már csak hab a tortán. De mivel nem utasította vissza a feladatot, kénytelen voltam kontrolálni magamat az este folyamán,  nehogy olyan dolgot tegyek amit később megbánok.

Este amikor már mindenki elment zuhanyozni és a kis esti rutinját végezte, én csak a szobában feküdtem.
Izgatottan vártam, hogy Milla tényleg velem alszik-e. Unalmamban megnyitottam az instát, de nem igazán volt értelmes dolog, ezért elkezdtem olvasgatni a kedves üzeneteket engedélykérésben. Sokan azt hiszik, hogy egy bunkó paraszt vagyok, ezért nem válaszolok. De erről szó sincs. Csak olyan mennyiségű üzenet jön, hogy még egy fogadott titkárnő sem tudna az összesre választ adni. Imádom a rajongóimat.

Az ajtó nyigorgása rázott vissza a való életbe. Milla lépett be az ajtón egy fekete-fehér rövid pizsi szettben. Jézusom Ati, fogd vissza magadat. A kínos csöndet én törtem meg.
-Na végre, azt hittem megszeged a játékszabályt, Milla.
-Ja nem, dehogyis. Csak benéztem gyorsan Helgához elköszönni tőle.-az a csilingelő hang. Istenem.
-Ezt most úgy mondtad, mintha reggelre már nem lenne itt.
-Hát bármi megtörténhet.

Ezután a lámpát lekapcsoltam és jó éjszakát kívántunk egymásnak. A legszebb éjszakáim egyike lesz ez a mai.
Később arra keltem fel, hogy Milla nagyon nyugtalan. Nem tudom hogy rosszat álmodott, vagy túl szokatlan neki ez a helyzet, ezért óvatosan a derekára csúsztattam a kezemet.
-Próbálj meg aludni kérlek.
Választ nem kaptam, de éreztem hogy mosolyog. Sokáig nem tudtam aludni, majd bevillant egy gondolat, ami nem hagyott nyugodni. Meglepetést kell adnom a lánynak, hogy a továbbiakban is láthassam.

Reggel Desh keltett minket azzal a címszóval, hogy "galambocskáim". Egyszer megölöm.
De most Milla hátsó fele jobban érdekelt mint a haverom, aki egyébként már nem tartózkodott a szobában.
-Egyébként jó a feneked ebben rövidnaciban.
-Naa jólvan ám. Tényleg megyek, mielőtt folytatnád a hülyeségeidet.-erre csak mosolyogni tudtam.

A reggeli isteni volt, amit a lányok dobtak össze nekünk. Ha nem lennének velünk, szerintem délig nem ennénk semmit.

Szomorúan kísértem ki a lányokat a kocsihoz. De végre látom a számomra leggyönyörűbb lány reakcióját a tervemre.
-Milla, tudnál jönni pár percre?
-Hallgatlak persze.-négyszemközt gondoltam, ezért félre vonultunk a többiektől. Hátha kialakul közben valami Helga és a haverom közt. Nem bánnám egyébként.
-Na szóval. Éjjel azon gondolkoztam, hogy nagyon kevés esély van rá, hogy mi még találkozzunk. Viszont ezt én nem szeretném Milla. Ezért úgy döntöttem, ezt oda szeretném neked adni.
Remegő kezekkel vette el tőlem a borítok. Kérdőn nézett rám,mire csak mosolyogva bólintottam egyet. Kíváncsian kezdte kibontani az ajándékot. Amikor kihúzta a két papírt belőle, meglepetten nézett az én barna szempáromba és konkrétan a nyakamba ugrott. Pontosan ezt szerettem volna elérni, hogy ekkora örömet okozzak neki.

Milla szemszöge

-Ati! Ez most komoly?
-Természetesen. Így már biztos, hogy látni foglak még. A másik koncert jegy egyébként Helgáé. Nézz csak rájuk. Megvan köztük a kémia. Te is látod, ne tagadd.
-Köszönöm, köszönöm, köszönöm. De várj. Te vagy az a híres Azahriah, akiért minden fiatal tini rajong?
-Tudod mi fogott meg benned először? Hogy te nem képért könyörögtél. És igen én lennék az a híres fiatalember.-ekkor hangosan felnevetett.
-Basszus. Ezt egy kicsit gáznak érzem, hogy nem ismertelek meg először. Nem tudtam hova tenni hogy honnan vagy ismerős.
-Ne butáskodj, dehogy gáz. Sőt örülök neki.-majd egy puszit nyomott az arcom jobb felére és vidáman sétáltunk vissza Helgáékhoz.
-Na minek örülsz ennyire csajszi? Picit piros a pofid.-  piszkálódott Attila.
-Hát tuti benne van a te kezed is. De tessék-nyújtottam oda nekik a jegyeket.
-Ati bazdmeg. Hallod Milla, eskü nem tudtam erről. De kibaszottul örülök.
-Nem is tudtam, hogy Ati énekel veled amúgy. Tök gáz.
-Ja hát direkt nem mondtam, mert te is ilyen fangirl lettél volna. Ami ugyebár sok jóra nem vezethet.
-Bocsi hogy megzavarom ezt a fontos beszélgetést, de indulnunk kéne.-türelmetlenkedett már a barátnőm.
-Jólvan jólvan menjünk.
Odaléptem Attilához és szorosan megölelgettem. Szerencsésnek érzem magam, hogy egy ilyen tehetséges srác a rokonom. Ati elé léptem. Zavaromban nem tudtam hogyan köszönjek el tőle. Gondolom nem tudta tovább nézni a szerencsétlenkedésemet. A karomnál fogva magához húzott gyengéden. A hasamban levő pillangók újra feléledtek. Felemelő érzés. Egy puszit nyomott fejem búbjára, majd engedett szorításából.
-Szia Milla. Kérlek vigyázz magadra.
"Könnyes" búcsút véve indultunk vissza Pestre, az óriási nyüzsgésbe.