Meglepetés

7.

Azahriah szemszöge

Millától haza jöttem, elmentem stúdiózni meg egy kávéra beültünk Attilával.
-Hallod buzi. Hányadán álltok ti az unokahúgommal?
-Hát ugye elvittem vacsorázni aztán náluk aludtam. Csak ketten voltunk mert ugye Helgával te töltötted az éjszakát. Nem történt igazából semmi. Filmeztünk meg ilyenek. Inkább mesélj te.
-Hallod ha megbántod még csak egyszer is, neked veged, ugye tudod?
-Tudom tudom. De kíváncsi vagyok, mondd már.
-Hát mi igazából együtt aludtunk. De nem akartam bepróbálkozni nála, túl korai lenne. Ő sem akarta szerintem. Ilyen ismerkedős fázisban vagyunk, mint ti.
Épp, hogy befejezte a mondatát, elkezdett csörögni a telefonom és Milla neve jelent meg a képernyőn. A pillangók előjöttek a hasamban és egyből a fülemhez emeltem a készüléket.
-Szia.
-Szia Ati. Nem tudom ráérsz-e. De jó lenne, ha beugranál valamikor délután hozzánk. Valamiről szeretném kikérni a veleményedet, de telefonban nem szeretném elmondani.
-Attilával vagyok, de akkor elindulok nemsokára.
-Jöhet nyugodtan ő is. Itthon van Helga, szoval ellesznek addig.
-Szuper. Szerintem maximum fél óra és ott vagyunk nálatok. Na szia.
-Szia!

-Na mivan keres a csajod?
-Aha, de nem a csajom. Fizessünk aztán menjünk gyere.
-Há' de minek?
-Fellépünk kicsit hozzájuk. Otthon van Helga is, gyere csak.
-Akkor jövök. Bár már Millát is rég láttam, úgyhogy főleg.

Milla szemszöge
Igazából Helga adta az ötletet, hogy hívjam fel Atit az álommal kapcsolatban. Igaz el tudtam volna mondani telefonban is. De már hiányzott a jelenlete, inkább felhívtam magunkhoz.
Az időérzéke nem csalt, pont 30 perc múlva nyitódott az ajtó. Nem lepődtem meg, hogy nem szólt a csengő, vagy nem kopogott senki, mert Attila már rutinosan lépett be hozzánk.
-Halihó. Meghoztam ezt a feszek fejűt pici uncsim.-Jó szorosan megölelgettem.
-Már úgy hianyoztál te fiú! Örülök, hogy itt vagy te is. Gyertek csak beljebb, itt vagyunk a nappaliban.
Levették a kabátot, cipőt és csatlakoztak hozzánk a kanapéra. Mindenki üdvözölt mindenkit es Helga kezdett bele a mondandóba.
-Gondolom Milla nem említette, hogy miért is kéne feljönni.
-Nem. -válaszolták szinte teljesen egyszerre. Innentől pedig átvettem a szót.
-Igazaból az álmommal kapcsolatban szeretnék beszélni. Attila, mivel te nem tudod, elmondom. Előző éjszaka, amikor itt aludt Ati, volt egy rémálmom, ahol Atit lelőtték, én pedig egy Emma nevű lány voltam.
-Az az Emma?- kérdezte lesokkolva Attila.
-Feltételezhetően igen. És mivel nekem egy nagyon okos barátnőm van, kitalálta, hogy forduljak szakemberhez ez miatt. Egyáltalán nem hülye ötlet. Csak a ti véleményetekre is kíváncsi voltam.
-Szerintem mindenképp látogass el egyhez. Ki tudja, miket fog tudni kideríteni.
-Ati, szerinted?
-Ne haragudjatok, de nekem ezt még fel kell fognom. Ha tényleg arról az Emmáról van szó, miért szerepelt Milla álmában? Hiszen nem is ismerték egymást. Mindenesetre menj el szerintem is. De én veled tartok.
-És ha egyszerre csak egy embert engednek be egy beszélgetésre?- kérdeztem, mert sosem voltam még ilyenen.
-Esetek többségében úgy van. De itt teljesen másról van szó. Nem tudnál mondani semmit sem, mert nem ismerted Emmát. De én hozzá tudok szólni a témához, ha arról van szó.

•
•
•

Eltelt a közös beszélgetésünk óta két hét. Fogalmam sincs mire számítsak bent a teremben. A pszichológus nő telefonban nagyon szimpatikusnak tűnt, azt mondta sok ilyen ügyet intézett már el. Nagyon féltem. Az egyetlen örömöm eddig a napban, hogy itt ül a bal oldalamon Ati. Nem akarja velem éreztetni, de tisztán látszik a mozdulataiból, hogy ő sincs teljesen felkészülve a mai beszélgetésre.
Ahogy ezeken gondolkoztam, ki is nyílt a terem hófehér nyikorgó ajtaja. Egy középkorú szemüveges hölgy dugta ki a fejét és nézett körbe a váróban.
-Milla és Attila itt vannak?
-Igen.-válaszoltuk szinte egyszerre. Micsoda összhang még ilyen feszült helyzetben is.
-Jöjjenek kérem.

Bent minden letisztult, modern és fehér-szürke színek. Egyedül egy kanapé volt fekete. Ahogy elnéztem, nekünk van oda téve.
-Jó napot, Dr.Lotta vagyok. Önöket név szerint már ismerem. Kérem foglaljanak helyet.-mutatott a fekete kanapéra.
-Legelső kérdésem az lenne, hogy tegezés, vagy a magázás lenne egyszerűbb?
-Igazából maradhatunk a magázódásnál is. Tiszteletben tartjuk az ön tudását és a kor tekintetében is célszerűbb.
-Köszönöm. Megtisztelő. De akkor kezdjük az álom boncolgatásával. Hogy is történt pontosan?
-Igazából egy fekete ruhás ember megjelenésével kezdődött.-Szólaltam meg. Amíg beszéltem, végig doboltam a lábammal. Ideges voltam. A mellettem ülő fiút már idegesíthette, mert rátette a kezét a térdemre.
-Értem. És Attila, állítása szerint önnek volt köze az álomban szereplő lányhoz?
-Igen. A legjobb barátom volt évekig. Milla némi eltéréssel, de ugyanazokat a lépeseket álmodta meg, ahogy történt az valójában is. Csak a való életben nem az enyém volt az áldozat szerepe.-ekkor elhalkult. Tudtam, hogy ha csak ketten lennénk, biztosan utat eresztene könnyeinek. De ahogy körbe néztem a szobában, elég sok páciens el szokott pityeredni. A kis kör alakú dohányzóasztal közepén ott volt egy papírzsebkendő tároló dobozka. Durva, hogy az emberek milyen nagy érzelmekkel vannak megáldva.
-Köszönöm. Igazából a mai napra nekem ennyi információ elég ahhoz, hogy bővebben kielemezzem ennek a bizonyos álomnak a pontos okát.

•
•
•

-Ez kicsit megviselt. Pedig nem is faggatózott. De van egy olyan érzésem, hogy jövő hétre már talál valami értelmes dolgot az álmodra.
-Ati, biztos hogy jó ötlet volt eljönni?
-Persze. Nem lesz semmi baj. Én mindig itt leszek neked. - magával szembe fordított és hatalmas kezeit körbe fonta rajtam. Imádom hallgatni a szíve dobogását. Ő az én menedékem a nehéz pillanataimban. Pedig még csak az ismerkedés fázisban vagyunk. Mi lesz, ha majd több érzelmi fonal köt minket össze?

Sziasztok! Újra péntek, ami nem mást jelent, mint új rész a történetben.
Remélem mindenki jól van.
Jövő héten újabb résszel érkezem.