In the shadow of the past [+16]

~gymday

Két nap telt el azóta, hogy utoljára beszéltem Jake-el, most pedig türelmetlenül pihentetve a lábamat a féken vártam, hogy a forgalmat irányító lámpa fénye zöldre váltson. Gyűlöltem a hangzavart, melyet a város kerületeinek ezen része árasztott magából napközben, így hát a rádió hangerejét a maximumra állítva próbáltam kizárni ezeket az ingereket, remélve, hogy sikerül talán egy kicsit hallani a saját gondolataimat is.
Furdalt a lelkiismeret, amiért képes voltam a történtek miatt lemondani a férfival kötött barátságunkról, de ugyanakkor tisztában voltam azzal is, hogy egy életre szóló traumát okozott nekem azzal, amit ott, akkor, abban a szent pillanatban sosem tudtam volna megbocsátani neki.
Kiközösítve és megalázva éreztem magamat, amiről egyedül csak ő tehetett, s bár az esetek többségében a történtek miatt kellett könnyek közt álomra hajtanom a fejemet, mégis volt, hogy egyenesen belém hasított a tudata annak, hogy a legjobb barátomat veszítettem el.

Hosszú percek teltek el, mire sikerült elérnem az edzőtermet is magába foglaló épület elé, ahol megpillantva a férfit a gondolataim csak még inkább felerősödtek. Zsebre dugott kezekkel állt a bejárat előtt, válláról pedig egy hatalmas sporttáska lógott le. Felsőtestén egy egyszerű, fekete rövid ujjú póló feszült, míg fejét hol jobbra, hol pedig balra fordítva figyelte a körülötte lézengő embereket.
Késésben voltam, így hát miután leparkoltam az autóval magamhoz vettem a táskámat, s sietős léptekkel indultam el felé.

-Késtél - szólított meg, mikor mindössze már csak pár méterre voltam tőle. Arckifejezése komoly és szigorú volt, azonban ismertem már ezt a tekintetet, és tudtam, hogy ő maga sem gondolja komolyan.

-Sajnálom - húztam el a számat keservesen. - Ebben a forgalomban kész csoda, ha bárhová is oda tud érni az ember időben. Azért nincs harag, ugye? - tettem hozzá viccelődve, s kérdőn felvontam a szemöldökömet.

-Nincs, ne aggódj - nevetett fel halkan Jake, majd az ajtó felé biccentett. - Ugyanakkor remélem, hogy te sem fogsz pikkelni rám azok után, hogy több fekvőtámaszt fogok tudni lenyomni, mint te.

-Előbb jussunk be a terembe, és csak aztán legyen nagy a szád - forgattam meg a szemeimet hitetlenül, majd megkerülve a férfit beléptem az ajtón.

Jake és én bár annak idején elválaszthatatlanok voltunk, de mint a legtöbb egymáshoz közel álló barát, mi is imádtunk versengeni egymással. Mindkettőnknek megvoltak a maga erősségei, amiket olykor szerettünk a másik orra alá is dörgölni,- a nyereség beteljesedése pedig egyfajta büszkeséggel töltött el minket. Köztudott, hogy míg én szavalásban, éneklésben és más, középkategóriás cselekedetekben remekeltem, addig Ő, ha akarta, sem tudta volna tagadni, hogy az iskolai sportágak terén ért el kimagasló eredményeket.
Azonban úgy éreztem, hogy eljött az ideje annak, hogy megmutassam, ebben is felül tudom múlni Őt.

Átöltöztem, majd egy felszínes körbevezetést tartottam a férfinak az épületben, melynek végpontja maga, a gépeket is körülölelő edzőterem volt. Szerettem hallgatni ezeknek az eszközöknek a morajlását, hiszen segítségemre voltak abban, hogy el tudjak vonatkoztatni a külvilágtól, valamint, hogy míg a kamerák előtt alkalomadtán egy másik embert kellett alakítanom, itt bátran lehettem önmagam.

Az edzést a saját terveim szerint mutattam meg neki, így hát a futópadokon kezdtünk, amit aztán a súlyemelés, majd a fekvőtámaszozás követett. Igyekeztem minden figyelmemmel a teljesítményemre koncentrálni, elvégre a testépítés szerves részét képezte egy-egy karakter megformálásának is, azonban hála a férfi meglehetősen szűk ruhadarabjainak, melyek most egyenesen a teste legapróbb porcikáihoz simultak, irgalmatlanul könnyen terelődött el a figyelmem. Fekete pólójának vonalai tökéletesen alkalmazkodtak az izmaihoz, míg az arcán kecsesen legördülő izzadtságcseppek egyre inkább csak azt a következtetést engedték levonni, hogy bizony Ő maga sem dolgozhatott keveset azért a testért cserébe, amit az elmúlt tíz év folyamán kialakított magának.
Jesszusom, Hazel, csóváltam meg a fejemet óvatosan, próbálva elcsitítani magamban a gondolataimat. Koncentrálj.